Ugrás a tartalomhoz

Julian Fałat

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Julian Fałat
1904-ben
1904-ben
Született1853. július 30.[1][2][3][4][5]
Tulyholove
Elhunyt1929. július 9. (75 évesen)[2][4][5][6][7]
Bystra[8]
Állampolgárságalengyel
Foglalkozása
  • festőművész
  • akvarellista
  • tanár
  • tájképfestő
  • utazó
Tisztségerektor (1900–1909, Krakkói Képzőművészeti Akadémia)
Iskolái
Kitüntetései
A Wikimédia Commons tartalmaz Julian Fałat témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Önarckép (1896) Varsói Nemzeti Múzeum
Önarckép (1910)

Julian Fałat (1853. július 30. – Bystra, 1929. július 19.) lengyel festő. Az egyik legtermékenyebb lengyel akvarellfestő és az ország egyik legkiválóbb tájképfestője, a legjobb lengyel impresszionisták egyike. 1895 és 1909 között a Krakkói Képzőművészeti Akadémia rektora.

Élete

[szerkesztés]

Önállóan, a családja és ösztöndíj nélkül szerzett művészi végzettséget. Többek között Lembergben tanult, majd a przemyśli gimnáziumban érettségizett. 1869-től Władysław Łuszczkiewicznél tanult a Krakkói Képzőművészeti Akadémián, majd a Müncheni Képzőművészeti Akadémián folytatta a tanulmányait. 1885-ben több európai és ázsiai utazást követően Fałat tanulmánygyűjteményt állított össze utazásairól, amelyek később hasznosak lettek műalkotásai fejlesztése során. A festészetére jellemző témák a lengyel tájképek, vadászjelenetek, portrék, utazásairól készült tanulmányok. 1886-ban elfogadta II. Vilmos német császár felkérését, hogy udvari festőként szolgáljon Berlinben.

A berlini, müncheni és bécsi kiállításokon érmet nyert. 1895 áprilisában a Krakkói Képzőművészeti Akadémia igazgatója lett, ahol megreformálta az oktatást. Megalakult a Tájtudományi Tanszék, amelyet Jan Stanisławski vett át. A „Sztuka” Lengyel Művészek Társaságának egyik alapítója volt.

1900-ban feleségül vette az olasz Maria Luiza Comello Stuckenfeldot, akitől három gyermeke született: Helena, Kazimierz és Lucjan. Gyakran járt Zakopanéba, munkáiban hegyvidéki tájak jelentek meg. 1902-ben villát épített műteremmel Bystrában, 1910-ben pedig, miután lemondott a Képzőművészeti Akadémia rektori posztjáról, végleg itt telepedett le. 1919. január 27-én önként jelentkezett a lengyel hadseregbe. A függetlenség visszaszerzése után bekapcsolódott a lengyel kulturális élet újjáépítésébe. 1919 és 1922 között Toruńban élt, ahol házat vásárolt.

Lakása Toruń kulturális életének központja lett. Az ország művészei, diplomatái és a kulturális élet kiválóságai gyűltek össze nála. Fia, Lucjan halála után házát a Pomerániai Gyermekgondozó Társaságnak adományozta. Társalapítója és első elöljárója (elnöke) lett a Művészszövetségnek. Más fontos kezdeményezéseknek is részese volt, mint a Pomerániai Zenei Társaság és a Zenei Konzervatórium, Képzőművészet Baráti Társaság tevékenysége. Részt vett a városi képviselő-testület ülésein, amikor kulturális ügyeket tárgyaltak, tiszteletbeli bizottságok tagja volt, felhatalmazásával támogatott különféle társadalmi akciókat. Tájképeket festett a Visztula folyó mentén és Toruń környékén. Élete végéig a Konfraternitás elöljárója maradt, és állandó kapcsolatot tartott fenn Toruń-nal. Ezután Antoni Ponikowski miniszter kabinetjének művészeti osztályának igazgatója volt. Élete végén 1925-ben Krakkóban és Varsóban rendezett retrospektív kiállításokat.

1929. július 9-én halt meg Bystra Śląskában, a bystrai temetőben lévő családi sírba temették.[9]

Munkái (válogatás)

[szerkesztés]
  • Hamvazószerda, 1881
  • Imádkozó öreg, 1881
  • Harc a vadászat során Niewierzben, 1891 (a Varsói Képzőművészeti Ösztönző Társaságtól a második világháború alatt ellopott festményt 2006-ban egy New York-i aukción találták meg, 2011-ben visszaadták Lengyelországnak)[10][11]
  • Őszibarackos fiú, 1882
  • Napóleon átvonulása Berezinán (Visszavonulás Berezinából), 1890
  • Visszatérés a medvével, 1892
  • Montmartre temető Párizsban, 1893, Nemzeti Múzeum Krakkóban
  • Krakkó látképe, 1896, Katowicei Sziléziai Múzeum
  • Krakkó reggel, 1897
  • A Rytwiany-i vadászat előtt, a 19. század második felében 1890-es évek (a festményt a Varsói Képzőművészeti Társaságtól a második világháború alatt lopták el, 2006-ban egy New York-i aukción találták meg, 2011-ben visszaadták Lengyelországnak)[11][12]
  • Hó , 1907

