IV. Alfonz portugál király

IV. Alfonz
IV. Portugáliai Alfonz
Isten kegyelméből Portugália és Algarve királya
Ragadványneve	a Bátor
Portugál Királyság
IV. Portugáliai Alfonz
Uralkodási ideje
1325. február 7. – 1357. május 28.
Koronázása	Santarém
Elődje	I. Dénes
Utódja	I. Péter
Életrajzi adatok
Uralkodóház	Burgundiai-ház
Született	1291. február 8. Lisszabon, Portugália
Elhunyt	1357. május 28. (66 évesen) Lisszabon, Portugália
Nyughelye	Lisszaboni Sé katedrális
Édesapja	Dénes portugál király (1261–1325)
Édesanyja	Aragóniai Erzsébet portugál királyné (1270–1336)
Testvére(i)	Constance of Portugal Pedro Afonso, conde de Barcelos Alfonso Sanches
Házastársa	Kasztíliai Beatrix (1293–1359)
Gyermekei	Maria of Portugal I. Péter portugál király Portugáliai Eleonóra aragóniai királyné Maria Afonso de Borgoña, Bâtarde de Portugal Isabel of Portugal
A Wikimédia Commons tartalmaz IV. Alfonz témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Bátor Alfonz uralkodásának főbb eseményei:
1. Inês de Castro meggyilkoltatása;
2. a fekete halál végigpusztítja Portugáliát;
3. fegyveres konfliktus Kasztíliával, a saladói csata;
4. egy portugál-genovai hajóraj fölfedezi a Kanári-szigeteket

IV. Alfonz (Lisszabon, 1291. február 8. – Lisszabon, 1357. május 28.), ragadványnevén a Bátor (portugálul Dom Afonso IV o Bravo) Portugália hetedik királya volt (1325-1357). Dénes portugál király és felesége Aragóniai Szent Izabella/Erzsébet portugál királyné második gyermeke volt. IV. Alfonz néven 1325. január 7-én követte apját a trónon. Uralkodása alatt földrengés (1347) és pestis (1348) is sújtotta az országot.

Élete, uralkodása

Annak ellenére, hogy egyetlen törvényes fiúgyermekként Alfonz volt a portugál trón jogos örököse, apja jobban kedvelte Aldonça Rodrigues Talha asszonytól született és később törvényesíttetett elsőszülött fiát, Alfonz Sanchót. A látványos kivételezés már a kezdetektől erős feszültséget eredményezett a két féltestvér között, és ez később fegyveres összetűzésekbe is torkollott. A nyílt viszály egészen 1322 májusáig tartott, amikor Izabella királynő kibékítette őket. 1325-ben I. Dénes meghalt, és a törvényes örököst királlyá választották. IV. Alfonz rögtön megfosztotta valamennyi nemesi címétől, birtokától és járandóságától Alfonz Sanchót, aki a szomszédos Kasztíliába menekült. Nem nyugodott bele a helyzetbe, és Kasztíliában szervezett csapataival többször is sikertelenül megtámadta Alfonzot.

Alfonz 1309-ben feleségül vette Kasztíliai Blanka hercegnőt, IV. Sancho kasztíliai király és Molinai Mária királynő lányát. Első gyermeküket, Portugáliai Mária infánsnőt 1328-ban XI. Alfonz kasztíliai királyhoz adták feleségül, házasságuk azonban hamarosan megromlott. XI. Alfonz 1329-től nyílt viszonyt folytatott Eleonóra Núñez de Guzmán asszonnyal (1310–1351), Medina Sidonia úrnőjével, aki tíz gyermeket szült neki. A megalázott Mária királyné visszatért apjához Évorába, a királyi udvarba. IV. Alfonz lánya becsületén esett sérelemért válaszul megtámadta Kasztília határmenti területeit. A hadjáratot támogatta a pápa is, mert ellenezte XI. Alfonz házasságtörését. A háborúnak csak négy évvel később, 1339-ben lett vége a sevillai béke aláírásával. A békülést főleg XI. Alfonz kezdeményezte, mert szövetségesekre volt szüksége a Kasztília ellen kibontakozó mór invázió ellen. 1340. október 30-án a közös kasztíliai-portugál hadsereg Tarifa közelében, a Salado folyó mellett legyőzte a marinida mórokat.

Aragóniai kapcsolatainak erősítésére a portugál király 1346-ban IV. Alfonz aragóniai király udvarába, Barcelonába küldte Martim Esteves de Avelar gróf követet Eleonóra portugál infánsnő és Péter herceg házassági szerződésének aláírására.

1347-ben heves földrengés rázta meg Portugáliát, és óriási károkat okozott Coimbrában.

