III. Phraatész pártus király
III. Phraatész | |
Királyok királya, Arszakész, Nagykirály | |
III. Phraatész arcképe Rhageszben vert pénzén | |
Pártus király | |
Uralkodási ideje | |
I. e. 69 – I. e. 57 | |
Elődje | Szinatrukész |
Utódja | IV. Mithridatész |
Életrajzi adatok | |
Uralkodóház | Arszakidák |
Született | i. e. 2. század |
Elhunyt | I. e. 57 |
Édesapja | Szinatrukész |
Házastársa | Piriusztana, Teleuniké |
Gyermekei | IV. Mithridatész II. Oródész |
A Wikimédia Commons tartalmaz III. Phraatész témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
III. Phraatész (pártus nyelven 𐭐𐭓𐭇𐭕 Frahāt) a Pártus Birodalom királya i. e. 69-től i. e. 57-ig.
Trónra lépésekor a birodalom már elvesztette korábbi nagyságát és az örmény II. Tigranész jelentős területeket szakított ki belőle. Tigranész és szövetségese, a pontoszi VI. Mihridatész vereséget szenvedtek a rómaiakkal folytatott háborúban. A konfliktusban Phraatész semleges maradt. Amikor azonban Tigranész fia hozzá menekült és a rómaiak Pontoszban voltak lekötve, bevonult Örményországba és ostrom alá vette a fővárost. Bár támadását visszaverték, később sikerült egyezségre jutnia a római Pompeiusszal és Tigranésszal és visszaszerezte Észak-Mezopotámiát és Adiabénét. Phraatészt fiai gyilkolták meg i. e. 57-ben.
Származása
[szerkesztés]Phraatész Szinatrukész fia volt,[1] aki valószínűleg I. Mithridatésztől származott.[2]
Neve a pártus Frahāt (𐭐𐭓𐭇𐭕) görög átirata (Φραάτης), amely az óiráni Frahāta ("adomány") névből származik.[3] Mai iráni változata a Farhād (فرهاد).[4]
Uralkodása
[szerkesztés]III. Phraatész i. e. 69-ben, apja halála után került a Pártus Birodalom élére. Országa ekkor már csak árnyéka volt néhány évtizeddel korábbi önmagának, amikor II. Mithridatész a Közel-Kelet nagyhatalmává tette. A központi hatalom tekintélye megingott és a birodalom hatalmas területeket vesztett, elsősorban korábbi vazallusa, az örmény II. Tigranész hódításainak következtében. Tigranész nem csak azt a "hetven völgyet" vette vissza, amelyet fel kellett adnia trónra kerüléskor, de megszállta Média Atropaténét, Gordüénét, Adiabénét, és Észak-Mezopotámiát is.[5] Az örmény király meghódította a Szeleukida Birodalomból maradt Szíriát és Kilikiát is.[6]
Trónra lépésének évében azonban a helyzet alapvetően megváltozott. A VI. Mithridatész pontoszi királlyal háborúzó rómaiak megtámadták annak szövetségesét, Tigranészt is. Lucullus kiszorította az örményeket Kilikiából és Szíriából és Tigranész kénytelen volt visszavonulni Örményországba, ahová a vereséget szenvedett VI. Mithridatész is követte.[7] Lucullus ezután bevonult Örményországba, ahol ismét győzelmet aratott, Tigranész és Mithridatész pedig északra menekült, majd segítséget kértek Phraatésztől; cserébe megígérték, hogy visszaadják Gordüénét, Adiabénét és Észak-Mezopotámiát.[8]