További munkái

[szerkesztés]
  • A Polonia Restituta Lovagrend parancsnoki keresztje (1928. november 10.)[13][14][15]
  • A Polonia Restituta Rend parancsnoki keresztje (1923. május 2.)[16]
  • Ferenc József rend parancsnoki keresztje (Osztrák–Magyar Monarchia, 1908)[17]
  • 3. osztályú Vaskorona-rend (Osztrák–Magyar Monarchia, 1900)[18]

Emlékezete

[szerkesztés]
Bérház Toruńban, ahol 1919 és 1922 között élt

Képgaléria

[szerkesztés]
  • Hamvazószerda (1881)
    Hamvazószerda (1881)
  • Medvevadászat (1890)
    Medvevadászat (1890)
  • Visszatérés a medvével (1892)
    Visszatérés a medvével (1892)
  • Jávorszarvas (1899)
    Jávorszarvas (1899)
  • Vadászat előtt Rytwianyban (1901)
    Vadászat előtt Rytwianyban (1901)
  • Téli táj folyóval (1907)
    Téli táj folyóval (1907)
  • Nő kimonóban (1910)
    Nő kimonóban (1910)
  • Téli táj folyóval és madárral (1913)
    Téli táj folyóval és madárral (1913)
  • Hó (1929)
    Hó (1929)

Portrék

[szerkesztés]
  • Imádkozó öreg (1881)
    Imádkozó öreg (1881)
  • Nő tyúkkal (1885 előtt)
    Nő tyúkkal (1885 előtt)
  • Pipás férfi portréja (1881)
    Pipás férfi portréja (1881)
  • A művész apja (1880)
    A művész apja (1880)
  • Gabriela Zapolska portréja (1898)
    Gabriela Zapolska portréja (1898)

Bibliográfia

[szerkesztés]
  • Jerzy Malinowski: Julian Fałat. Warszawa: Krajowa Agencja Wydawnicza, 1987. ISBN 83-03-01696-2
  • Maciej Masłowski: Julian Fałat. Warszawa: Wydawnictwo „Arkady”, 1964.
  • Daniel Korbel: Mistrz Fałat na wojnie z Czechami tramwajcieszynski.pl, 2020. április 03. (lengyelül)

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ RKDartists (holland nyelven). (Hozzáférés: 2017. augusztus 24.)
  2. ↑ a b Julian Falat
  3. ↑ Julian Falat (angol nyelven), 2017. december 16.
  4. ↑ a b Brockhaus (német nyelven)
  5. ↑ a b BnF-források (francia nyelven)
  6. ↑ Fałat, Julian, Julian Fałat
  7. ↑ Internetowy Polski Słownik Biograficzny (lengyel nyelven)
  8. ↑ http://www.pinakoteka.zascianek.pl/Falat/Falat_5.htm
  9. ↑ W dziesięciolecie zgonu Juljana Fałata. Światowid, 1939. július 16.
  10. ↑ Naganka na polowaniu w Nieświeżu (lengyelül)
  11. ↑ a b Obrazy Fałata aresztowane. www.rp.pl, 2010. december 17. (Hozzáférés: 2011. március 9.) (lengyelül)
  12. ↑ Przed polowaniem w Rytwianach (lengyelül)
  13. ↑ M.P. z 1928 r. nr 260, poz. 629 „za wybitne zasługi na polu działalności artystycznej”.
  14. ↑ Odznaczenie orderem „Polonia Restituta”. Gazeta Lwowska (1810–1939) (lengyelül)
  15. ↑ Wysokie odznaczenie artysty malarza. Gazeta Lwowska (1810–1939), 1929. július 15. (lengyelül)
  16. ↑ Order Odrodzenia Polski. Trzechlecie pierwszej kapituły 1921–1924. Prezydium Rady Ministrów, 1926 Varsó (lengyelül)
  17. ↑ Hof- und Staatshandbuch der Österreichisch-Ungarischen Monarchie Wiedeń: 1818, s. 165 (Az Osztrák–Magyar Monarchia udvari és állami kézikönyve)
  18. ↑ Telegramy „Kuriera Lwowskiego” Wiedeń Kurier Lwowski, 1900 nr 323 s. 4.

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Julian Fałat című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Julian_Fałat&oldid=26433814”