Kiss Pál (iparművész)
Kiss Pál | |
Született | 1886. március 5.[1][2] Bélafalva[1] |
Elhunyt | 1962 (75-76 évesen) Linières-Bouton |
Állampolgársága | magyar |
Foglalkozása |
|
Kitüntetései | ezüstérem (1924)[3] |
A Wikimédia Commons tartalmaz Kiss Pál témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Paul Kiss [született Kiss Pál. Nevét írják Paul Kis formában is.] (Bélafalva, ma Belani[4][5]1886. március 5.[6] – Linières-Bouton, 1962) magyar származású,[7] Franciaországban élt iparművész, díszműlakatos, a szecessziós és art déco stílus jelentős alkotója. „Paul Kisst az art déco fémmegmunkálás Edgar Brandt utáni legnagyobb francia mesterének tartják”.[8]
Pályafutása
[szerkesztés]A francia kézművességben Émile Robert (1860–1924) műlakatos emelte ismét régi rangjára a kovácsoltvas művészetet. Az ő műhelyében nevelődött ki a későbbi műlakatosságot iparművészi szinten művelő generáció. Közülük Edgar William Brandt (1880–1960) francia vasműves és fegyvertervező[9] és Raymond Subes[10] műlakatos műhelyeiben tanult és dolgozott az 1907-től Párizsba érkezett Paul Kiss. Hozzá hasonlóan „az art deco több magyar iparművészt is (a szintén kovács Adalbert Szabót, az üveges Báthory Júliát) a francia fővárosba vonzott.” [11] Közülük Szabó Adalbert György (Georges-Adalbert Szabo) a legismertebb, aki korábbi erdélyi működés után 1895 körül érkezett Párizsba, majd nem sokkal később Nitsch Mihály és Gyula (Michel és Jules Nics: „Nics frères”), Katona Lajos (Louis Katona, 1850–1932) és Mericskay Ferenc (François Mericskay), akik saját nevükön vagy cégekben dolgozva járultak hozzá a francia vasmunka ezen aranykorához a század első felében.
„Talán egyetlenegy nemzet sem használja oly sokféleképpen és oly nagymértékben művészi célokra a kovácsolt vasat, mint a francia. Nem csupán az épületek széles erkélyein sűrűn alkalmazott díszes vaskorlátok és kapuk adnak bőséges alkalmat a francia vasműveseknek művészi invenciójuk érvényesülésére, hanem a belső helyiségekben is gyakran látjuk a vasból készült díszes használati tárgyakat, csillárokat, tűziszerszámot, asztali lámpákat, polcokat, ellenzőket stb.-t. Ezért van annyi jó mestere a francia vasművességnek, mely technikai kiválósága mellett művészi szempontból is megállja a magasabb igényű bírálatot. Sőt a modern francia iparművészet talán épp e téren érte el a legjobb eredményeket.” – írta 1925-ben a párizsi világkiállítás elemzésekor Bor Pál.[12]
Paul Kiss az első világháború után saját műhelyt és galériát hozott létre a párizsi rue Léon-Delhomme 2–4. szám alatt.[13] Sikerei mögött fő tervezője az 1914–1919 között budapesti Iparművészeti Főiskolán végzett, és 1923-ban Párizsba költözött Fehér Pál (Paul Feher, 1898–1990) is ott állt, aki azonban munkaadója és társa megfelelő elismerése híján nézeteltérésük miatt 1929-ben Clevelandbe vándorolt és csatlakozott az őt meghívó Martin Rose-hoz (a csepeli születésű, Jungfer cégnél tanult Rosenblüh Mórhoz) designerként.[8]
Paul Kiss később Dél-Franciaország helyiségeiben, a Földközi tenger mellékén is megfordult és alkotott. 1927–1928-ban fontos munkákat végzett I. Fuád király és Nazli királyné számára a Kairótól északra fekvő Koubbeh palotában (Ernesto Verrucci bej, építész), amely Fuád uralkodása alatt királyi rezidenciaként szolgált. (Ma az egyiptomi kormány külföldi vendégeinek lakóhelye). A Kiss Pál levéltárban (Fontenay-sous-Bois) található képek, rajzok szerint kovácsoltvas indás, virágos, leveles műveket, szőnyegminta utánzatú erkélyeket készített a királyi pár számára; két csillárt sok tekervénnyel a fogadóterem számára, több réz és kovácsoltvas állólámpát indákkal és gyöngyökkel (egyet a télikert számára), valamint egy elválasztó rácsot Nazli királyné lakásaihoz.
