Ugrás a tartalomhoz

Juhfark

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Juhfark
fehérborszőlő
somlói juhfark
somlói juhfark
Egyéb neveiLämmerschwanz
EredetMagyarország vagy Ausztria
Hazai elterjedtségeSomlói borvidék, Balatonfüred-csopaki borvidék, Etyek–Budai borvidék
Általános elterjedtségeMagyarország, Ausztria
Fürt leírásaközépnagy, hengeres, tömött
Érési időszakszeptember vége - október közepe
Érzékenységrothadásra érzékeny
Borának jellemzőikülönleges összetételű savakkal rendelkező „férfias” bor, finom illatú
Megjegyzésekpezsgő alapanyag

A juhfark a szőlőfélék (Vitaceae) családjába, a bortermő szőlőkhöz (Vitis vinifera) tartozó magyar fehérborszőlő-fajta. Nevét a juh farkára emlékeztető hosszú, hengeres fürtje miatt kapta. Gyakran összetévesztik a csomorika nevű fajtával.

Eredete, elterjedtsége

[szerkesztés]

Magyarország egyik legősibb szőlőfajtája. A származása vitatott: Ausztria vagy Magyarország; sokan Stájerországból valónak tartják (német neve: Lämmerschwanz). A nagy tömegtermelésbe nem állították be, de több borász is dolgozik azon, hogy megőrizze ezt a nagyszerű szőlőfajtát. Legfontosabb termőhelye a Somló, ahol jelentős új telepítései is vannak. Előfordul továbbá a Balatonfüred-csopaki borvidéken a Mecsekalján, az Etyek-Buda körzetben a Balaton környékén és a Kürt községhez (ma Szlovákia) tartozó borvidéken is.

Jellemzői

[szerkesztés]

Középerős növekedésű a tőkéje, lapított, vesszői világosbarnák. Levele világoszöld, sima felületű, vékony szövetű, nyílt vállöblű. Fürtje: középnagy, hengeres, tömött. Szeptember végén - október közepén érik. Rothadásra érzékeny fajta.[1]

Bora a megfelelő kezelés esetén szalmasárga, illata kevésbé jelleges tiszta szőlővirág jellegű. Kevésbé aromás, ugyanakkor utóíze az olaszrizlinghez hasonló mandulás kesernyével jellemezhető. A fajta legnagyobb előnye, hogy szerény illatával és ízével kiválóan tudja megmutatni a termőhely jellegzetességeit. Savai évről évre megbízhatóak, cukortartalma viszont nagy tőketerhelés mellett csak évtizedenként kimagasló. Ezen tulajdonságai miatt jellemzően markáns savgerincű száraz borokat csinálnak a magasabb tőketerheléssel dolgozó gazdák. Alacsonyabb tőketerhelésnél intenzívebb illatú, aromájú, tüzes és olykor maradékcukorral rendelkező testes fehérbort ad. A fajta különlegessége, hogy még a teljes érettségben vagy akár a töppedt késői szüreteléskor is megbízható savtartalommal szüretelhető és emiatt a juhfarkból készül bor jó esélyekkel őrzi meg akár 6-8 éven át is a frissességét.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Fehér borszőlők (magyar nyelven). araszol.hu. (Hozzáférés: 2012. november 2.)

Források

[szerkesztés]
  • A bor (magyar nyelven). Somlói Apátsági Pince. (Hozzáférés: 2012. november 2.)[halott link]
  • Csáki-Tiszavölgyi Krisztina: Juhfark, a nászéjszakák bora (magyar nyelven). deluxe.hu. (Hozzáférés: 2012. november 2.)
  • Juhfark (angol nyelven). vivc.de. [2016. március 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. november 2.)

További információk

[szerkesztés]