Ugrás a tartalomhoz

III. Murád oszmán szultán

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
III. Murád
Oszmán szultán
III. Murád
Uralkodási ideje
1574. december 22. – 1595. január 16.
ElődjeII. Szelim
UtódjaIII. Mehmed
Kalifa
I. Murád
Uralkodási ideje
1574. december 22. – 1595. január 16.
ElődjeII. Szelim
UtódjaIII. Mehmed
Életrajzi adatok
UralkodóházOszmán-ház
Született1546. július 4.
Manisa
Elhunyt1595. január 16. (48 évesen)
Isztambul
Nyughelye
ÉdesapjaII. Szelim
ÉdesanyjaNurbanu szultána
Testvére(i)
GyermekeiIII. Mehmed
III. Murád aláírása
III. Murád aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz III. Murád témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

III. Murád (Manisa, 1546. július 4. – Isztambul, 1595. január 16.) oszmán szultán és kalifa 1574-től haláláig.

Élete

[szerkesztés]

Ifjúkora

[szerkesztés]

Murád II. Szelim legidősebb[1] fiaként született 1546. július 4-én. Édesanyja Nurbanu szultána, az uralkodó kedvence.

Trónra lépése, a birodalom hanyatlása

[szerkesztés]

Édesapját követte a trónon.[2] Trónralépte után öt öccsét megöletette.[1][2] Uralkodása alatt a Birodalom a hanyatlás határozott jeleit mutatta, ez Szelim alatt csak Szokoli Mehmed géniuszának köszönhetően nem mutatkozott meg.[forrás?] Szokoli továbbra is megmaradt nagyvezírként, aki a kormányzást gyakorlatilag egyedül végezte[1] megöletéséig, 1579-ig.

Murád már uralkodása kezdetén a velencei születésű Szafije szultána[a 1] befolyása alá került,[1] a későbbiekben pedig a hárem kötötte le teljes figyelmét.[1][2]

Ez olyan gyakorlatot hozott létre, amelyet a későbbi szultánok követtek: a hárem falai között élték le szibarita életüket – alig törődve az államügyekkel.[1] Murád már nem is kötött a vallásjog normáinak megfelelő házasságot.[1][a 2]

Békekötések

[szerkesztés]

Szokoli Mehmed nagyvezír ezalatt további diplomáciai eredményeket ért el: 1577-ben 8 évre meghosszabbította az Ausztriával fennálló békeszerződést, s Lengyelországal is sikerült szerződést kötnie. Báthory István lengyel király, mint Erdély fejedelme egyben a török porta hűbérese is volt.[1] A Török Birodalom 1580-ban kötötte meg Angliával az első kapitulációs szerződést.[1]

Harc Perzsia ellen

[szerkesztés]

Murád általános politikai érdektelensége ellenére is Szokolli Mehmed úgy döntött, hogy hadat indít Perzsia ellen, amely I. Tahmászp perzsa sah halála óta (1576) súlyos válságban szenvedett.[1] A döntésben szerepet játszott az a tényező is, hogy a pápai kúria az 1570-es évek eleje óta újabb oszmánellenes szövetséget tervezett, amelybe Perzsiát és Oroszországot is be akarta vonni.[1]

A háború 1578-ban kezdődött el és 1590-ben fejeződött be.[1] A Portának sikerült teljesen megszüntetnie a Kaukázus-vidék perzsa befolyását,[1] és hogy lehetséges orosz invázióval szembenézzen, 1577-ben Grúziát is oszmán „védelem” alá helyezte.[3] Az oszmánok 1585-ben elfoglalták Azerbajdzsánt a Szafavidáktól, akiket egyidejűleg keleti határvidékükön megtámadtak az üzbégek is.[3] II. Abdullah üzbég kán szövetségre lépett a Portával, hogy az oszmánok így ellenállhassanak a Kúria kerítési politikájának.[3] Az 1590-ben Isztambulban a Fényes Porta és Perzsia között kötött szerződés szankcionálta ezeket a hódításokat, ezenkívül a síita perzsáknak megtiltották, hogy a szunnita iszlám elvei ellen uszítsanak.[3]

