Jean de Coligny-Saligny
| Jean de Coligny-Saligny | |
 | |
| Jean de Coligny-Saligny (17. századi portré) | |
| Született | 1617. december 25.[1][2] |
| Meghalt | 1686. április 16. (68 évesen)[1][2] |
| Állampolgársága | francia |
| Nemzetisége | francia |
| Ország |  Francia Királyság |
| Szolgálati ideje | 1635–1686 |
| Rendfokozata | hadtestparancsnok |
| Csatái | Lens (1648) Fronde (1648–1653) Szentgotthárd (1664) |
| Gyermekei | Marie de Coligny Gaspard-Alexandre de Coligny |
| Szülei | Gaspard de Coligny Jacqueline de Montmorin |
| Rokonai | Coligny-ház |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Jean de Coligny-Saligny témájú médiaállományokat. | |
Jean de Coligny-Saligny (Saligny-sur-Roudon (Allier), 1617. december 25. – Saligny-sur-Roudon, 1686. április 16.) francia gróf, hadvezér, a Fronde felkelés idején Condé hercegének szövetségese, majd ellenfele, XIV. Lajos szolgálatában.
Élete
[szerkesztés]
XIV. Lajos francia király 1664-ben kb. 6000 fős sereg élén Itáliából küldte Magyarországra küldte, a I. Lipót megsegítésére a törökök ellen, részben a pápa felszólítására. Coligny Regedénél (Radkersburg) lépett Vas vármegye földjére július 22-én, s Lentinél egyesült Nádasdy Ferenc vezette magyar-horvát sereggel. Lajos meghagyta neki, hogy a francia katonák életét feleslegesen ne kockáztassa, de közben egy másik levélben a legfőbb parancsnoki tisztet a Rajnai Szövetség Magyarországon állomásozó seregének vezérére, Wolfgang von Hohenlohéra ruházta.
Coligny azonban seregével és von Hohenlohe erőivel Körmendhez vonult, s ott július 26-27 folyamán megakadályozták az ott állomásozó többi keresztény csapattal, Ahmed nagyvezír serege egyik szárnyának átkelését a Rába folyón. A csatában maga Coligny is megsebesült.
Ezt követően Csákány falunál Szentgotthárd és Körmend között egyesültek a többi keresztény hadak (németek, franciák, horvátok), főparancsnokuk Raimondo Montecuccoli lett.
Augusztus 1-jén nyílt csatát vállaltak a több mint hatszoros túlerőben levő török fősereggel Szentgotthárdnál. Coligny és von Hohenlohe volt az, aki a legjobban felmérte a terepet, s a veszély komolyságát, miután a csata elég komoly fiaskókkal indult. Ennek egyik oka, hogy a két hadvezér eléggé jó magaslati ponton helyezkedett el csapataival.
A csata végső menetében tartott haditanács során Coligny kész volt a királyától kapott utasításának megfelelően kivonulni az ütközetből, mígnem von Hohenlohe felmutatta neki Lajos levelét, melyben a franciák feletti parancsnokságot rá ruházta. Coligny minden ellenkezés nélkül a rendelkezésére állt és a döntő támadást sikeresen végrehajtották.
Emlékiratait, amelyek értékes 17. századi hadtörténeti adatot is képeznek, 1844-ben publikálták Franciaországban.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b Genealogics (angol nyelven), 2003
Irodalom
[szerkesztés]- Perjés Géza: A Szentgotthárdi csata, Szentgotthárd monográfia 1964
További információk
[szerkesztés]- Rubicon: 1664. augusztus 1. (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2014. február 9.)
