János Ernő salzburgi érsek

	János Ernő salzburgi érsek
	Johann Ernst Thun és Hohenstein grófja
Született	1643. július 6.; 1643. július 3.; ; Prága
Elhunyt	1709. április 20. (65 évesen); Salzburg
Állampolgársága	osztrák
Szülei	Margaretha Anna zu Oettingen-Baldern; John Sigismund of Thun-Hohenstein
Foglalkozása	katolikus pap; katolikus püspök;
Tisztsége	Salzburgi püspökök és érsekek listája; általános helynök; hercegpüspök; megyéspüspök (1679. december 29. – ); katolikus érsek (1687. június 30. – );
	salzburgi hercegérsek
	Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Vallása	római katolikus egyház
Szentelők	Miksa Gandolf salzburgi érsek (főszentelő)
Hivatal	seckaui püspök
Hivatali idő	1679–1687
Elődje	Vencel Vilmos
Utódja	Rudolf József
Hivatal	Salzburgi Érsekség
Hivatali idő	1687–1709
Elődje	Ferenc Antal
Utódja	Miksa Gandolf
	Catholic Hierarchy;
	A Wikimédia Commons tartalmaz János Ernő salzburgi érsek témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

János Ernő salzburgi érsek (németül: Johann Ernst Graf von Thun und Hohenstein, az Alapító (Prága, 1643. július 3. – Salzburg, 1709. április 20.) 1679 és 1687 között seckaui püspök(wd), 1687 és 1709 között pedig a Salzburgi Érsekség hercegérseke, a barokk város felvirágoztatója.

Élete

Johann Ernst von Thun und Hohensteint 1677-ben szentelték pappá, és 1679. december 29-én a Seckaui egyházmegye püspökévé választották. Miksa Gandolf salzburgi érsek a következő évben püspökké szentelte. 1687. június 30-án Salzburg 58. érseke és egyben 63. szellemi uralkodója lett.

Johann Ernst Salzburgot csodálatos barokk várossá bővítette. Johann Bernhard Fischer von Erlachhal építtette a kollégiumi templomot, az Oroszlán-templomot és a Szentháromság-templomot a paplakkal és a Klessheim-palotával. Számos kisebb épület mellett megvásárolta a salzburgi órajátékot, és megépíttette a katedrális nagy orgonáját. Ő tette le a mai megyei kórház építésének alapkövét is. A székesegyház jól ismert csigalépcsője, a Neue Türnitz, az egykori laktanya a Mirabell-palota mellett, a Marienbrunnen a mai Anton-Neumayr-Platzon, Péter és Pál apostolok szobra a székesegyház kapuja előtt és a mai a rezidencia karabinertermének terve is tőle származik. Ő építtette Lofer közelében a Maria Kirchenthal búcsújáró templomot. Johann Ernst Thun ezenkívül 70 000 guldent adományozott a Virgilianus Collegiumnak, 12 000-et a Siebenstadt Collegiumnak, 100 000-et pedig az Ursuline Iskolának és a Szent Rupert Lovagrendnek.

A székesegyházi káptalannal való illetékesség körüli évekig tartó viták során végül XII. Ince pápa döntött, a kánonokkal szemben érvényesítette akaratát és megszilárdította befolyását, amelynek a jövőbeni biztosítása érdekében a székesegyházi káptalan akarata ellenére döntött 1705. október 19-én Franz Anton Graf von Harrach koadjutor javára, aki halála után az utódja lett. A chiemsee-i püspökkel és a Passaui egyházmegyével is voltak nézeteltérések, amit Johann Ernst is csak hosszas perpatvar után tudott a javára fordítani. Földjén a betiltott protestantizmust súlyosan üldözték.

Johann Ernst érsek emberi benyomást hagyott a bajor felkelés vezetőivel való kapcsolatában. Amíg az eljárást a bajor birodalmi adminisztráció folytatta, bejelentkezett I. József császárhoz, sikeresen közbenjárva Franz Dürnhardt Braunau am Inn-i polgármester és Andreas Thanner rézműves ügyében. Még Johann Georg Meindlt is bevette testőrségébe. Másrészt ellenszenvet viselt a latin országokból származó emberekkel szemben, akiket „Welsché”nek hívtak. Egy 1690-es rendeletben Savoyardokat és Welschét kifejezetten kizárták az állampolgárságból.^[5] Ez volt az oka Enrico Zuccalli svájci olasz elbocsátásának is, akinek ezáltal meg kellett szakítania a Kajetanerkirche építését, és évekig kellett pereskednie Johann Ernsttel.

Thun érseket a salzburgi székesegyház kriptájában temették el.

Bibliográfia

Heinz Dopsch, Hans Spatzenegger (szerk.): Salzburg története, város és vidék, 2. kötet, 1. rész, újkori és jelenkori történelem. Pustet, Salzburg, 1988, ISBN 3-7025-0243-2 (németül)
Roswitha Juffinger– Christoph Brandhuber: Johann Ernst Graf von Thun (1643–1709). In: Roswitha Juffinger (szerk.): Guidobald Graf von Thun hercegérsek: A jövő ügyfele. Salzburg, 2008, ISBN 978-3-901443-32-9, 50–52. (németül)
Franz Ortner: Salzburg püspökei az ország történetében 696-2005. Peter Lang, Frankfurt am Main, 2005, ISBN 3-631-53654-2 (németül)
Constantin von Wurzbach: Thun-Hohenstein, Johann Ernst. In: Biographisches Lexikon des Kaiserthums Oesterreich. 45. kötet Kaiserlich-königliche Hof- und Staatsdruckerei, Bécs, 1882, 27. o. (Digitalisat). (németül)

Jegyzetek

↑ ^a ^b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. május 4.)
↑ ^a ^b ^c ^d Thun-Hohenstein, Johann Ernst (BLKÖ)
↑ Salzburgwiki (német nyelven)
↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. január 1.)
↑ Friedrich Breitinger – Kurt Weinkammer – Gerda Dohle: Handwerker, Brauer, Wirte und Händler: Salzburgs gewerbliche Wirtschaft zur Mozartzeit, Salzburg, 2009, 436. o.

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Johann Ernst von Thun und Hohenstein című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

Eintrag zu Johann Ernst von Thun und Hohenstein auf catholic-hierarchy.org (angolul)

[bdd1b5299ec593f22acf22079c77e49944c36acb-1] Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. május 4.)

[6b9e322d6561445df2f5d68f175c33fc29460df5-2] Thun-Hohenstein, Johann Ernst (BLKÖ)

[ceb5b54c176c0b13ff65fbf0bbaf94db15f257c0-3] Salzburgwiki (német nyelven)

[23cf4c3e97b4fc2c4a68fa184a9ad7fe721210ba-4] Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. január 1.)

[5] Friedrich Breitinger – Kurt Weinkammer – Gerda Dohle: Handwerker, Brauer, Wirte und Händler: Salzburgs gewerbliche Wirtschaft zur Mozartzeit, Salzburg, 2009, 436. o.

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]