Kettős szám

Ez a szócikk a nyelvészeti fogalomról szól. Hasonló címmel lásd még: Dualitás (logika).

A kettős szám (duális) egyes nyelvekben névszó‑ és igeragozási alak az egyes és többes szám mellett.

Jellemző például a sémi nyelvekre (arab, héber), az indoeurópai alapnyelvre, és annak nyomán a nyelvcsalád tagjaira, előfordul az archaikus latinban, emlékét őrzik bizonyos alakok és jelenségek, a görögben (még az igeragozásban is), és megvolt a szláv nyelvekben is, de ezek közül már csak kevesen használják (például a szlovén).

Több finnugor nyelvben is megtalálható még, mint például az északi számiban vagy a nyenyecben; illetve valószínűleg az ugor nyelvekben is megvolt valaha, így a magyarban is, erre utal a két és kettő számnevek külön megléte (manysiul kit és kitig). A magyarban a kettős szám eltűnésekor nem a többesbe olvadt bele, hanem az egyesbe, ezért van, hogy a legtöbb európai nyelvvel ellentétben nem mondjuk a páros testrészek nevét többes számban.

Példa

A kettős szám az ókori egyiptomi nyelvben:

nṯr (isten)
nṯr.wỉ (két isten)
nṯr.w (istenek)
nṯr.t (istennő)
nṯr.tỉ (két istennő)
nṯr.wt (istennők)

A kettős szám előfordulása az északi-számi nyelvben:

	Magyar	alanyeset	Magyar	birtokos/tárgyeset
1. személy (egyes)	én	mun	enyém, engem	mu
2. személy (egyes)	te	don	tied, téged	du
3. személy (egyes)	ő	son	övé, őt	su
1. személy (kettős)	mi ketten	moai	kettőnké, kettőnket	munno
2. személy (kettős)	ti ketten	doai	kettőtöké, kettőtöket	dudno
3. személy (kettős)	ők ketten	soai	kettőjüké, kettőjüket	sudno
1. személy (többes)	mi	mii	mienk, minket	min
2. személy (többes)	ti	dii	tietek, titeket	din
3. személy (többes)	ők	sii	övék, őket	sin

Források

David Crystal: A nyelv enciklopédiája - definíció, indoeurópai példák
Kettes szám. In A Pallas nagy lexikona. Szerk. Bokor József. Budapest: Arcanum – FolioNET. 1998. ISBN 963 85923 2 X