Nem ez volt az első alkalom, amikor a két király megpróbálkozott azzal, hogy Róma-ellenes szövetségbe csábítsa a pártusokat. Néhány évvel korábban, i. e. 73-ban Mithridatész már szövetséget ajánlott Phraatész apjának, Szinatrukésznak, de az inkább semleges maradt.[9] III. Phraatész kapcsolatban állt Lucullusszal is, aki a pártusok segítségéért cserébe elismerte volna a pártusok területi igényeit Tigranésszal szemben.[10] Bár a rómaiak kezdetben nagy sikereket értek el a Mithridatész-Tigranész kettőssel szemben, de azoknak ekkor még mindig jelentős erőik maradtak és potenciális fenyegetést jelentettek.[11] Phraatész mindkét félnek ígérgetett, de passzív maradt és inkább kivárta a háború kimenetelét, hogy aztán a megfelelő pillanatban érvényesíthesse érdekeit.[12]
I. e. 66-ban Phraatész tárgyalásokat kezdett Lucullus utódjával, Pompeius Magnusszal, aki katonai segítségért cserébe elismerte volna a pártusok igényét Mezopotámiára, Adiabénére és Gordüénére.[11] Nagyjábol ekkor II. Tigranész azonos nevű fia és örököse kegyvesztetté vált és a pártusokhoz menekült. Phraatész hozzá adta feleségül a lányát és megígérte, hogy segít neki megszerezni az örmány trónt.[13] A szövetség révén a pártus király lehetőséget kapott arra, hogy beavatkozzon Örményország belügyeibe, a római fenyegetés ellenére megtartva azt a pártus érdekszférában.[14] III. Phraatész és ifjabb Tigranész benyomult Örményországba és ostrom alá vették a fővárost, Artaxatát. A város makacsul kitartott és a pártus uralkodó hazatért, az ostromot az örmény trónköveteleőre bízva.[13] Ifjabb Tigranész vereséget szenvedett az apjától és ezután inkább Pompeiushoz menekült.[13] Idősebb Tigranész hamarosan megadta magát Pompeiusnak, aki meghagyta neki az örmény trónt,[13] ifjabb Tigranész pedig megkapta Szóphénét és egy ígéretet, hogy apja halála után ő örökli Örményországot is.[15] Ezzel szemben egy kis idő múltán elfogták és Rómába szállították. Ennek oka nem ismert, talán felelevenítette a szövetségét Phraatésszel, hogy megbuktassa apját; mások szerint a pénzügyek miatt különbözött össze Pompeiusszal.[16] I. e. 65 tavaszán Phraatész követséget küldött a rómaiakhoz hogy tiltakozzék veje elfogása miatt, akit azonban nem engedtek szabadon.[17] Ugyanezen év végén a pártusok visszafoglalták Adiabénét, Gordüénét és Észak-Mezopotámiát.[18] Az Aulus Gabinius és Lucius Afranius által vezetett keleti római erők azonban visszaszorították őket egészen a Tigris folyóig és Gordüénét átadták Tigranésznek.[19]
Phraatész ismét tiltakozó követséget küldött, de ezúttal sem járt sikerrel. I. e. 65/64 telén a rómaiak kivonultak Mezopotámiából és Pompeius újrakezdte VI. Mithridatész elleni háborúját. A pártus király kihasználta a kínálkozó alkalmat és i. e. 64 elején bevonult Örményországba.[20] Végüül megegyezés született, Mezopotámiát és Adiabénét elismerték pártus területnek, míg Gordüéné a római befolyási övezetbe került.[21] Ezenfelül Phraatész és Tigranész békét kötöttek.[22]
Halála
[szerkesztés]I. e. 57 körül Phraatészt két fia, Mithridatész és Oródész meggyilkolta. Oródész eleinte támogatta bátyja uralmát, de hamarosan fellázadt és a Szuren klán támogatásával i. e. 55-ben legyőzte Mithridatészt.[23]
