Király Károly
| Király Károly | |
 | |
| Született | 1930. szeptember 26. Dicsőszentmárton |
| Elhunyt | 2021. november 4. (91 évesen)[1] Budapest[2] |
| Állampolgársága | román, magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Házastársa | Király Helga |
| Gyermekei | egy gyermek |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége | szenátor |
| Iskolái | Közgazdaságtudományi Akadémia, Bukarest |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Király Károly témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Király Károly (Dicsőszentmárton, 1930. szeptember 26. – Budapest, 2021. november 4.) közgazdász, romániai magyar politikus.
Felsőfokú tanulmányai
[szerkesztés]A moszkvai Komszomol Főiskola hallgatója (1956–57); a bukaresti Ștefan Gheorghiu Akadémián közgazdász szakot végzett (1964); a Bukaresti Közgazdaságtudományi Akadémián közgazdász szakképzettséget nyert (1970).
Politikai pályája 1972-ig
[szerkesztés]1950–1965 között a Román Kommunista Párt (RKP) ifjúsági szervezetének (KISZ) volt az aktivistája, majd a Magyar Autonóm Tartomány KISZ Bizottságának az első titkára, innen a Gyergyói rajoni pártbizottság (körzet) első titkárává nevezték ki. 1966–1968 között az RKP Központi Bizottságának munkatársa. 1968–1972 között a Kovászna megyei pártbizottság első titkára és az RKP Politikai Végrehajtó Bizottságának póttagja volt. Alelnöke lett az 1968. november 15-én megalakuló Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsának.
Életútja 1972–1989-ig
[szerkesztés]1972-ben a hivatalos román politika elleni tiltakozásul előbb lemondott tisztségéről. A hatalom „száműzte”, kinevezték a románok lakta Karánsebesi Fakitermelő- és Feldolgozó Kombinát vezérigazgatójává Krassó-Szörény megyébe, majd visszaengedték Marosvásárhelyre. 1978-ban levélben is tiltakozott a magyarságot sújtó román állami intézkedések ellen. Újra Karánsebesre száműzték. 1978. június 16-án ismeretlen személy rálőtt Király Károly gépkocsijára. 1978 októberében, már a meggyesfalvi konzervgyár igazgatójaként, állást adott a börtönből frissen szabadult Visky Árpádnak és az 1977 óta üldözött Hosszú Istvánnak. Beadványaival, a legfelső párt- és állami vezetéshez intézett leveleivel kiállt a romániai magyarok jogai mellett. Levelei külföldre juttatásával tájékoztatta a nemzetközi közvéleményt Ceaușescu jogtiprásairól.[3]
Politikai pályája az 1989-es fordulat után
[szerkesztés]Az 1989-es forradalom után a román Nemzeti Megmentési Front Tanácsának alelnökévé választották. Részt vett a Romániai Magyar Demokrata Szövetség megalakításában, de nem volt tagja az RMDSZ-nek, 1992–1993 között a Szövetség háromszéki szervezetének volt az elnöke. Az 1990. március 17-19-i marosvásárhelyi eseményekben, amikor a városban etnikai zavargásokra került sor („fekete március”), jelentős szerepet játszott, mint a Nemzeti Megmentési Front alelnöke. Konkrétan, nyomást gyakorolt a Maros megyei rendőrség és katonaság akkori vezetőire, hogy lépjenek közbe, és állítsák le az atrocitásokat, ellenkező esetben hadbíróság elé viszi őket.
1990. május végén tagja lett a román Szenátusnak (a kétkamarás román parlament másik háza, a Képviselőház mellett). Nem töltötte ki a mandátumát, 1991. december 12-én megfosztották szenátori mandátumától, mivel nem szavazta meg az alkotmányt, annak kisebbségellenes passzusa miatt.[4]
Áttelepülése után a 2000-es évek elejétől a Békés megyei Mezőkovácsházán élt 2020-ig, majd élete legvégét Budapesten töltötte.[5]
Írásaiból
[szerkesztés]- Hangok és vészhangok Erdélyből. Romániai Magyar Szó (Bukarest), 1990. február 13., 14. (Erdélyi Kálmán álnéven jelent meg)
- Király Károly 1991. február 6-án nyílt levélben fordult Petre Roman miniszterelnökhöz, számon kérve a kisebbséggel kapcsolatos régebbi ígéreteit. Romániai Magyar Szó, (Bukarest), 1991. február 9-10.
- Nyílt kártyákkal. Önéletírás és naplójegyzetek. Budapest, 1995, Nap Kiadó; a könyv letölthetően[6]
- Nyílt kártyákkal, II. Az önrendelkezés útja. Pécs, 1999, Duplex Könyvkiadó[7]
Díjai, elismerései
[szerkesztés]- Bethlen Gábor-díj (1987)[8]
- Kós Károly-nagydíj[9] (2014)[10]
- A Magyar Érdemrend középkeresztje a csillaggal (2015)[11]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Krónika (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2021. november 4.)
- ↑ Népújság (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2021. november 5.)
- ↑ Király Károly: NYÍLT KÁRTYÁKKAL (magyar nyelven). kiralykaroly.blogspot.com. (Hozzáférés: 2020. február 19.)
- ↑ Krónika, 2021. november 4.
- ↑ A kevesek egyike – Király Károlyról emlékezve, Háromszék.hu, 2021. november 8.
- ↑ Király Károly: Nyílt kártyákkal I.. Király Károly
- ↑ Király Károly: Nyílt kártyákkal II.. Király Károly
- ↑ Bethlen Gábor-díjasok. Bethlen Gábor Alapítvány. (Hozzáférés: 2014. november 18.)
- ↑ Ez az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács által adományozott díj nem azonos a Kós Károly-díjjal
- ↑ Átadták Király Károlynak a Kós Károly-nagydíjat. Erdélyi magyar nemzeti Tanács. [2015. április 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. február 13.)
- ↑ Magyar állami kitüntetést vehetett át Király Károly erdélyi magyar politikus. erdely.ma, 2015. november 2. [2016. március 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. november 3.)
Források
[szerkesztés]- Romániai magyar ki kicsoda. Nagyvárad: RMDSZ-Scripta Kiadó. 1997. 303. o. ISBN 973-97980-0-4
- Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés I–V. Főszerk. Balogh Edgár, Dávid Gyula. Bukarest: Kriterion; Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület. 1981–2010.
További információk
[szerkesztés]- Beszélő-beszélgetés Király Károllyal. Beszélő, Budapest, 1987/1.
- Az Erdélyi Magyar Hírügynökség jelentése
- Tófalvi Zoltán: Exkluzív interjú Király Károllyal, az Ideiglenes Tanács alelnökével. A Hét (Bukarest), 1990. január 4.
- Béres Katalin: Beszélgetés Király Károllyal, a szenátus alelnökével. Romániai Magyar Szó (Bukarest), 1990. július 24., 25., 26.
- Tóth Sándor: Jelentés Erdélyből. Magyar Füzetek Könyvei 13. Párizs, 1990
- Román Győző: "Királydráma", végszó nélkül. Beszélgetés egy exszenátorral. Romániai Magyar Szó, 1992. január 11-12.
- 1979-ben az Amnesty Internationalnak írt levele
- 1980-ban Ilie Verdețnek írt levele
- Király Ibolya: Emlék-repeszek. Király Károly igazsága; Antológia, Lakitelek, 2016 (Retörki könyvek)
.svg){kind=small}