Kovrig Béla
Kovrig Béla | |
Életrajzi adatok | |
Született | 1900. április 8. Budapest |
Elhunyt | 1962. december 19. (62 évesen) Milwaukee, USA |
Ismeretes mint | |
Pályafutása | |
Szakterület | szociológia |
Munkahelyek | |
Kolozsvári M. Kir. Ferenc József TE | nyilvános rendes tanár, dékán, rektor |
A Wikimédia Commons tartalmaz Kovrig Béla témájú médiaállományokat. |
Kovrig Béla (Budapest, 1900. április 8. – Milwaukee, 1962. december 19.) szociológus, politikus, egyetemi tanár.
Életpályája
[szerkesztés]Az erdélyi örmény Kovrig/Govrik család leszármazottja.[1] A budapesti tudományegyetemen tanult, itt doktorált államtudományból (1920) és jogtudományokból (1921). Az egyetem elvégzése után a politikai pályát választja. 1923-ban Bethlen István miniszterelnök személyi titkára, majd a miniszterelnökség nemzetiségi és kisebbségi osztályán fogalmazó volt. 1927-től a Népjóléti és Munkaügyi Minisztériumban dolgozott, majd az Országos Társadalombiztosítási Intézet aligazgatója, igazgatója, igazgatási főosztályvezetője volt. Törvények (pl. az öregségi és rokkantsági biztosításról szóló törvény, 1928) kidolgozója. 1935–1938 között meghívott szakelőadó a Budapesti Műszaki Egyetemen. Teleki Pál miniszterelnök megbízásából a miniszterelnökségen dolgozott 1939–1940-ben.
1940–1944 között egyetemi tanár a kolozsvári tudományegyetemen. Különböző tisztségeket is vállalt, így 1941–1942-ben az újonnan alapított Közgazdaságtudományi Kar dékánja, az egyetemi tanács elnöke, 1942–1943-ban pedig rektor volt. 1944-ben az Új Erdély felelős szerkesztője.
Társadalomtudósként támogatta számos keresztényszociális szervezet (például a KALOT, az EMSZO, a Magyar Dolgozók Országos Hivatásszervezete, a Szociális Testvérek Társasága) tevékenységét.
A második világháború után a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban, majd az Újjáépítési Minisztériumban dolgozott. Tanított budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen, majd az Agrártudományi Egyetemen, végül 1947-től az egri székhelyű Magyar Katolikus Állami- és Jogtudományi karon – közkeletű nevén: az egri Jogakadémián. Szakértője volt a Barankovics-féle Demokrata Néppártnak.
1948-ban kivándorolt az Amerikai Egyesült Államokba. 1949-től haláláig a milwaukee-i Marquette Egyetemen a szociológia tanára volt.
Munkássága
[szerkesztés]Könyvei
[szerkesztés]- A mai munkanélküléség problémája és orvoslása (Budapest, 1924)
- Az ipari békéről (Budapest, 1925)
- Az új Oroszország: 1917–1926 (Franklin, Budapest, 1926)
- A szociális lakáspolitika (Falk Kiadó, Budapest, 1929)
- A magánalkalmazottak nyugdíjbiztosítása és a vállalati nyugdíjintézmények újjászervezése (Tébé Kiadó, Budapest, 1929)
- Az antiszociális áradattal szemben (Budapest, 1930
- A magyar szociálpolitika igaza a liberális és szocialista eszmerendszerek küzdelmében (Wodianer, Budapest, 1932)
- Fasizmus–hitlerizmus, új államfelfogások – társadalmi szemlélet és politika (Budapest, 1934)
- Szociálpolitika (Magyar Szemle Társaság, Budapest, 1936)
- Társadalombiztosítási kézikönyv (társszerző: V. Nádújfalvy József, Pallas, Budapest, 1938)
- Hogy életünk emberibb legyen (Stádium, Budapest, 1940)
- Korfordulón (Budapest, 1940)
- Embersors a szovjetéletben (Athenaeum, Budapest, 1941)
- Társadalom és társadalompolitika (Kolozsvár, 1942)
- Magyar társadalompolitika, 3 kötet, (M. Kir. Ferenc József Tudományegyetem Társadalompolitikai Intézet, Kolozsvár, 1944) /Kereskedelmi forgalomba nem került/.
- Merre megyünk? (EMSZO-KALOT, Budapest, 1943 és Barankovics István Alapítvány, Bp., 2018
- A munka védelme a Dunai államokban (Kolozsvár, 1944)
- Magyar társadalompolitika. 1920–1945 (New York, 1954, Budapest, Gondolat, 2011)
- Hungarian Social Policies (New York, 1954)
- From Disorder to World Order (Milwaukee, 1956)
- National communism and Hungary. The way of an idea. A sociological account (Milwaukee, 1958)
- Nemzeti kommunizmus és Magyarország. Egy eszme története (Milwaukee, 1958, Budapest, Gondolat, 2016)
- Katolikus demokratikus és szociális reformmozgalmak Magyarországon (Barankovics Alapítvány–Gondolat, Bp., 2019)
Jegyzetek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]További információk
[szerkesztés]- Borbély István: Kovrig Béla társadalompolitikája. In: Katolikus Szemle 15. (1963, Róma) 4. sz. 301–308.
- Hámori Péter: Kísérlet egy „propagandaminisztérium” létrehozására Magyarországon. A Miniszterelnökség V. Társadalompolitikai Osztályának története 1938–1941. In: Századok 131. (1997) 2. sz. 353–382. [1]
- Incze Miklós: Magyar történet- és társadalomtudományi műhelyek a kolozsvári magyar egyetemen (1940–1949) In: Erdélyi Múzeum, 59. kötet, 1997. 3-4.füzet.
- Kurecskó Mihály: Dekonspiráció az „egyházi reakcióban” - egy beszervezés története Kovrig Béla, az áldozat szemszögéből. In: Archivnet, 17. évfolyam (2017) 3. szám. [2]
- László T. László: Adatok a magyarországi katolikus ellenállás történetéhez. I. A Katolikus Szociális Népmozgalom megalakulása és célkitűzései. In: Katolikus Szemle 30. (1978) 1. sz. 14–25. [3]
- Petrás Éva: A nemzeti kommunizmus egy polgári olvasata. Kovrig Béla szociológus kommunizmusképe. In: Metszetek bolsevizmusról, sztálinizmusról. Kronosz, 2018. [4]
- Petrás Éva: Egy tudós útja a szociálpolitikától a kereszténydemokrácia felé. In: A modern magyar katolikus politizálás arcképcsarnoka. Bp. Barankovics István Alapítvány - Gondolat Kiadó, 2019. 107-121. old [5]
- Szecskó Károly: Kovrig Béla feljegyzése a II. világháború alatti ellenálló tevékenységéről. In: Magyar Egyháztörténeti Vázlatok. 20. (2008) 3–4. sz. 99–102. [6]