Katolikus Női Társadalomtudományi Szakiskola

A Katolikus Női Társadalomtudományi Szakiskola a Szociális Testvérek Társasága Erdélyi Kerülete által fenntartott és vezetett, szociális gondozónőket képző főiskola-szintű intézmény volt Kolozsvárott 1939 és 1944 között.

Előzmények

A szociális ismeretek terjesztésének érdekében a Szociális Testvérek Társasága erdélyi tagjai kezdetben többnapos tanfolyamokat szerveztek az Erdélyi Katolikus Nőszövetség keretében Erdély nagyobb városaiban: például 1922-ben Brassóban, 1923-ban Csíkszeredában, 1924-ben Székelyudvarhelyen, 1925-ben Marosvásárhelyen, 1926-ban Tusnádon.

1933-ban szociális munkások iskolarendszerű képzését tűzték ki célul, de a román állam korlátozó törvényei miatt „fedőnéven”, Egyházközségi Nővéreket Képző Iskola név alatt. Olyan világi nők jelentkezését várták, aki hivatásszerűen vállalják a vallási és szociális ügyek szolgálatát egyházközségi keretben. A jelentkezők először egy éves (585 órás) elméleti képzésben vettek részt: teológiai, neveléstudományi, pszichológiai, szociológiai, jogi és gazdasági, népegészségi és háztartás-vezetési ismereteket szereztek. Az elméleti képzést egy év gyakorlati képzés követte. Gazdasági nehézségek miatt azonban ez képzési forma nem vált rendszeressé.

Néhány évnyi kimaradás után 1937-ben Budapesten indított a Szociális Testvérek Társasága kétéves szociális képzést, három különböző tagozattal, Katolikus Női Szociális Képző elnevezéssel.

A Társadalomtudományi Szakiskola Kolozsvárott

Erdélyben a szociális munkások (hároméves) főiskolai szintű képzése 1939 őszén indult meg újra, mint a Szociális Testvérek Társaságának Szociális Szemináriuma.

Erdély 1940-ben történt visszacsatolása újabb lendületet adott ennek a kezdeményezésnek, de a felfokozott igények kielégítésére, a Belügyminisztérium és az Országos Nép- és Családvédelmi Alap (ONCSA) kívánságára 1941-től az addigi kétéves elméleti és egyéves gyakorlati képzést 14 hónapos tanfolyam váltotta fel, két tanévre elosztva. A képző ekkor hivatalosan a Katolikus Női Társadalomtudományi Szakiskola nevet vette fel. S bár az elnevezésben a főiskola szó nem szerepelt, de a képzés annak felelt meg: az előadások nagy részét a kolozsvári egyetem neves professzorai tartották (például Várkonyi Hildebrand, Kovrig Béla, Bálint Sándor, Bónis György, Csizmadia Andor, Székely István, Heller Erik, Martonyi János).

1942-ben megegyezés jött létre a kolozsvári egyetem közgazdasági kara és a szociális testvérek Erdélyi Kerületének akkori főnöknője, Veress Marienne között, miszerint a Társadalomtudományi Szakiskolájába járó növendékeket elméleti képzésre beíratják az egyetemi Szociális Tanfolyamra, viszont az egyetem Szociális Tanfolyamának hallgatói a Társadalomtudományi Szakiskolába iratkozhatnak be szociális gyakorlatra.

A végzett növendékek összefogására külön egyesület alakult: az Erdélyi Szociális Munkások Egyesülete, melyet kezdőbetűiről ESZMÉ-nek neveztek. Az egyesület, illetve a kolozsvári központ körlevelekkel, lelki és szakmai továbbképzést szolgáló tanulmányi napokkal igyekezett tagjaiban fenntartani és továbbfejleszteni a szociális munkához elengedhetetlen mélyebb lelkiséget és szakmai hivatástudatot.

Források

Egyházközségi Nővéreket Képző Iskola Nagyváradon. In: Brassói Lapok, 1933. szept. 22. (216. sz.)
Egyházközségi Nővéreket Képző Iskola. In: Erdélyi Lapok, 1933. szept. 16. (208. sz.)
Az első magyar katolikus női szociális képző. In: Nemzeti Újság, 1937. nov. 21. (265. sz.)
Walter Ilona: A Megszentelő Szeretet szolgálatában. A Szociális testvérek Társasága Romániai Kerületének munkatörténete a szerzetesrendek működésének betiltásáig.
Marton József: Az erdélyi római katolikus egyházmegye intézményei a két világháború között.
Száz szociális gondozónői állás vár betöltésre. In: Ellenzék, 1941. szept. 9.
Harminc fiatal lány a nemzet szolgálatában. In: Keleti Újság, 1941. okt. 14.
Látogatás a kolozsvári Társadalomtudományi Szakiskola Rákóczi úti otthonában. In: Keleti Újság, 1941. dec. 24.