Miksa Gandolf salzburgi érsek
Miksa Gandolf salzburgi érsek | |||||||||||
17. századi portrén | |||||||||||
Született | Graz[2] | ||||||||||
Elhunyt | 1687. május 3. (64 évesen)[1][2] Salzburg[3][2] | ||||||||||
Állampolgársága | osztrák | ||||||||||
Foglalkozása |
| ||||||||||
Tisztsége |
| ||||||||||
salzburgi püspök, bíboros | |||||||||||
Vallása | római katolikus egyház | ||||||||||
Szentelők | Guidobald von Thun und Hohenstein (főszentelő) | ||||||||||
Hivatal | lavanti püspök | ||||||||||
Hivatali idő | 1654–1665 | ||||||||||
Elődje | Albert von Priamis | ||||||||||
Utódja | Sebastian von Pötting-Persing | ||||||||||
Hivatal | seckaui püspök | ||||||||||
Hivatali idő | 1665–1668 | ||||||||||
Elődje | Johannes Markus von Aldringen | ||||||||||
Utódja | Sebastian von Pötting-Persing | ||||||||||
Hivatal | salzburgi érsek | ||||||||||
Hivatali idő | 1668–1687 | ||||||||||
Elődje | János Ernő | ||||||||||
Utódja | Guidobald | ||||||||||
Hivatali idő | 1668–1687 | ||||||||||
Elődje | Johannes Markus von Aldringen püspök | ||||||||||
Utódja | Vencel Vilmos püspök | ||||||||||
Hivatal | bíboros, címtemplom nélkül | ||||||||||
Hivatali idő | 1686–1687† | ||||||||||
Szentelt püspökök | |||||||||||
| |||||||||||
Társszentelt püspökök | |||||||||||
| |||||||||||
A Wikimédia Commons tartalmaz Miksa Gandolf salzburgi érsek témájú médiaállományokat. | |||||||||||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Maximilian Gandolf Graf von Kuenburg (Gandolph; 1665-ig Freiherr von Kuenburg) (Graz, 1622. október 30.[4] – Salzburg, 1687. május 3.) 1668. december 8-tól 1687. május 3-ig salzburgi érsek (a harmadik Kuenburg ebben a hivatalban) és bíboros.
Élete
[szerkesztés]Fiatalkorában Grazban és a római Collegium Germanicumban tanult. Különféle intézkedéseket kezdeményezett az ellenreformáció jegyében: megalapította a seekircheni apátságot (1679), felépíttette az Őstemplomot (az első zarándoktemplom) a Mária Alföldön, létrehozta az udvari könyvtárat és megalapította a halleini Ágoston-rendi kolostorokat (Augustinerkloster Hallein) és Tittmoning (Allerheiligenkirche), valamint a salzburgi theatinusokét. Felújíttatta a salzburgi Imberg-templomot, valamint megépíttette az Erhard- és a Kajetan-templomot. Világi tekintélyelvű uralkodóként rengeteg irányelvet és rendeletet adott ki, például:
- A salzburgi tűzoltórendelet (1677) Salzburg város kéményseprésével évente négy alkalommal,
- a heti egyszeri utcatakarítás rendje, az árnyékszékek közterületre való kiürítésének tilalma stb. A szennyvízelvezetőket be kellett fedni és a szennyvizet föld alatti csöveken patakokba, folyókba kellett vezetni, az árnyékszékeket csak éjszaka lehetett üríteni, a közszökőkutakat nem volt szabad szennyezni.
- Az Almosenordnung (1678), beleértve a „koldusnyilvántartást” (csak nagyon idős és beteg emberek koldulhattak, bárcával), a koldusok nagy száma elleni küzdelem jegyében.
- a pihenés és a biztonság szabályai,
- a fertőzések elleni rendelet (1679)
- a kínzás és a polgári perrendtartás a „rendkívül kínos kérdésfeltevés” pontos alkalmazását és a kínzás szabályozását is szolgálta.
Max Gandolf magas szintű intoleranciát mutatott, és szilárdan ragaszkodott a római katolikus egyház hagyományaihoz, bár nepotizmusa is közismert.
