Karbonát

A karbonátion (CO2−3) pálcikamodellje

A karbonátok karbonátiont (CO2−3) tartalmazó vegyületek. A karbonátok a szénsav sói. A karbonátion szabályos, síkháromszög alakú, benne a kötésszögek 120°-osak. Az ion delokalizált elektronokat tartalmaz. A szimmetrikus szerkezet és a delokalizált elektronok miatt a karbonátok stabilabbak a szénsavnál. Az alkáliföldfém-karbonátok stabilitása a rendszám növekedésével növekszik, a magnézium-karbonát (MgCO₃) például 540 °C-on bomlik el magnézium-oxiddá és szén-dioxiddá, a bárium-karbonát bomlási hőmérséklete lényegesen nagyobb, 1360 °C. A higany(II)-karbonát (HgCO₃) már szobahőmérsékleten is bomlik.

Egyes, vízben gyakorlatilag oldhatatlan karbonátok szén-dioxid tartalmú vízben már feloldódnak, hidrogén-karbonát keletkezik.

$\mathrm {CaCO_{3}+H_{2}O+CO_{2}\rightarrow Ca(HCO_{3})_{2}} \,\!$

$\mathrm {MgCO_{3}+H_{2}O+CO_{2}\rightarrow Mg(HCO_{3})_{2}} \,\!$

Fontosabb karbonátok

Az ismertebb természetes karbonátok közé tartozik a kalcium-karbonát (CaCO₃), a magnézium-karbonát (MgCO₃) és a dolomit (CaMg(CO₃)₂), melyek kőzetalkotó ásványok. A nátrium-karbonát, vagy szóda (Na₂CO₃·10H₂O) vizes oldatának lúgos kémhatása miatt tisztításra alkalmas, és mivel a kalcium- és magnéziumionokat csapadékként leválasztja, vízlágyítóként alkalmazható.

Források

• Nyilasi János: Szervetlen kémia, Gondolat Kiadó, Budapest, 1975.

Lásd még

• A karbonátok kategóriába tartozó szócikkek