Ugrás a tartalomhoz

K. Havas Géza

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
K. Havas Géza
Született1905. november 13.
Nagykanizsa
Elhunyt1945. április 25. (39 évesen)
gunskircheni koncentrációs tábor[1]
Állampolgárságamagyar
HázastársaRudas Klára[2]
SzüleiHavas Hugó, Horsecky Juliánna[3]
Foglalkozásaújságíró, kritikus
A Wikiforrásban további forrásszövegek találhatók K. Havas Géza témában.
Sablon • Wikidata • Segítség

K. Havas Géza, olykor Havas Géza, K. H. G., k. h. g. (Nagykanizsa, 1905. november 13.[3] – Gunskircheni koncentrációs tábor, 1945. április 25.) magyar újságíró, kritikus, esztéta, műfordító.

Tudott ám lángolni nagyon, ilyenkor kigyúlt a szeme, gyönyörű lett a fiú, szigorú arcélű fejét felemelte, a szeme szikrákat vetett, olyan volt a harcos szeretet szenvedélyétől, mintha most mindjárt a máglyára akarna fellépni azokért az eszmékért vagy emberekért, akiket szeret. Ha igazságszeretetére rá lehetett volna bízni e társadalom minden dolgát, tisztább világ lett volna körülöttünk.
– Füst Milán

Élete

[szerkesztés]

Dr. Havas (1886-ig Honig[4]) Hugó ügyvéd és Horsecky Juliánna gyermekeként izraelita családban látta meg a napvilágot 1905. november 13-án.[3] Elemibe és kezdetben középiskolába is szülővárosában járt. 1915 és 1921 között a nagykanizsai Kegyes Tanítórendi Katolikus Gimnázium tanulója, ám 1921-ben egy diákcsíny miatt az iskolából kicsapták.[5][6] A gimnázium hetedik és nyolcadik osztályát Székesfehérvárott, a Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium magántanulójaként végezte el.[7] Kezdetben klasszika-filológus szeretett volna lenni, ám édesapja halála miatt anyagi okokból banktisztviselőnek állt. 25 éves korában, 1930-ban az illegális kommunista mozgalomban való tevékenykedése miatt a bíróság elítélte, munkáját elvesztette. Később is volt büntetőügye, 1932-ben Adler Lászlóval, Sziklai Dezsővel, Braun Jánossal A KIMSZ-ben és a bőrmunkás sportegyesületben kifejtett tevékenység miatt került bíróság elé.[8] Kezdetben egy ideig könyvelőként, fürdőszolgaként működött, majd könyvügynök lett, később pedig újságíró. 1935-ben a Szabad Írás c. folyóiratban megjelent cikke miatt került bíróság elé, "sajtó útján elkövetett magyar állam és magyar nemzet megbecstelenítése" címén.[9] A szociáldemokrata Népszava, a Szép Szó és a Századunk főmunkatársa volt, s a Fórum című folyóiratot is szerkesztette. 1937-ben jelen volt József Attila temetésén.[10] Lukács György az Új Hang c. folyóiratban a Szép Szó "ideológiai bűneiért" legfőképpen Havast okolta. Lukács a népi írókat tekintette szövetségesének a későbbi népfront tekintetében, ám a Szép Szó, és azon belül is főleg Havas a folyóirat hasábjain a népi írók helyt nem állását emelte ki az előretörő nácizmus ellen. 1940-ben lefordította, a Korai kapitalizmus - korai szocializmus,[11] a következő évben az Új szocialisták című kötetet. Zsidó származása miatt 1942-ben többször is munkaszolgálatra rendelték, a magyarországi holokauszt idején 1945 februárjában elhurcolták, s az ausztriai günskircheni koncentrációs táborban néhány nappal a felszabadulás előtt szívrohamban meghalt.

Jó barátságban állt Gáspár Zoltánnal,[12] Örkény Istvánnal, és Füst Milánnal is, akinek utolsó ismert levelét küldte.[13]

1937 és 1944 közötti írásait 1990-ben Talpra, halottak![14] címmel adták ki.

Megítélése az utókor szemszögéből

[szerkesztés]

Lukács után 1945 augusztusában a Szabad Nép hasábjain Révai József is bírálta Havast, mondván: "Kinek lett igaza? Lett-e a Szép Szó eszméiből és táborából erő, mely tömegeket tud megragadni? Nem lett. És a népi írók mozgalmából? Lett: a Nemzeti Parasztpárt, a magyar falu fejlődőképes, fontos tényezője." 1948 decemberében már nyíltan reakciósnak bélyegezték. Illyés-kritikái miatt övezte a legnagyobb ellenszenv mind kortársai, mind az utókor részéről. Vas István még 1990-ben is azt írta róla: "[Havas] testesítette meg a legszélsőségesebben azt, amit a Szép Szó polgári radikalizmusában ki nem állhattam". A támadásokra reagálva 1941 márciusában írta a következőket, melyek a későbbi támadásokra is válaszul szolgálhatnak: "Negatív ember vagyok, mert ezt a valóságot tagadni kell. Nem lehet elismerni, hogy a szegénység a világ törvénye, de azt sem, hogy a szegénységen kegyes vagy kegyetlen ráolvasások segítsenek. Gáncsoskodásom meddő volt, ha az eredményt nézem. A tökfilkóról kimutattam, hogy tökfilkó - erre megnyert egy országos pályázatot. A próféta szenvedélyében lelepleztem a honorárium iránti szenvedélyt, de mindaddig Isten küldötteként hallgattátok, míg az utcasarkon nem kínálgatta magát. Meddő volt a szenvedélyem - de vajon ti termékenyek lettetek-e attól, hogy a tökfilkót kitüntettétek és tiszteltétek a világnézeti szajhát?"