Kiss Pált nagy valószínűséggel barátja, az egyiptomi születésű festő és dekoratőr Edmond Soussa (1898–1989) mutatta be az egyiptomi társadalomnak, aki a biliárd nemzetközi bajnoka is volt. Feltételezhetően közös tervezésük volt (Soussa tervrajz-hagyatékán alapulva) az 1927. májusi párizsi biliárd világbajnoki trófea: egy földgömb, amelyet a világtérkép díszít, alapzatának illusztrációja egy egyiptomi szfinx, a Szabadság-szobor és az Eiffel-torony.[14] A másik, közös tervük alapján készült biliárdtrófeát 1928 májusában I. Fuád király adta át a Kairóban rendezett verseny végén. Ez egy lombokkal díszített kehely, amelyet egyiptomi motívumokkal körülvett talapzaton ókori egyiptomi figurák három alakja tart.[15]
Paul Kiss dolgozott Kairó Zamalek kerületében is Losy bey palotáján. Ő készítette el a táncosok és zenészek számára szolgáló dupla bejárati kaput, amelyet az 1931. évi párizsi gyarmati kiállításon is bemutattak.[16]
„Kiss Pál használati tárgyait gyakran kovácsolt és ezüstözött vasból készítette (tintatartó, papírvágó kés stb.). Magyaros motívumok is felbukkantak alkotásainak rengetegében. Munkáit a francia művészeti folyóiratok folyamatosan bemutatták és ismertették.”[17]
1928-ban a Magyar Iparművészeti Társulat tagjául jelentkezett.[18]
A Francia Művészek Társaságának (Société des Artistes Français) és a Francia Dekoratőrök Társaságának (Société des Artistes Décorateurs) tagja volt.[19]
Művei (válogatás)
[szerkesztés]- Az 1925. évi Párizsi Art Déco Kiállításra készített, fácánokkal díszített vasajtaját a Párizsi Iparművészeti Múzeum őrzi.(Musée des Arts décoratifs de Paris).
Köztéri művei[20]
- Párizs, Champs-Élysées (8. kerület), 93. szám alatti épület. Wagram-Saint-Honoré villa. Paul Kiss, ajtó, 1928
- Párizs, Quai de Jemmapes (10. kerület), 80. szám alatti épület. (Építész: Georges Sachs) Paul Kiss, nagy rács 1932
- Párizs, Rue Michel-Ange (16. kerület), 9. szám alatti épület. (Építész: Henri Fivaz, 192?) Paul Kiss, ajtó és korlát. (Az ajtó kialakítását Kiss több ízben ismételten felhasználta.)
- Párizs, Rue Alexandre Dumas (20. kerület), 18. szám alatti épület. (Építész: Gaston Dejouy) Paul Kiss, ajtó, 1911
- Levallois-Perret: Az első világháborúban elesettek emlékműve. Temető, mauzóleum. Rue Baudin 101. (Építész: Henri Bertin) Paul Kiss, kapu, 1927. (1924-ben ezüstérmes mű a Salon des Artistes Français kiállításán.) Ez az ajtó a kripta bejárata, ahol a fronton meghalt 300 katona nyugszik.[19]
- Bangkok: Egy bejárati ajtó a thaiföldi királyi palotában.[19]
- Rethel: Üvegház Guillemin polgármester télikertjében.[19]
Díjai
[szerkesztés]- 1924 – Ezüstérem a francia művészeti kollektív kiállításon
- 1925 – Aranyérem a Nemzetközi Art Déco Kiállításon (Exposition des Arts Decoratifs et Industriels Modernes)
- 1926 – Bronzérem a Galliéra Múzeum kiállításán (Exposition Musée Galliéra)
- 1928 – Aranyérem a Francia Építészek Szakmai Kiállításán (Exposition professionnelle des Architectes Français)
- 1929 – Párizs városának bronzérme szakmunkások kiképzéséért
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b https://web.archive.org/web/20220706082000/https://encyclopedia.design/2021/11/18/paul-kiss-1885-1962-hungarian-metal-worker/
- ↑ https://gallica.bnf.fr/ark:/12148/bpt6k65040457/f40.item.r=%22Kis,%20Paul%22
- ↑ https://www.1stdibs.com/fr/creators/paul-kiss/
- ↑ Encyclopedia designe (150 years of decorative and applied arts) (angol nyelven). [2021. május 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. május 28.)