III. Phraatész volt az első pártus király aki határozott lépéseket tett a II. Mithridatész után hanyatlani kezdő birodalom területének és státuszának visszaállítására.[24] Célját részben sikerült elérnie, visszaszerezte Észak-Mezopotámiát és Adiabénét.[21] Örményországot nem sikerült visszaterelnie a pártus befolyási övezetbe; ezirányú erőfeszítéseit fia, II. Oródész folytatta.[25]
Pénzei
[szerkesztés]Phraatész pénzein gyakran megjelennek a görög Epiphanész ("isten megnyilvánulása"), Theopatór ("apja isten") és az Eupatór ("apja nemes") jelzők, amelyekkel isteni leszármazásukat hangoztatva bizonyította jogosultságát az uralkodásra.[26] Az érméken feltüntette a megszokott "nagykirály" ,[27] illetve a "királyok királya" címeket (utóbbi II. Mithridatész után kikopott a rendszeres használatból, III. Phraatészen kívül csak IV. Phraatész elevenítette fel).[28] A többi pártus királyhoz hasonlóan saját neve helyett a dinasztiaalapító Arszakész címként használt nevét tüntette fel.[29]
Az érmék elülső oldalán Phraatész arcképe látható vagy szarvasokkal díszített magas méd fejfedőben (apja hordott még hasonló fejfedőt, szaka szövetségesei iránti tiszteletből),[30] vagy hellenisztikus jellegű diadémmal.[31] III. Phraatész utódai hosszú ideig csak diadémmal ábrázoltatták magukat.[32] Megfigyelhető, hogy a pártus vazallus persziszi királynak, I. Pakórosznak ugyanolyan a hajviselete, mint III. Phraatésznek.[33]
A pénzérmék hátoldalán a pártus pénzek hagyományos ülő íjászalakja található, de nem a szokásos hosszú ujjú kabátban, hanem azt a nyitott nyakú tunikát viseli, mint a király az érme másik oldalán;[34] vagyis a figura Phraatésszel azonosítható.[35] Az alak kezén egy sasszerű madár is megfigyelhető, amely feltehetően – mivel a pártusok a hellenisztikus ikonográfiát használták saját isteneik ábrázolásában – Zeusz sasmadarát utánozva Verethragnát ábrázolja.[36][37]
Családja
[szerkesztés]A babiloni írásos feljegyzésekből Phraatész két feleségének neve ismert: Piriusztana és Teleuniké.[38] Ismert gyermekei:
- IV. Mithridatész, pártus király i. e. 57-től 54-ig.
- II. Oródész, pártus király i. e. 57-től 37-ig.[39]
- ismeretlen nevű lány, ifjabb Tigranész felesége.[14]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Kia 2016, p. 195; Dąbrowa 2012, p. 169; Olbrycht 2015, p. 363
- ↑ Olbrycht 2016, 23. o.
- ↑ Schmitt 2005.
- ↑ Kia 2016, 160. o.
- ↑ Garsoian 2005; Shayegan 2011, pp. 245, 320; Dąbrowa 2012, p. 171
- ↑ Shayegan 2011, 316. o.
- ↑ Shayegan 2011, 316, 318–319. o.
- ↑ Shayegan 2011, 319. o.
- ↑ Dąbrowa 2018, p. 78; Dąbrowa 2012, p. 171
- ↑ Shayegan 2011, 320. o.
- ↑ a b Shayegan 2011, 322. o.
- ↑ Shayegan 2011, 320–322. o.
- ↑ a b c d Dąbrowa 2018, p. 79; Shayegan 2011, p. 323
- ↑ a b Dąbrowa 2018, 79. o.
- ↑ Shayegan 2011, p. 323; Marciak 2017, p. 131
- ↑ Shayegan 2011, p. 323; Marciak 2017, pp. 95–96
- ↑ Shayegan 2011, 323. o.
- ↑ Shayegan 2011, 245. o.
- ↑ Shayegan 2011, pp. 323–324; Marciak 2017, pp. 244–245
- ↑ Shayegan 2011, 324. o.
- ↑ a b Shayegan 2011, 324, 326. o.
- ↑ Dąbrowa 2012, 172. o.
- ↑ Olbrycht 2016, p. 23; Kia 2016, p. 196; Shayegan 2011, p. 238
- ↑ Dąbrowa 2013, 56. o.
- ↑ Dąbrowa 2018, 80. o.
