Annobón
Annobón | |
Közigazgatás | |
Ország | Egyenlítői-Guinea |
Tartomány | Annobón |
Székhely | San Antonio de Palé |
Népesség | |
Teljes népesség | 5232 fő (2015)[1] |
Népsűrűség | 294,59 fő/km² |
Földrajzi adatok | |
Fekvése | Guineai-öböl |
Terület | 17 km² |
Hosszúság | 7,3 km |
Szélesség | 3 km |
Legmagasabb pont | Quioveo (598 m) |
Időzóna | WAT (UTC+1) |
Elhelyezkedése | |
d. sz. 1° 26′ 07″, k. h. 5° 37′ 51″1.435278°S 5.630833°EKoordináták: d. sz. 1° 26′ 07″, k. h. 5° 37′ 51″1.435278°S 5.630833°E | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Annobón témájú médiaállományokat. |
Annobón avagy Pagalú egy Egyenlítői-Guineához tartozó kis vulkanikus sziget az Atlanti-óceán déli részén, egyben az ország hét tartományának egyike is. A tartomány fővárosa San Antonio de Palé.
Földrajza
[szerkesztés]Afrika nyugati partján, a Guineai-öbölben, São Tométól 190 kilométerre délnyugati irányban helyezkedik el. A kontinensen Gabon fekszik legközelebb hozzá, 355 km-re. A sziget 7,3 km hosszú és valamivel több mint 3 km széles. Közepén található a Lago Mazafin (vagy Lago A Pot) nevű krátertó,[2] a legnagyobb város, San Antonio de Palé a sziget északi partján fekszik. Éghajlata trópusi.
Lakói egy portugál alapú kreol nyelven, a Fa d’Ambó nyelven beszélnek.[3]
Történelme
[szerkesztés]A szigetet a portugál João de Santarém és Pêro Escobar pillantotta meg először 1471. szeptember 21-én, de csak következő év első napján szálltak partra.[4] Innen ered neve is, mivel a portugál Ano-Bom név jó évet jelent. A portugálok egy év múlva népesítették be az addig lakatlan területet Angolából és São Toméról hozott néger rabszolgákkal. 1645-ben spanyol és olasz kapucinusok egy csoportja érkezett a szigetre.[5] 1778-ban, az El Pardó-i szerződés és a San Ildefonso-i szerződés alapján[5] (cserébe a brazil partoknál fekvő Santa Catarina-szigetért) Spanyolországhoz került,[4] és Spanyol Guinea része lett. A gyarmat 1968-ban vált függetlenné Egyenlítői-Guinea néven.
Francisco Macías Nguema véres diktatúrája idején a sziget a Pigalu vagy Pagalu nevet kapta. Lakosságát a diktatúra elnyomta, sőt a kontinensen élő, spanyol ajkú guineaiak is ellenérzéssel viseltettek az annobóniak iránt, ami miatt Nguema bukása után szeparatista mozgalom látszott kibontakozni. Erre válaszul Egyenlítő-Guinea elszigetelte a Annobónt 1993-ban és megtiltotta a humanitárius szervezeteknek, hogy a szigetre lépjenek. A konfliktus nemzetközi nyomásra rendeződött.[6] A sziget autonómiáját Portugália és portugál nyelvű afrikai országok, mint São Tomé és Príncipe támogatják.[7]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ https://inege.gq/index.php/download/148/2015/5121/resultados-preliminares-del-iv-censo-de-poblacion-2015.pdf
- ↑ Caracterícticas de la isla (spanyol nyelven). [2014. december 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. november 18.)
- ↑ El caso del español en Guinea Ecuatorial (spanyol nyelven) (PDF). (Hozzáférés: 2014. november 18.)
- ↑ a b S. V. Peris: La Isla de Annobón (spanyol nyelven) (PDF). (Hozzáférés: 2014. november 18.)
- ↑ a b Emiliano Buale Borikó: El laberinto guineano, 36. oldal (spanyol nyelven). (Hozzáférés: 2014. november 18.)
- ↑ Ano Bom - A Ilha Esquecida no Meio do Atlântico
- ↑ Ilha de Ano-Bom estabelece ligação da Guiné Equatorial à lusofonia