Kizsákmányolás

A kizsákmányolás fogalma több, egymástól lényegesen eltérő értelemben használatos.^[1] Általános értelemben vett jelentése valamely erőforrás túlzott mértékben történő igénybevétele. Ilyen értelemben beszélünk a természeti erőforrások kizsákmányolásáról. Társadalmi téren a kizsákmányolás fogalma alávetett emberek által termelt értékek ellenszolgáltatás nélküli kisajátítása értelmében használatos. A szó jelentése ebben az összefüggésben erősen pejoratív, erkölcsileg elítélendő, a kegyetlen kiszipolyozással egyenértékű.

A marxista közgazdaságtan, ami a szó elterjedéséhez túlnyomórészt járult hozzá, ezt a fogalmat semlegesebb értelemben használja és minden magántulajdonon alapuló gazdasági rendszer természetes részének tartja. Ebből a szempontból a kizsákmányolás az idegen munka terméke egy részének elsajátítása a termelőeszközök magántulajdona révén. A dolgozók megkapják munkájuk eredményéből a saját létfenntartásukhoz szükséges részt, az e feletti többletterméket a munkaeszközök tulajdonosa tartja meg magának.

Etimológia

A zsákmány, zsákmányolás a középkorig a vadászzsákmányt, és a hadizsákmányt jelentette. Az utópista szocializmus filozófusai kezdték alkalmazni a kifejezést a proletariátus által termelt értékeknek a termelőerők tulajdonosai által történő elsajátítására. Ezt az értelmezést fejlesztette tovább Karl Marx és Friedrich Engels a saját közgazdasági elméletükben.

Marxista elmélet

Marx kizsákmányolás-elmélete a marxista közgazdaságtan egyik fő eleme, néhány társadalomkutató szerint egyenesen a marxizmus sarokköve. Marx a skót felvilágosodás gondolkodóinak tulajdonította a materialista történelemszemlélet kezdeményezését.^[2] A gothai program kritikája című művében Marx rögzítette azokat az elveket, amelyek szerint a javak elosztásának a szocializmusban és a kommunizmusban történnie kell, azaz a munka szerint elosztás illetve a szükségletek szerinti elosztás elveit.

A kizsákmányolás Marx szerint az, amikor ezek az elvek nem érvényesülnek, amikor a dolgozók nem jutnak hozzá munkájuk ellenértékéhez az elvégzett munkájuk, illetve a szükségleteik szerint.^[3]

Nemzetgazdasági szinten a kizsákmányolás abban jelenik meg, hogy az egész gazdaság által létrehozott új javak értéke, a nettó nemzeti termék (GDP mínusz amortizáció) nem az elvégzett munka arányában kerül felosztásra a társadalom tagjai között, hanem a tőketulajdonosok jóval nagyobb mértékben részesülnek abból, mint a dolgozók. E felosztás alapján határozható meg a kizsákmányolók és a kizsákmányoltak köre.^[4]

A többletmunka és a munkaérték-elmélet

A Marx által A tőke című művében kifejtett elmélet szerint a munkaadók sajátítják ki a munkások által elvégzett munka eredményének azt a részét, ami a munkás létfenntartásához szükséges rész (szükséges munka) felett van, azaz a többletmunkát. Ez korábban, a rabszolgatartó és a feudális társadalmakban is így volt, de a kapitalizmusban ehhez nem szükséges a munkás megfosztása a személyes szabadságától, elég a gazdasági kényszer.^[5] A többletmunka megfelel a tőkés profitjának, ennek egy részét a tőkés személyes fogyasztására költi, más részét befekteti tőkéjének bővített újratermelése érdekében.^[6]

A kizsákmányolás foka

A többletmunka és a szükséges munka közötti arány a marxi elméletben a kizsákmányolás foka. Ez független a munkások tényleges helyzetétől. Lehetséges, hogy például az Angliában maguknak már jobb béreket kiharcolt munkások kizsákmányolásának foka magasabb, mint nyomorgó indiai társaiké, ha az angol munkások által előállított többlettermék lényegesen magasabb a szükséges munkához (=fizetéseikhez) képest, mint amit az indiai munkások elő tudnak állítani. Képletben:

