Kántor Gerzson
Kántor Gerzson | |
Született | 1784 Csigérszőllős |
Elhunyt | 1812. február 17. (27-28 évesen) Debrecen |
Állampolgársága | magyar |
Házastársa | Kántorné Engelhardt Anna |
Foglalkozása | színész |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Kántor Gerzson (Szőlős, Nyitra vármegye, 1784. – Debrecen, 1812. február 17.)[1] színész (komikus), Engelhardt Anna színésznő férje.
Pályája
[szerkesztés]1805-ben kezdte pályáját Kolozsvárott, Debrecenbe a kolozsvári társulattal került 1806-ban, innen pedig Pestre ment, ahol a második magyar pesti színésztársaság tagjaként 1807–1809 között. Továbbra is fenntartotta azonban a kapcsolatot Erdéllyel és az Ernyi-ellenes mozgalomban is részt vett. Szilágyi Károly aljegyző-színházigazgató hívta meg Debrecenbe, ahova nejével ment. Itt 1810 márciusáig tartózkodott, amikor újból Pestre ment a társulat egyik részével, majd visszatért, amikor Gulácsy létrehozott egy új társulatot. Fizetése ekkor 50 forint volt. Vérbeli komikusnak tartották volt, akinek már a megjelenése is gyakran a komoly szerepekben is nevetésre késztette az embereket.
Fáy András így jellemzi: "Elhirhedett komikus, kis, alacsony, barna, csöndes, szelid kedélyü férfiu, kinek komikai előadásaihoz annyira szokva volt a közönség, hogy ha szükségből hős vagy más, komoly szerepekben lépett fel, a legbusabb jeleneteknél is kacagásra fakadt megszólalására."
Fontosabb szerepei
[szerkesztés]- Mandolino (Henneberg–Schikaneder: Csörgősapka)
- Péter (Kotzebue: Embergyűlölés és megbánás)
- Tiszttartó (Goethe: Stella)
Jegyzetek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X
- Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994.
- Magyar Színművészeti Lexikon. Szerk. Erődi Jenő és Kürthy Emil összegyűjtött anyagának felhasználásával... Schöpflin Aladár. [Bp.], Országos Színészegyesület és Nyugdíjintézete, [1929]. 363. old.
További információk
[szerkesztés]- Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.