Klór-pentafluorid
| klór-pentafluorid | |||
 |
| ||
| |||
| Kémiai azonosítók | |||
|---|---|---|---|
| CAS-szám | 13637-63-3 | ||
| PubChem | 61654 | ||
| RTECS szám | FO2975000 | ||
| |||
| |||
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
| Kémiai képlet | ClF5 | ||
| Moláris tömeg | 130.445 g mol−1 | ||
| Megjelenés | színtelen gáz | ||
| Sűrűség | 4,5 g/cm³ | ||
| Olvadáspont | −103 °C | ||
| Forráspont | −13,1 °C | ||
| Oldhatóság (vízben) | hidrolizál | ||
| Kristályszerkezet | |||
| Molekulaforma | négyzet alapú piramis | ||
| Termokémia | |||
| Std. képződési entalpia ΔfH |
−238,49 kJ mol−1 | ||
| Standard moláris entrópia S |
310,73 J K−1 mol−1 | ||
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. | |||
A klór-pentafluorid interhalogén vegyület, képlete ClF5. Először 1963-ban állították elő.[1]
Molekulaalkata C4v szimmetriájú négyzet alapú piramis, melyet nagy felbontású 19F NMR-spektroszkópiával igazoltak.[2]
Előállítása
[szerkesztés]Kezdetben klór-trifluorid és fluor nagy hőmérsékleten és nyomáson történő reakciójával állították elő. Emellett MClF4 fém-fluoridok (azaz KClF4, RbClF4, CsClF4) és fluor reakciójával ClF5 és a megfelelő fém-monofluorid keletkezik. 1981-ben a kutatók rájöttek. hogy a nikkel-difluorid kiváló katalizátor klór-pentafluorid előállításához.[3]
Reakciói
[szerkesztés]Vízzel hevesen reagál, klór-dioxid-fluorid (kloril-fluorid) és hidrogén-fluorid keletkezik:[4]
ClF5 + 2 H2O → FClO2 + 4HF
A klór-pentafluorid erős fluorozó szer. Szobahőmérsékleten reakcióba lép szinte minden elemmel, a hélium, nitrogén, oxigén, neon, klór, argon és talán a kripton, xenon, radon kivételével.[2]
Patkányok által belélegezve az LC50 értéke 122 ppm/óra.[5]
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a Chlorine pentafluoride című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
[szerkesztés]- ↑ Smith D. F. (1963). „Chlorine Pentafluoride”. Science 141 (3585), 1039–1040. o. DOI:10.1126/science.141.3585.1039. PMID 17739492.
- ↑ a b Pilipovich, D., Maya, W., Lawton, E.A., Bauer, H.F., Sheehan, D. F., Ogimachi, N. N., Wilson, R. D., Gunderloy, F. C., Bedwell, V. E. (1967). „Chlorine pentafluoride. Preparation and Properties”. Inorganic Chemistry 6 (10), 1918. o. DOI:10.1021/ic50056a036.
- ↑ Šmalc, A., Žemva, B., Slivnik, J., and Lutar K. (1981). „On the Synthesis of Chlorine Pentafluoride”. Journal of Fluorine Chemistry 17 (4), 381–383. o. DOI:10.1016/S0022-1139(00)81783-2.
- ↑ Greenwood, N.N.. Az elemek kémiája, 1., Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó, 1136. o. (1999). ISBN 963-18-9144-5
- ↑ Pradyot Patnaik. A comprehensive guide to the hazardous properties of chemical substances, 3rd, Wiley-Interscience, 478–479. o. (2007). ISBN 0-471-71458-5