Kamerun-vonal
| Kamerun-vonal | |
.jpg) | |
| Magasság | 4095 m |
| Ország | |
| Legmagasabb pont | Kamerun-hegy |
| Hosszúság | 1600 km |
| Szélesség | 100 km |
| Elhelyezkedése | |
 Kamerun-vonal
Pozíció Kamerun térképén
| |
 é. sz. 3° 30′, k. h. 8° 42′3.500000°N 8.700000°EKoordináták: é. sz. 3° 30′, k. h. 8° 42′3.500000°N 8.700000°E | |
 | |
A Kamerun-vonal egy regionális tektonikai egység Nyugat-Afrika keleti peremén, Kamerunban és a Guineai-öbölben. Mivel egy köpenycsóva felett helyezkedik el, egyfajta forrópontnak is tekintik a geológusok.[1] Ugyan a vulkanizmus lényegében megszűnt a vonalon, az elmúlt száz évben a Kamerun-hegy öt kitörést is produkált.
Felismerése, első leírása
[szerkesztés]A nagyszerkezeti vonalat Siegfried Passarge német geográfus és geomorfológus azonosította 1909-ben.[2]
Földrajzi helyzete
[szerkesztés]A vonal Kamerunban kezdődik a Csád-tótól délnyugatra.[2]. Északkelet–délnyugat csapással Tiko mellett éri el az Atlanti-óceánt. Itt magasodik a Kamerun-hegy, Nyugat-Afrika legmagasabb hegye. A Guineai-öbölben változatlan csapással folytatódik Bioko (korábban: Fernando Poó), Príncipe és São Tomé szigeteken át, majd Annobón (újabban: Pagalú) szigeténél ér véget,[3] tehát Kamerun után még két ország:
- Egyenlítői Guinea (Bioko, Annobón), valamint
- São Tomé és Príncipe
területén halad át.
A vonal tulajdonképpen egy kissé furcsa forró pont, mivel egy köpenycsóva felett helyezkedik el, azonban ez nem a szokásos, körkörös alakot mutatja, valószínűleg az Afrikai lemez alatti szupercsóva miatt. A vonal felett 13 jelentős vulkáni csúcs van, ebből hat tengeri helyzetű, hét pedig a szárazföldön található. A sor iránya az Afrikai-lemez mozgási irányához szögben hajlik, és azzal azonos korirányú.
Tengeri kúpok
[szerkesztés]- Annobón szigete;
- Pico de São Tomé és
- Pico do Príncipe, mindkettő São Tomé és Príncipe területén található;
- Santa Isabel;
- Biao és
- San Carlos ulkáni kúpjai Bioko szigeten.
Szárazföldi kúpok
[szerkesztés]- Etinde;
- Kamerun-hegy;
- Rumpi;
- Manengouba;
- Bambouto;
- Mbam és
- Oku.
A Csád-tó melletti 69 millió éves riolitömlések a vonal legészakibb határát jelölik ki.
Szerkezete, felépítése
[szerkesztés]A mintegy 1600 km hosszú vulkanotektonikus sáv hegycsoportok sorozata,[4], északi oldalán egy árkos süllyedékkel.[2] A vonulatot harántvetők sora tagolja.[4] A legészakibb hegység a Mandara, majd délnyugatnak sorra az Atlantika-hegység, a Shebshi-hegység, az Adamaoua (Kamerun-fennsík), az Oku-hegy, a Mekoua hegység és a Kamerun-hegy következik. A Guineai-öböl szigetei ugyancsak vulkánok csúcsai.[2]
A vulkáni működés ezelőtt 60–80 millió évvel ezelőtt volt jellemző. A vulkánok mára a kb. 11 000 000 éves Kamerun-hegy kivételével kialudtak, ennek viszont a 20. században öt kitörését is feljegyezték (és 2001-ben is volt egy).[4]
A vulkanizmus többnyire alkáli bazalt jellegű. A magma ritkább differenciátumai a bazanit és a trachibazalt, amelyek mellett különleges kőzetváltozatok is fellelhetők, mint például a monchikit és a kamptonit.[4]
A kialudt vulkánok kürtőiben krátertavak alakultak ki. Ezek a környéken bőségesen hulló csapadékból kapják utánpótlásukat. Közülük a sekélyek mára feliszapolódtak, a mélyebbek vize az áramlás hiánya miatt jól rétegzett. Ennek köszönhetően itt található Afrika három „robbanó”, azaz limnikus kitöréseket produkáló tava közül kettő: a Nyos-tó és a Monoun-tó.[3]
A vulkáni kőzetek málladéka kiváló termőtalajjá alakul. A környék fő terményei a manióka, a kukorica és a jamszgyökér.[3]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ sciencedirect
- ↑ a b c d Enciklopédia.eu
- ↑ a b c A Föld titkai
- ↑ a b c d Sági Tamás: Kamerun
Források
[szerkesztés]- ↑ A Föld titkai: Philip Whitfield (szerk.), 1990: Atlas of Earth Mysteries, magyarul: A Föld titkai. AQUA Kiadó, Budapest, 1996. pp. 168–173. ISBN 963 602 621 1
- ↑ Sági Tamás: Kamerun: Sági Tamás: Kamerun
- ↑ Enciklopédia.eu: Enciklopédia.eu: Kameruni vonal
- ↑ frontiersin: Insights Into the Source of Magmatic Hot-Lines: Forty Years of Geophysical Studies of the Cameroon Volcanic Line. (Hozzáférés: 2024. november 14.)
- ↑ sciencedirect: The ‘Cameroon Hot Line’ (CHL): A unique example of active alkaline intraplate structure in both oceanic and continental lithospheres. (Hozzáférés: 2024. november 14.)
Irodalom
[szerkesztés]- Alfred Wegener: Die Entstehung der Kontinente und der Ozeane. Europäischer Hochschulverlag, Bremen 2011, ISBN 978-3-86741-639-9, 68–69. oldal (először 1915-ben jelent meg)
- Franz D. Hutter: Landschaftsbilder aus Kamerun. In: Geographische Zeitschrift. 10. Jahrgang, Leipzig 1904.