- ↑ Dąbrowa 2010, 228. o.
- ↑ Shayegan 2011, 225, 235. o.
- ↑ Shayegan 2011, p. 225; Dąbrowa 2012, p. 179
- ↑ Dąbrowa 2012, p. 169; Kia 2016, p. 23; Shayegan 2011, p. 235
- ↑ Curtis 2012, 70. o.
- ↑ Dąbrowa 2007, 127. o.
- ↑ Olbrycht 2016, 24. o.
- ↑ Rezakhani 2013, 776. o.
- ↑ Curtis 2012, 68, 70–71. o.
- ↑ Curtis 2012, 71. o.
- ↑ Curtis 2012, 71–72, 77. o.
- ↑ Curtis 2007, 423. o.
- ↑ Shayegan 2011, 235. o.
- ↑ Dąbrowa 2018, 391. o.
Források
[szerkesztés]- Boyce, Mary. Zoroastrians: Their Religious Beliefs and Practices. Psychology Press, 1–252. o. (1984). ISBN 9780415239028
- (2007. január 14.) „Religious iconography on ancient Iranian coins”. Journal of Late Antiquity, London, 413–434. o.
- Curtis, Vesta Sarkhosh. Parthian coins: Kingship and Divine Glory, The Parthian Empire and its Religions, 67–83. o. (2012. január 14.). ISBN 9783940598134
- (2007. január 14.) „The Parthian Kingship”. History of the Ancient Near East / Monographs XI, 123–134. o.
- Dąbrowa, Edward (2010. január 14.). „Arsakes Epiphanes. Were the Arsacids Deities 'Revealed'?”. Studi Ellenistici XXIV, 223–231. o.
- The Arsacid Empire, The Oxford Handbook of Iranian History. Oxford University Press, 1–432. o. (2012. január 14.). ISBN 978-0-19-987575-7
- Dąbrowa, Edward (2013. január 14.). „The Parthian Aristocracy: its Social Position and Political Activity”. Parthica 15, 53–62. o.
- (2018. január 14.) „Arsacid Dynastic Marriages”. Electrum 25, 73–83. o. DOI:10.4467/20800909EL.18.005.8925.
- Garsoian, Nina. Tigran II, Encyclopaedia Iranica (2005)
- The Persian Empire: A Historical Encyclopedia [2 volumes]. ABC-CLIO (2016. január 14.). ISBN 978-1610693912
- Marciak, Michał. Sophene, Gordyene, and Adiabene: Three Regna Minora of Northern Mesopotamia Between East and West. Brill Publishers (2017. január 14.). ISBN 9789004350724
- Olbrycht, Marek Jan (1997. január 14.). „Parthian King's tiara - Numismatic evidence and some aspects of Arsacid political ideology”. Notae Numismaticae 2, 27–61. o.
- Olbrycht, Marek Jan. Arsacid Iran and the nomads of Central Asia – Ways of cultural transfer, Complexity of Interaction along the Eurasian Steppe Zone in the First Millenium CE, Bonn Contributions to Asian Archaeology, 333–390. o. (2015. január 14.)
- Dynastic Connections in the Arsacid Empire and the Origins of the House of Sāsān, The Parthian and Early Sasanian Empires: Adaptation and Expansion. Oxbow Books (2016. január 14.). ISBN 9781785702082
- Arsacid, Elymaean, and Persid Coinage, The Oxford Handbook of Ancient Iran. Oxford University Press (2013. január 14.). ISBN 978-0199733309
- Schmitt, Rüdiger. Personal Names, Iranian iv. Parthian Period, Encyclopaedia Iranica (2005)
- Shayegan, M. Rahim. Arsacids and Sasanians: Political Ideology in Post-Hellenistic and Late Antique Persia. Cambridge University Press, 1–539. o. (2011). ISBN 9780521766418
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Phraates III című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Előző uralkodó: Szinatrukész |
Következő uralkodó: IV. Mithridatész |