Nyos-tó
| Nyos-tó | |
 | |
| Ország(ok) | Kamerun |
| Típus | krátertó |
| Hosszúság | 2 km |
| Szélesség | 1,2 km |
| Felszíni terület | 1,58 km2 |
| Legnagyobb mélység | 208 m |
| Víztérfogat | 0,15 km3 |
| Tszf. magasság | 1091 m |
| Szigetek | — |
| Elhelyezkedése | |
 Nyos-tó
Pozíció Kamerun térképén
| |
 é. sz. 6° 26′ 16″, k. h. 10° 17′ 56″6.437778°N 10.298889°EKoordináták: é. sz. 6° 26′ 16″, k. h. 10° 17′ 56″6.437778°N 10.298889°E | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Nyos-tó témájú médiaállományokat. | |
A Nyos egy krátertó Afrikában, Kamerun Északnyugati tartományában. A három ismert és kitörésre hajlamos, szén-dioxiddal telített vizű afrikai „robbanó tó” egyike. (A másik kettő: a Nyostól mintegy 120 kilométerre, Foumbot városhoz közeli Monoun-tó és Ruandában a Kivu-tó.)
Földrajzi helyzete
[szerkesztés]A mély vizű, nagyjából kör alakú tó a Kamerun-fennsíkon, a Kamerun-vonal vulkáni övezetében alakult ki magasan egy inaktív vulkán, az Oku-hegy oldalában, Yaoundétól mintegy 320 km-rel északnyugatra.
Földtani felépítése
[szerkesztés]A Kamerun-vonal tűzhányói mára a Kamerun-hegy kivételével kihűltek. Az egykori kráterek magmacsatornái eltömődtek, a krátereket feltöltötte a víz; a Monoun-tó korát izotópvizsgálatok alapján 18 000 évesre becsülik.[1] Alkáli bazalt jellegű[2] vulkanitok övezik, az egyenlítői övben bőségesen hulló esők táplálják. Mivel befolyása nincs, vize gyakorlatilag nem keveredik, az alsó rétegekben sok az oldott gáz és ásványi anyag. 50 m mélyebben a vízben már gyakorlatilag nincs oxigén, viszont rendkívül felszaporodik a széndioxid.[1]
Veszélyei
[szerkesztés]A „robbanó tavak” gázkitörései
[szerkesztés]A Monoun-tó 37 áldozatot követelő, 1984-es kitörése után a kameruni kormány és az USA Külföldi Természeti Katasztrófaelhárító Hivatala tudóscsoportot szervezett a katasztrófa okainak tisztázására. A tudósok tisztázták a limnikus kitörések okait és mechanizmusát. Megállapították, hogy a krátertavakba zömmel széndioxid szivárog fel az egykori magmacsatornákban. A kellőképp mély tavak alsó vízrétegeiben felhalmozódik a nagy nyomáson jól oldódó széndioxid. Amikor a kráter pereméről (például földrengés eredményeként) elég sok anyag zúdul a tóba, a víz felkavarodik, és a felszínre emelkedő mélyebb rétegekből robbanásszerűen felszabadulnak az oldott gázok. Ez egyrészt cunamit kelt a tóban, másrészt a levegőnél nehezebb széndioxid a tűzhányó lejtőjén lehömpölyögve megöli az oxigént lélegző élőlényeket.[1]
Egyéb veszélyek
[szerkesztés]A tó más módon is veszélyezteti az alatta élőket, mivel természetes sziklafalai egyre gyengülnek. Ha egy földmozgás széttöri ezt a gátat, a víz a mélyebben fekvő falvakra zúdulhat, egészen Nigériáig.
Kitörései
[szerkesztés]A történelmi időkben két kitörését jegyezték fel.1986. augusztus 21-én egy limnikus kitörés hatalmas szén-dioxid felhőt vetett fel a Nyos-tóból. A felhő megfojtott 1700–1800 embert és mintegy 3500 háziállatot.
Védőintézkedések
[szerkesztés]A tudósok a veszély csökkentésére öt csövet kívántak levezetni a tó mélyébe, hogy felszínre hozzák a felgyülemlő gázok egy részét, de az első ütemben csak egy készült el. További csöveket a kitörésveszély gondos tanulmányozása után telepítettek.
Jegyzetek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- ↑ A Föld titkai: Philip Whitfield (szerk.), 1990: Atlas of Earth Mysteries, magyarul: A Föld titkai. AQUA Kiadó, Budapest, 1996. pp. 168–173. ISBN 963 602 621 1
