Ugrás a tartalomhoz

Kanadai vadjuh

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kanadai vadjuh
Evolúciós időszak: Középső pleisztocén - jelen, 0,7–0 Ma
Egy kos feje
Egy kos feje
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Csoport: Scrotifera
Csoport: Ferungulata
Csoport: Patások (Ungulata)
Rend: Párosujjú patások (Artiodactyla)
Csoport: Ruminantiamorpha
Alrend: Kérődzők (Ruminantia)
Alrendág: Pecora
Öregcsalád: Bovoidea
Család: Tülkösszarvúak (Bovidae)
Alcsalád: Kecskeformák (Caprinae)
Nemzetség: Caprini
Nem: Vadjuhok (Ovis)
Linnaeus, 1758
Faj: O. canadensis
Tudományos név
Ovis canadensis
Shaw, 1804
Szinonimák
  • Ovis cervina Desmarest
  • Ovis montana Cuvier
Elterjedés
Elterjedési területe (a barnában még jelen van, a vörösbe visszatelepítették és a zöldbe betelepítették)
Elterjedési területe (a barnában még jelen van, a vörösbe visszatelepítették és a zöldbe betelepítették)
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Kanadai vadjuh témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kanadai vadjuh témájú médiaállományokat és Kanadai vadjuh témájú kategóriát.

A kanadai vadjuh vagy vastagszarvú vadjuh (Ovis canadensis) az emlősök (Mammalia) osztályának párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a tülkösszarvúak (Bovidae) családjába és a kecskeformák (Caprinae) alcsaládjába tartozó faj.

Előfordulása

[szerkesztés]
A nőstény

A kanadai vadjuh Kanada délnyugati és az Amerikai Egyesült Államok nyugati részén honos, valamint Mexikó egyes északnyugati vidékein (Sonora, Alsó-Kalifornia és Déli-Alsó-Kalifornia államokban).

Betelepítése a Tiburón-szigetre

[szerkesztés]

Az 1970-es évekre a kanadai vadjuh állománya (többek között az orvvadászatnak köszönhetően) annyira lecsökkent a sonorai hegyekben, hogy a mexikói kormány új tervet dolgozott ki: 1975-ben 20 példányt betelepítettek a Tiburón-szigetre, ahol úgy gondolták, elegendően védettek lesznek majd ahhoz, hogy elszaporodjanak, így később a szaporulat egy részét vissza lehessen majd telepíteni a szárazföldre. A Sierra Seri nevű hegységben befogott 20 példány között 18 nőstény és 2 hím volt, de a két hím egyike hamarosan szakadékba zuhant és elpusztult, így a későbbi állomány nagy része a megmaradt egyetlen hímtől származik. A genetikai változatosságot biztosította azonban, hogy a betelepített nőstények némelyike már más hímektől vemhes állapotban került a szigetre. Bár némelyik egyed később a tengerbe fulladt, másokat a prérifarkasok pusztítottak el, végül az évek múlásával számuk mégis néhány százra emelkedett, ráadásul az elszigetelt környezet és a verseny hiánya miatt az egyedek jól fejlődtek, trófeáikra igény mutatkozott a vadászok köreiben is. Ezért az 1990-es években a szigeten megnyitották a lehetőséget az ellenőrzött körülmények között zajló sportvadászatra.[1]

Az évtized közepére (részben az 1994-ben kitört dél-mexikói neozapatista felkelés hatására) nagyon felerősödtek a terület őslakóinak, a szeri indiánoknak azok a mozgalmai, amelyek nagyobb önrendelkezést és a területükön előforduló természeti erőforrásokból való nagyobb részesedést kívántak elérni az indiánok számára. Az évtized végére ezért Felipe Rodríguez biológussal közösen létrehoztak egy UMA nevű szervezetet, amely többek között a sziget ökológiájával is foglalkozott. Néhány fiatal, de elég tapasztalattal rendelkező szerit bíztak meg az élővilág védelmével és vizsgálatával, a vadászatot pedig a téli hónapokra korlátozták, mindössze évente legfeljebb 5 vadász részvételével. A Nevada állambeli Reno városban minden évben árverésre bocsátják a Tiburón-szigeti kanadaivadjuh-vadászat jogát, amely általában 60 000–100 000 dollár közötti értékben kel el. Ugyancsak fontos bevételi forrást jelent a szerik számára a vadjuhpéldányok értékesítése (új területekre való betelepítés céljából), 2004-ben például 120, egy évvel később 56 egyedet adtak el, egyenként körülbelül 30 000 dolláros áron.[1]

Alfajai

[szerkesztés]

Jelenleg az alábbi 3 alfaját ismerik el, de korábban hetet tartottak számon:[2][3][4][5]

  • Ovis canadensis canadensis Shaw, 1804
  • Ovis canadensis nelsoni Merriam, 1897
  • Ovis canadensis sierrae (Grinnell, 1912)

Életmódja

[szerkesztés]

Füvet legel, szívesen nyalogatja az ásvány sóját.

Szaporodása

[szerkesztés]

Ősszel párosodás idején a kosok látványos párviadalokban ütköznek meg egymással. Gyakran többórás összecsapások során a résztvevők látszólag nem szenvednek sérüléseket. A nőstény, körülbelül 6 hónapnyi vemhesség után, májusban, a napégette meredek sziklafalakon felkapaszkodik a legkevésbé megközelíthető csúcsokra, és megelli 1-2 bárányát.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b Rentería Valencia, Rodrigo Fernando. Seris – Pueblos Indígenas del México Contemporáneo [archivált változat] (spanyol nyelven). Comisión Nacional para el Desarrollo de los Pueblos Indígenas (CDI) (2007). ISBN 970-753-092-8. Hozzáférés ideje: 2016. augusztus 8. [archiválás ideje: 2015. december 8.] 
  2. Ramey, R. R. II (1993). „Evolutionary genetics and systematics of North American mountain sheep”, Kiadó: Cornell University, Ithaca, NY. 
  3. Wehausen, J. D. (1993). „A morphometric reevaluation of the Peninsular bighorn subspecies”. Trans. Desert Bighorn Council 37, 1–10. o. 
  4. Wehausen, J.D. (2000). „Cranial morphometric and evolutionary relationships in the northern range of Ovis canadensis”. Journal of Mammalogy 81, 145–161. o. DOI:<0145:CMAERI>2.0.CO;2 10.1644/1545-1542(2000)081<0145:CMAERI>2.0.CO;2. ISSN 1545-1542. 
  5. (2016) „Phylogeographic and population genetic structure of bighorn sheep (Ovis canadensis) in North American deserts”. Journal of Mammalogy 97 (3), 823–838. o. DOI:10.1093/jmammal/gyw011. PMID 29899578. PMC 5993094. (Hozzáférés: 2016. március 26.) 

Források

[szerkesztés]