Emlékezete

[szerkesztés]

Örkény István In memoriam dr. K. H. G. c. egyperces novellájában emlékezett meg róla.

Fő művei

[szerkesztés]
  • A kartell; Pantheon, Bp., 1937
  • Új magyar líra (Irodalmi Tanulm. c. kötetben, Bp., 1940)
  • Talpra, halottak! Publicisztikai írások, 1937-1944; sajtó alá rend. Kenedi János; Gondolat–Nyilvánosság Klub–Századvég, Bp., 1990 (Ars scribendi)

Műfordításai

[szerkesztés]
  • Marx, Karl. Bevezetés a közgazdaságtan bírálatába. Budapest: Népszava (1946, posztumusz) [15]
  • Korai kapitalizmus – korai szocializmus. Angol szocialisták; ford., bev. K. Havas Géza; Szociáldemokrata Párt, Bp., 1940[11]
  • Új angol szocializmus. Tanulmányok és röpiratok az angol szocializmus köréből; ford., bev. K. Havas Géza; Szociáldemokrata Párt, Bp., 1941

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Petőfi Irodalmi Múzeum-névtér. (Hozzáférés: 2021. május 30.)
  2. ↑ Rudas Klára. Petőfi Irodalmi Múzeum. (Hozzáférés: 2015. június 19.)
  3. ↑ a b c Születése bejegyezve Nagykanizsa állami akv. 681/1905. folyószám alatt.
  4. ↑ A Belügyminisztérium 1886. évi 59656. sz. rendelete. Névváltoztatási kimutatások 1886. év 5. oldal 42. sor.
  5. ↑ A Kegyes tanítórendiek vezetése alatt álló nagykanizsai kat. főgimnázium értesítője az 1921-1922. iskolai évről. Arcanum, 1922. (Hozzáférés: 2015. június 19.)
  6. ↑ A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium 63282/1922. V. számú rendelete.
  7. ↑ A Ciszterci Rend Székesfehérvári Szent István Főgimnáziumának CX. értesítője az 1922-23-as évről. Arcanum, 1923. (Hozzáférés: 2015. június 19.)
  8. ↑ HU BFL - VII.5.c - 3802 - 1932. Budapest Főváros Levéltára. Arcanum. (Hozzáférés: 2015. június 19.)
  9. ↑ HU BFL - VII.5.c - 3974 - 1935. Budapest Főváros Levéltára. Arcanum. (Hozzáférés: 2015. június 19.)
  10. ↑ Attila temetése. In: Jegyzetek a kor margójára. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2011.
  11. ↑ a b A Központi Statisztikai Hivatal katalógustára Archiválva 2015. november 21-i dátummal a Wayback Machine-ben (Hozzáférés: 2015. 06. 19.)
  12. ↑ A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium. Szeged: Móra Ferenc Múzeum, 28. o. (1997) 
  13. ↑ Erdei Gyöngyi - Irás Katalin: Utolsó levelek. Töredékek a magyar holocaust ismeretlen irodalmi dokumentumaiból. Múlt és Jövő. Online elérés Archiválva 2015. november 21-i dátummal a Wayback Machine-ben
  14. ↑ A Fővárosi Szabó Ervin könyvtár katalógusa – K. Havas Géza: Talpra, halottak!: publicisztikai írások, 1937-1944, sajtó alá rend. Kenedi János
  15. ↑ A Központi Statisztikai Hivatal katalógustára[halott link] (Hozzáférés: 2015. 06. 19.)

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
Fájl:Wikisource-logo-hu.svg
A magyar Wikiforrásban további forrásszövegek találhatóak
Havas Géza témában.
  • Magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Benedek Marcell. Bp., Akadémiai Kiadó, 1963-1965.
  • Bóka László: Magyar mártír írók antológiája (Bp., 1947)
  • Füst Milán: Emlékezés H. G.-ra (Kortárs, 1965. 5. sz.)
  • Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944.  , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub
  • Új magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Péter László. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994.
  • Zalai életrajzi kislexikon. 3. javított, bővített kiadás. Szerk. Fatér Bernadett, Horváth József, Kiss Gábor [és mások]. Zalaegerszeg, Deák Ferenc Megyei Könyvtár, 2005.
  • Lengyel András: Törésvonalak. Tanulmányok az 1919 utáni negyedszázad történetéhez: 176-186. o.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=K._Havas_Géza&oldid=27007936”