- ↑ Egyes források szerint szülőhelye Kézdiszentkereszt, a mai Poian (Románia)
- ↑ 1926. január 26. Honosítási közlemények. Itt a szülők állampolgársága van megadva. „Kis (Paul), vasműves, született 1886. március 5-én Kézdiszentkereszten (Magyarország), szülők románok, lakóhely Párizs.” Journal officiel de la République française. Lois et décrets, 1926. február 2. 1522. p.
- ↑ „Apja volt feltehetően az a Kiss Károly, aki alig egy évtizedet (1901–1910) dolgozott önálló mesterként, ezért kevés alkotását ismerjük, de a Bp. V. Deák Ferenc u. 15. sz. ház kovácsoltvas kapujával a legjobb mesterek között szerepelhet”. Pereházy Károly i.m. 388. o.
- ↑ a b Rose Iron Works honlap, Martin, Melvin és Robert Rose fémmegmunkáló, designer vállalkozás honlapja (angol nyelven). [2021. szeptember 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. szeptember 28.)]
- ↑ Brandt az I. világháború alatt fegyvertervezőként működött, majd az 1920-as években emelkedett ki, főként az 1925. évi nemzetközi kiállításon. Az 1930-as években Kairóban is dolgozott a királyi udvarnak, és New Yorkban, Montréalban és Londonban is vállalt munkákat.
- ↑ Raymond Subes (Párizs, 1891. április 13. – Étampes (Essonne), 1970. január 31.), műlakatos
- ↑ Vadas József: Napjaink divatja történeti háttérrel Szép Lak, 23. évf. Ősz 2018. 3. szám. [2021. május 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. május 27.)
- ↑ Bor Pál: A Párisi Iparművészeti Kiállítás stíluskritikája. Györgyi Kálmán (szerk.): Magyar Iparművészet 28. évfolyam 1925. 3. szám, 113. oldal
- ↑ Magyar képzőművészek Franciaországban. Artnet online lexikon. [2021. május 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. május 27.)
- ↑ A trófea képe.
- ↑ A trófea képe.
- ↑ A kapurácsozat képe.
- ↑ Pereházy Károly i.m. 388. o.
- ↑ Györgyi Kálmán (szerk.): Magyar Iparművészet 31. évfolyam 1928. 7-8. szám. 183. oldal. Az Iparművészeti Társulat köréből
- ↑ a b c d Georges Denoinville: Paul Kiss, féronnier d’art. In: Mobilier et décoration. Revue française des arts décoratifs appliqués. Paraissant tous les mois. Marcel Honoré (szerk.) Kiad. Editions Edmond Honoré (Paris). Sèvres, 1925. január 1. 21–27. p.
- ↑ Bernard Marrey: La ferronnerie dans l’architecture à Parisaux XIXe et XXe siècles. Éditions du Linteau, Párizs, 2014.
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a Paul Kiss című francia Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
[szerkesztés]- Karin Blanc: Quelques ferronniers français actifs dans l’arc sud-est méditerranéen au xxe siècle. In: Construire au-delà de la Méditerranée L’apport des archives d’entreprises européennes (1860–1970) Claudine Piaton, Ezio Godoli et David Peyceré (dir.): Building Beyond The Mediterranean. Studying The Archives of European Businesses (1860–1970). 169–171.
- Bolla Zoltán: A magyar Art déco építészet, Bp. 2016. 388. és következő oldalak
- Bernard Marrey: La ferronnerie dans l’architecture à Parisaux XIXe et XXe siècles. Éditions du Linteau, Párizs, 2014.
- Dominique Guillaumant visszaemlékezése rokonairól, André és Roger Guillaumant-ról a Paul Kiss vállalkozás alkalmazottairól (Archiválva a szöveg: [1])
- Encyclopedia designe (150 years of decorative and applied arts) (angol nyelven). [2021. május 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. május 28.) Képekkel:[2] Archiválva 2021. február 20-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Pereházy Károly: Budapest utolsó száz esztendejének kovácsoltvas-művessége és jelentősebb mesterei. In: Major Máté (szerk.): Építés-Építészettudomány – A MTA Műszaki Tudományok Osztályának Közleményei, 8. kötet, Bp. 1976. 3-4. szám. 349–407. oldal
- Georges Denoinville: Paul Kiss, féronnier d’art. In: Mobilier et décoration. Revue française des arts décoratifs appliqués. Paraissant tous les mois. Marcel Honoré (szerk.) Kiad. Editions Edmond Honoré (Paris). Sèvres, 1925. január 1. 21–27. p.