Kolhoz
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
Kolhoz (orosz "коллективное хозяйство", azaz közös gazdaság szóösszevonással keletkezett rövidítése) a Szovjetunió mezőgazdaságának tipikus termelőszövetkezeti formája. Szemben a szovhozzal (orosz: szovjetszkoje hozjajsztvo, azaz szovjet gazdaság), ahol minden állami tulajdonban állt, a kolhoz elvileg olyan termelőszövetkezet volt, amelyet a dolgozó parasztok „önkéntes” társulással, állami tulajdonban álló földön hozták létre.
A kolhozok hivatalos jellemzői
[szerkesztés]- a termelési eszközök a szövetkezet tulajdona
- a megtermelt javak a szövetkezet tulajdona
- kizsákmányolástól mentes munkavégzés a közösben
- a tagok részesedése a termelés mennyisége és minősége alapján
A kolhozok a valóságban
[szerkesztés]Bár a kolhoz egy modernizációs kísérlet volt a forradalom előtt igen elmaradott mezőgazdaság fejlesztésére, emberi tragédiákba és nyomorba torkollott az önkéntesség elvének teljes figyelmen kívül hagyása, másrészt az ígért anyagi ösztönzés hiánya miatt. A Szovjetunióban az 1930-as évekre fejeződött be a mezőgazdaság „szocialista átalakítása”, amely a nagyüzemi gazdálkodás bevezetése mellett például Ukrajnában több millió ember halálát követelő éhínséggel párosult.
A kolhozok és a magyar termelőszövetkezetek
[szerkesztés]A magyar Tanácsköztársaság a szovjet-orosz modellt vette át, tehát a földet nem osztotta fel és állami tulajdonban hagyta. A második világháború után Magyarországon, az önkéntesség teljes mellőzésével, bevezették a kolhoz-modellt. Amikor a visszaéléseket feltáró Nagy Imre kormányfő 1953-ban elhatárolódott, sorra szűntek meg a termelőszövetkezetek. A kádári konszolidáció részeként ismét hozzákezdtek a mezőgazdaság kollektivizálásához („a mezőgazdaság szocialista átszervezéséhez”), amely Magyarországon hivatalosan 1961-ben befejeződött, miután a mezőgazdaságban is „uralkodóvá váltak a szocialista termelési viszonyok”. A magyar termelőszövetkezetek az 1960-as években már jelentősen eltértek a szovjet kolhozoktól: lehetővé tették a háztáji gazdálkodást és a jövedelmet ún. munkaegységek alapján osztották fel.
Irodalom
[szerkesztés]- Trockij: Elárult forradalom (Mi is ez a Szovjetunió és merre tart?) - 6. fejezet: Az egyenlőtlenségek növekedése és a társadalmi ellentmondások - A kolhoz falu társadalmi ellentmondásai (1937) Magyar nyelven megjelent az Áramlat Kiadónál 1990-ben[1] ISBN 963-02-7736-0