Kisprázsmári erődtemplom
| Kisprázsmári erődtemplom | |
| műemlék | |
.jpg) | |
| Vallás | keresztény |
| Felekezet | evangélikus |
| Építési adatok | |
| Építése | 13. század |
| Rekonstrukciók évei | 16. század |
| LMI-kód | BV-II-a-A-11833 |
| Elérhetőség | |
| Település | Kisprázsmár |
| Elhelyezkedése | |
 Kisprázsmári erődtemplom
Pozíció Brassó megye térképén
| |
 é. sz. 45° 53′ 54″, k. h. 24° 44′ 21″45.898400°N 24.739200°EKoordináták: é. sz. 45° 53′ 54″, k. h. 24° 44′ 21″45.898400°N 24.739200°E | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kisprázsmári erődtemplom témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A kisprázsmári erődtemplom a 13. század elején emelt szász evangélikus templom a Brassó megyei Kisprázsmáron. Román stílusban épült, a 16. században erődítették, kerítőfalát és védőtornyait azonban később lebontották. A 21. század elejére a falu elveszítette szász lakosságát, a templom elhanyagolt állapotban van.
Története
[szerkesztés]A háromhajós, nyugati részén toronnyal ellátott, Szent Katalinnak szentelt bazilika a 13. század elején épült. Az 1332–1335-re vonatkozó pápai tizedjegyzék említést tesz Nycolaus de Tharcla (kisprázsmári Miklós) plébánosáról. 1500 körül az ellenséges fenyegetésre való tekintettel a templomot védelmi szempontból átalakították: a harangtornyot egy emelettel megemelték és fa galériát kapott, a torony két oldalán az oldalhajókat pedig szintén magasították, és keresztfalakkal választották el a templombelsőtől. A keletkezett helyiségeket és a szentély fölötti védemeletet lőrésekkel látták el. Ugyanekkor építették a szentélyhez északról csatlakozó sekrestyét is. 1524-ben a Hétszék ezer tetőcseréppel járult hozzá az építkezéshez, 2 forint értékben.[1]
A reformáció során a szászok evangélikusok lesznek, így a templom is katolikusból evangélikussá vált.[2]
A 16. században építették fel a sokszögletű kerítőfalat, amely terméskőből és folyami kőből készült. Várkapuja a nyugati oldalon, a templombejárattal szemben állt; a szájhagyomány szerint Mészáros-bástyának nevezték. Másik, keleti bástyája kör alaprajzú volt. A 20. századra a várfal nagyrészt elpusztult illetve lebontották, csak egy alacsony falszakasz maradt fenn. A keleti bástya alapfalára épült fel a szász iskola.[1]
A templomot többször felújították. Egy tetőgerendán az 1600-as, a harangtorony galériáján az 1657-es dátum olvasható. A 18. században a fő- és mellékhajók síkmennyezet helyett keresztboltozatot kaptak. 1832 körül feltárták az időközben feltöltött nyugati portált.[1] A 21. század elejére a falu elveszítette szász lakosságát, a templom elhagyatottan, zárva áll.[3] 2023-ban állagmegőrző munkálatokat végeztek, és további javításokat terveznek.[4]
Leírása
[szerkesztés]Háromhajós román stílusú bazilika, a főhajó nyugati oldalán harangtoronnyal. A szentély és a három hajó keresztboltozatos; korábban a hajóknak síkmennyezetük volt. A főapszis félköríves záródású, félkupola borítja, és szentélynégyszöggel kapcsolódik a főhajóhoz. A mellékhajók egyenes fallal záródnak, de a román stílusra jellemzően félköríves apszidiolák láthatóak a mellékoltárok helyén. A szentély déli falában ajtónyílás látható, lóhereíves kerettel.[1]
A félköríves diadalív díszítetlen. A főhajót három díszítetlen boltíves nyílás köti össze az oldalhajókkal, felső részén pedig három pár félköríves záródású ablak található. A harangtorony felé is három boltíves nyílás vezet a hajókból. A torony nyugati galériával rendelkezik, amely alatt keresztboltozatos, előcsarnokként szolgáló földszint található. A román stílusú, nyugati bélletes kapu hat kapuzatos, rokonságok mutatva a holcmányi és feleki templomokéval, de ember- és démonfigurákat ábrázoló oszlopfői a felismerhetetlenségig megkoptak. A portál fölötti párkány az oldalhajók falán folytatódik. A torony harmadik emeletén három oldalon román stílusú ikerablakok vannak, a negyedik emeleten (ahol a harangterem is van) pedig íves ablakok nyílnak a négy égtáj irányába. Mai három harangját 1927-ben öntötték. Lépcsők vezetnek fel a védőgalériáig, amely kupolaboltozatot kapott.[1][2]
A késő barokk oltár közepén egy festmény látható, amely Jézust ábrázolja kehellyel. Egy második, fára festett 18. századi oltárkép a keresztre feszített Krisztust ábrázolja két síró asszonnyal. A pulpituson az 1730-as évszám olvasható. Orgonáját 1796-ban készítette Johannes Prause, korábban a nagysinki erődtemplomban volt, 1905-ben vásárolta meg a kisprázsmári egyházközség.[1]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c d e f Fabini 725–727. o.
- ↑ a b Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6
- ↑ Toarcla, satul rivalității dintre oameni și timp. Salut Făgăraș, 2019. január 2. (Hozzáférés: 2023. november 30.)
- ↑ Tarteln – Arbeiten an einem Kleinod. kirchenburgen.org, 2023. november 22. (Hozzáférés: 2023. november 30.)
Források
[szerkesztés]- ↑ Fabini: Fabini, Hermann, Klima, Hellmut. Atlas der siebenbürgischen Kirchenburgen und Dorfkirchen, 5. Auflage, Band 1 (német nyelven), Nagyszeben: Monumenta (2022). ISBN 9789737969224
További információk
[szerkesztés]- Roth, Anselm. Über Siebenbürgen – Kirchenburgen im Schenker Stuhl und Fogarascher Land, Band 4 (német nyelven). Bonn: Schiller Verlag, 35. o. (2017). ISBN 9783946954040
- Karczag Ákos; Szabó Tibor. Erdély, Partium és a Bánság erődített helyei. Budapest: Semmelweis, 678−679. o. (2010). ISBN 9789639879607
- Tarteln. kirchenburgen.org. (Hozzáférés: 2023. november 30.)
- The Fortified Church of Toarcla, Transylvania, Romania. YouTube, 2019. október 3. (Hozzáférés: 2023. november 30.)
.svg){kind=small}