Kántorné Engelhardt Anna
| Kántorné Engelhardt Anna | |
 | |
| Született | Engelhardt Anna 1791[1] Nagyszeben |
| Elhunyt | 1854. február 28. (62-63 évesen)[1] Marosvásárhely |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | erdélyi szász |
| Házastársa | Kántor Gerzson |
| Foglalkozása | színész |
| Sírhelye | Marosvásárhelyi római katolikus temető |
| Színészi pályafutása | |
| Tevékenység | színész |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kántorné Engelhardt Anna témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Anna Engelhardt (Nagyszeben, 1791. – Marosvásárhely, 1854. február 28.) magyar színésznő.
Élete
[szerkesztés]Pályája 1809-ben indult. Kazinczy Ferenccel való ismeretsége folytán lett magyar színésznővé. Mikor először fellépett, még német anyanyelvű volt, a magyar nyelvet még nem beszélte tökéletesen, de idővel nagy buzgalommal tanulta meg Láng Ádám Jánostól. Ő figyelt fel rá, amikor Engelhardt Anna mint cselédlány szolgált Franz Xaver Girzik (1760–1813) német színpadi szerzőnél, a német színtársulat operai rendezőjénél. 1809-ben Kántor Gerzson komikus vette nőül. Játszott hazaszerte különféle színpadokon. Legnagyobb sikereit mégis Pozsonyban aratta, ahová 1825-ben Fehér vármegye az országgyűlés idejére magyar színészeket küldött. 1847-ig mint vándorszínész játszott, utolsó fellépése 1851-ben volt, ekkor mint a marosvásárhelyi színház pénztárosa dolgozott. Élete végén nagy nyomorban élt, élelemért cserébe tanította be színésznőknek a szerepeket. Később házmesternő is volt, munkájáért cserébe szállást kapott, de dolgozott szakácsnőként is. Jeltelen sírban temették el a katolikus temetőben, halála után két évvel Prielle Kornélia állított számára síremléket.[2] Kántorné volt legkiválóbb tragikai művésznője a régebbi magyar szinészetnek. Életrajzát Szigligeti Ede írta meg. (Olcsó könyvtár, 57. sz.).
Fontosabb szerepei
[szerkesztés]- Sappho (Grillparzer);
- Erzsébet (Schiller: Stuart Mária);
- Gertrudis (Katona J.: Bánk bán, az ősbemutatón is);
- Octavia (Kotzebue);
- Ilka, Szécsi Mária (Kisfaludy Károly);
- Bátori Mária (Soden–Dugonics A.).
Emlékezete
[szerkesztés]- Kántorné utca, sétány és park Budapesten, Zugló Rákosfalva városrészében.[3]
- Kántorné szobor (Engel József) 1876[4] 1908-tól a Nemzeti Színházban állt. Később a Gobbi Hilda Stúdiószínpadban helyezték el.[5]
- Kántorné szobor (Ligeti Miklós) 1931, Magyar Nemzeti Galéria[6][7]
- Kántorné szobor (Vasas Károly) 1959, Miskolcon a Színháztörténeti és Színészmúzeum bejáratában áll.[8]
- Kántorné, egyfelvonásos színmű (Szász Károly) ősbemutató: 1905, Színiakadémiai vizsgaelőadás[9]
- Kántorné (Kárpáti Aurél) 1954, életrajzi könyv
- Színészportrék (Telepi György) festmény a debreceni Csokonai Nemzeti Színházban
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC07165/07349.htm, Kántorné. Kántor Gerzsonné; Engelhardt Anna, 2017. október 9.
- ↑ Kántorné sírja, Ellenzék,1934. április 8. 8. oldal. Online hozzáférés Archiválva 2020. október 21-i dátummal a Wayback Machine-ben
- ↑ Hatvan éves Zugló. Zugló: Herminamező Polgári Köre. 1995. 104. o.
- ↑ Adatok művészetünk történetéhez. Művészet, VIII. évf. 5. sz. (1909) 332. o.
- ↑ Kántorné Engelhardt Anna. www.kozterkep.hu (Hozzáférés: 2020. március 7.)
- ↑ Gergely Géza: Egy megíratlan életregény, avagy miért szeretem Kántornét? Művelődés, XXXII. évf. 3. sz. (1979. február 1.) 40. o.
- ↑ Kántorné, Sappho szerepében. www.kozterkep.hu (Hozzáférés: 2020. március 7.)
- ↑ Kántorné Engelhart Anna. www.kozterkep.hu (Hozzáférés: 2020. március 7.)
- ↑ Budapesti színpadok. Magyar Színpad, X. évf. 51. sz. (1907. február 20.) 2. o.
Források
[szerkesztés]- A Pallas nagy lexikona. Szerk. Bokor József. Budapest: Arcanum – FolioNET. 1998. ISBN 963 85923 2 X
- Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967.
- Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6635-4
- Magyar színművészeti lexikon
- Színészkönyvtár
.svg){kind=small}