1348-ban az Európában rohamosan terjedő pestisjárvány betört Portugáliába is, és elpusztította a lakosság jelentős részét.

IV. Alfonz nagy súlyt fektetett a kereskedelmi tengerészet bővítésére. Anyagilag is támogatta az első atlanti-óceáni felfedező utakat, amivel hozzájárult Portugália gazdasági fellendüléséhez.

A lisszaboni Sé püspöki székesegyházban temették el.

Inês de Castro

IV. Alfonz uralkodásának utolsó éveit belső konfliktusok jellemezték. Ennek egyik oka az a sok külföldi menekült volt, akiket I. Péter kasztíliai király és féltestvére, trastámarai Henrik trónkövetelő háborúja üldözött el a szomszédos Kasztíliából. A menekültek között sok nemes volt, és ők hamarosan önálló csoportba tömörültek a portugál királyi udvarban. Befolyásuk különösen akkor kezdett növekedni, amikor a portugál trónörökös Péter herceg szenvedélyesen beleszeretett felesége udvarhölgyébe, Pedro Fernandes de Castro nagyhatalmú galiciai nemes lányába, Inês de Castróba.

IV. Alfonz számos módon próbálta Inêst elidegeníteni a fiától, de nem vezetett eredményre se a meggyőzés, se az, hogy az udvarhölgyet 1344-ben száműzte az udvarból. 1345-ben néhány nappal harmadik gyerekük, a majdani trónörökös Ferdinánd születése után meghalt Konstancia hercegnő, Péter herceg törvényes felesége. Péter az eljövendő években visszautasított minden rangban hozzáillő lehetséges házastársat, akit apja javasolt. Kapcsolata Inêszel tovább mélyült: négy gyermekük született.

IV. Alfonz 1355-ben meggyilkoltatja Inês de Castrót, mert attól félt, hogy a Castro család befolyása túl erős lesz, és Ferdinánd herceget kisemmizik örökségéből. Péter a megölt szerető testvéreivel fellázadt apja ellen, de nem sokkal annak halála előtt formálisan kibékült vele.

Inês és Péter trónörökös kapcsolata „A halott királynő” (La Reine morte) című, 2009-ben készült francia tévéfilm történetének alapja.

Utódai

Kasztíliai Beatrix (1293–1359) Portugália királynője, IV. Alfonz felesége.

Feleségétől, Kasztíliai Beatrix (1293-1359) királynőtől, IV. Sancho kasztíliai király és Molinai Mária királynő lányától hét gyermeke született:

1. Mária (Coimbra, 1313 – Évora, 1357), 1328-ban feleségül adták XI. Alfonz kasztíliai királyhoz, (1311 – 1350). A bájos Mária (portugálul Fermosíssima Maria) ahogy Luís de Camões hőskölteményében, A Lusiadák-ban megemlíti.
2. Alfonz (Coimbra, Penela, 1315), halva született.
3. Dénes (1317. január 12. –1318), fiatalon meghalt.
4. Péter (Coimbra, 1320. április 8.– Estremoz, 1367), IV. Alfonzot követte a portugál trónon.
5. Izabella (1324. december 21. – 1326. július 11.), fiatalon meghalt.
6. János (1326. szeptember 23. – 1327. július 21.), fiatalon meghalt.
7. Eleonóra (Coimbra, 1328. – Exerica vagy Teruel, Aragónia, 1348. október), 1347-ben feleségül adták IV. Péter aragóniai királyhoz (1319–1387).

Született még egy törvénytelen lánya ismeretlen asszonytól:

1. Alfonz Mária (1316 - Lisszabon, 1384), 1330-ban feleségül adják Kasztíliai Ferdinándhoz, aki Valencia de Campos ura és a Santiago-rend mestere volt.

Külső kapcsolatok

• Chronica de ElRei Dom Afonso o Quarto, Rui de Pina (1440–1522) IV. Alfonz király krónikája hasonmás kiadás, Lisszabon 1936, a Portugál Nemzeti Digitális Könyvtár honlapján (portugál nyelven)
• Portugal, kings. Afonso IV 1325–1357, Foundation for Medieval Genealogy (angol nyelven)

Kapcsolódó cikkek

• Portugáliai Szent Erzsébet

Források

• Britannica Hungarica Világenciklopédia I. kötet Tizenötödik kiadás, Magyar Világ Kiadó, Budapest ISBN 963 7815 813
• Révai nagy lexikona Az Ismeretek Enciklopédiája I. kötet Hasonmás kiadás Babits Kiadó 1993. ISBN 963-15-3206-2
• NAGY KÉPES VILÁGTÖRTÉNET

Előző uralkodó:
Dénes

Portugália királya
1325 – 1357

Következő uralkodó:
I. Péter