${\text{Értéktöbblet-ráta; a munkaerő kizsákmányolásának foka}}={\frac {\text{Értéktöbblet (m)}}{\text{változó tőke (v)}}}={\frac {\text{többletmunka}}{\mbox{szükséges munka}}}$

A képletből az is kitűnik, hogy a kizsákmányolás foka akkor is növekedhet, ha a bérek (szükséges munka) növekszenek, például a munkaidő meghosszabbítása vagy a munka intenzitásának vagy termelékenységének növekedése esetén. A tőkés törekvése a munkaidő növelésére, a kizsákmányolás lehetőség szerinti fokozására törvényszerű, a piaci verseny követelményeiből fakad. Ha meg akarja őrizni tőkés mivoltát, azaz nem akar elbukni a konkurenciaharcban, igyekeznie kell növelni profitrátáját. Másrészt a kizsákmányolás fenntartása azért is fontos, mert ha a munkás a (az adott kor és nemzetgazdaság szintjén álló) létfenntartásánál több bérhez jutna, akkor megtakarításai révén kiléphetne a bérmunkás létből, és ez a tőkések számára a rendelkezésre álló munkaerő elvesztését jelentené.

A marxista elmélet kritikája

A polgári közgazdaságtan legfőképpen azt veti fel Marx elméletével szemben, hogy az nem foglalkozik a tőketulajdonosok érdemi hozzájárulásával a termelési folyamathoz. Szerintük feltétlen figyelembe kell venni, hogy a tőkés beruházásával kockázatot vállal, és ennek fejében joga van méltányos profithoz, ezen kívül pedig az igazgatási tevékenysége fejében is fizetség jár a számára.

A kizsákmányolás más formái

A fogalom a munkaérték-elmélet terén kívül, más összefüggésekben is használatos. Ilyenek a más – nem kapitalista – termelési mód szerint működő történelmi, például az antik rabszolgatartó, vagy a feudális rendszerekre jellemző, szintén a munka kizsákmányolásán alapuló formák.

Használatos továbbá a szó más összefüggésekben is, mint a szexuális kizsákmányolás, a kényszerprostitúció, a gyermekpornográfia és a rablógazdálkodás a természeti erőforrásokkal.

Jegyzetek

↑ Értelmező
↑ Andrew Reeve, Modern Theories of Exploitation"
↑ Jon Elster, "Exploring Exploitation", The Journal of Peace Research, Vol. 15, No. 1, pp. 3-17
↑ John E. Roemer, 'Should Marxists be Interested in Exploitation', Philosophy & Public Affairs, Vol. 14, No. 1, 1985, pg 30-65
↑ "Exploitation", Encyclopedia of Power, SAGE Publications, Inc.
↑ A tőke 199-204. o.

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben az Ausbeutung című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Ez a szócikk részben vagy egészben az Exploitation of labour című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

Arcanum – A magyar nyelv értelmező szótára
↑ Értelmező: Magyar Értelmező Kéziszótár I-II. Budapest: Akadémiai. 1987.
A kislexikon.hu szócikke ^{[Tiltott forrás?]}
↑ A tőke: Marx: A tőke I: A politikai gazdaságtan bírálata. Budapest: Kossuth. 1978. ISBN 963 09 0962 6

További információk

Történelemportál
Közgazdaságtani portál

[Értelmező_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--1] Értelmező

[2] Andrew Reeve, Modern Theories of Exploitation"

[Jon_Elster_pp._3-17-3] Jon Elster, "Exploring Exploitation", The Journal of Peace Research, Vol. 15, No. 1, pp. 3-17

[John_E._Roemer_1985,_pg_30-65-4] John E. Roemer, 'Should Marxists be Interested in Exploitation', Philosophy & Public Affairs, Vol. 14, No. 1, 1985, pg 30-65

[ReferenceA-5] "Exploitation", Encyclopedia of Power, SAGE Publications, Inc.

[6] A tőke 199-204. o.

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]