A protestánsok kiűzése
[szerkesztés]Munkásságát gyakran rendkívül kritikusan kell szemlélni: ő hajtotta végre a protestáns dürrnbergi bányászok kiűzését vezetőjükkel Joseph Schaitbergerrel és a Defereggen-exulánsokkal.
Boszorkányüldözés
[szerkesztés]Az 1675 és 1690 közötti években Max Gandolf von Kuenburg 153 embert végeztetett ki a főegyházmegye varázslófiús pereiben állítólagos varázslás és boszorkányság miatt, többségük gyermek és fiatalkorú volt. Ezzel a megközelítéssel a „koldulás” (vagyis a legszegényebbek koldulása) ellen is a maga módján akart küzdeni. A vádlottak szinte valamennyien koldusok, csavargók vagy egyéb nélkülözők voltak. A vallomásokat kínzással csikarták ki. A hangsúly Barbara Koller és fia, Jakob Koller, Schinderjackl perén volt. A „Bűvész Jackl” sok fiatalt „vérközösségbe” gyűjtött maga köré. Salzburg városában a vádlott koldusfiúkat 1678–79-ben is a salzburgi Boszorkánytoronyban tartották fogva a börtönök túlzsúfoltsága miatt. Maguk a kivégzések szinte mindegyike a vesztőhelyen, Salzburg-Gneisben történt. Az ördög gyermekei című drámájában Felix Mitterer ezekkel a bírósági perekkel foglalkozik.
Az utolsó boszorkányperre Salzburg földjén Max Gandolf Kuenburg 1750-es halála után került sor. A Mühldorf am Inn-i Maria Pauer nevű szobalányt 1750-ben letartóztatták, és ugyanabban az évben kivégezték mint „az utolsó salzburgi boszorkányt” Salzburg-Gneisben. A vesztőhelyen ma sincs kereszt vagy emlékkő a számos kivégzés emlékére.
Halála
[szerkesztés]Kuenburg érsek 1687. május 3-án agytályogban halt meg. Holttestét ónkoporsóban temették el a salzburgi székesegyház kriptájában, szíve és belső szervei pedig a Mária Alföld-i zarándokbazilikába kerültek. A temetési zenét Heinrich Ignaz Franz Biber szerezte.
További életrajzi adatok
[szerkesztés]- 1644-ben Salzburgban kanonok lett.
- 1647-ben templomnagy lett.
- 1665-ben I. Lipót császár grófi rangra emelte.
- 1668. július 30-án érsekké választották. A palliumot december 8-án kapta meg.
- 1681-ben Feuerbasteit és Kaplanstöcklt építtetett a Hohensalzburg-erődre.
- Bécs 1683-as ostromakor 800 katonából álló kontingenst, valamint fegyvert, lőszert és készpénzt küldött a védők támogatására.
- 1686. szeptember 2-án XI. Ince pápa bíborossá kreálta.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. május 4.)
- ↑ a b c d Kuenburg, Maximilian Gandolph (BLKÖ)
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. január 1.)
- ↑ Taufbuch III 1615-1624 - 344 | Graz-Hl. Blut | Steiermark: Rk. Diözese Graz-Seckau | Österreich | Matricula Online
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Max Gandolf von Kuenburg című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Irodalom
[szerkesztés]- Constantin von Wurzbach: Kuenburg, Maximilian Gandolph. In: Biographisches Lexikon des Kaiserthums Oesterreich. 13. kötet Kaiserlich-königliche Hof- und Staatsdruckerei, Bécs, 1865, 322. o. (Digitalisat). (németül)
- Manfred Weitlauff: Maximilian Gandolf, Graf von Kuenburg. In: Neue Deutsche Biographie (NDB). 16. kötet, Duncker & Humblot, Berlin, 1990, ISBN 3-428-00197-4, 515. o. (Digitalisat). (németül)
- Christoph Brandhuber: Max Gandolf von Kuenburg. In: Biographisch-Bibliographisches Kirchenlexikon (BBKL). 26. kötet, Bautz, Nordhausen, 2006, ISBN 3-88309-354-8, 812–823. o.
További információk
[szerkesztés]- Eintrag zu Max Gandolf von Kuenburg auf catholic-hierarchy.org
- Biografie bei Salzburg Coins Archiválva 2019. április 27-i dátummal a Wayback Machine-ben