Az elnyert kopár tartományok azonban semmi arányban sem álltak a hozott pénz- és véráldozatokkal.[2] (Szokolli Mehmed már nem érte meg a háború végét: 1579 októberében egy elbocsátott bosnyák tímár-birtokos leszúrta.[3])[a 3]

Háború a spanyolokkal, portugálokkal

[szerkesztés]
Murád pénzérméje

Murád 1581-ben lezárta a spanyolok elleni háborút, amely ekkor már több mint hat évtizede folytatott az Oszmán Birodalom. Portugáliával sem volt szerencsésebb: 1585-től kezdve az addigi portyatámadások után már nyíltan folytatta a háborút az Indiai-óceánon és Afrika partjainál a portugál gyarmatosítók ellen, akikkel szemben jelentős sikereket ért el, de hódításai ismét fabatkát sem értek, mert az afrikai lakosság felkelt a török uralom ellen és elűzte mind a hódítókat, mind az általuk pártfogolt muzulmán uralkodókat is, akik zsarnoki módszerekkel kormányoztak.[forrás?]

A 15 éves háború

[szerkesztés]

Magyarországgal és Erdéllyel csak utolsó éveiben került sor az úgynevezett tizenöt éves háborúra, melyben magának Murádnak ugyan nem volt része, de annál több az agg Szinán nagyvezírnek, aki a perzsa háború befejezése után harmadszor emelkedett a nagyvezír állására.[2]

Ennek előzménye az Ausztriával 1593-ban – határvillongások miatt – ismét kitört a háború volt, bár a fegyverek az 1584-ben meghosszabbított békeszerződés ellenére sem hallgattak el teljesen.[3] Időközben ugyanis Ausztria és az Oszmán birodalom között egyfajta katonai határsáv alakult ki, amely mentén tartós kisháborúk voltak.[3]

Az oszmán seregnek 1594-ben sikerült Győr várát elfoglalnia.[3] A város, amely hamarosan új vilajet székhelyévé vált, 1598-ban ismét a Habsburgok kezére került.[3]

Még ugyanebben az évben, 1594-ben a dunai fejedelemségek, Erdély, Moldva és Havasalföld kivonták magukat a Porta fennhatósága alól.[3] Az erre kitört tizenöt éves háború végét, az 1606-os békekötést azonban Murád már nem érte meg.[3]

Családja

[szerkesztés]

Felesége

[szerkesztés]
  • Szafije szultána (1550 – 1621), albán származású ágyas

Ágyasai

[szerkesztés]
  • Semsiruhsar szultána (? – 1613)
  • Sahihuban szultána
  • Zerefsan szultána
  • Sahi szultána
  • Nazperver szultána
  • ismeretlen ágyasok

Gyermekei

[szerkesztés]

Fiai

[szerkesztés]
  • III. Mehmed oszmán szultán (Manisa, 1566. május 26. – Isztambul, 1603. december 22.), Szafije szultánától
  • Mahmud herceg (Manisa, 1568 – Isztambul, 1581)
  • Oszmán herceg (1573 – 1587)
  • Musztafa herceg (1578 – 1595. január 28-án kivégezték)
  • Bayezid herceg (1579 – 1595. január 28-án kivégezték)
  • Abdullah herceg (1580 – 1595. január 28-án kivégezték)
  • Szelim herceg (1581 – 1595. január 28-án kivégezték)
  • Cihangir herceg (1585 – 1595. január 28-án kivégezték)
  • Abdurrahman herceg (1585 – 1595. január 28-án kivégezték)
  • Szulejmán herceg (1585)
  • Yahya herceg (1585 – Montenegró, 1648), állítólag Szafije szultánától
  • Hasan herceg (1586 – 1591)
  • Ahmed herceg (1586 – 1595. január 28-án kivégezték)
  • Yakub herceg (1587 – 1595. január 28-án kivégezték)
  • Alemsah herceg (1595. január 28-án kivégezték)
  • Yusuf herceg (1595. január 28-án kivégezték)
  • Hüseyin herceg (1595. január 28-án kivégezték)
  • Korkud herceg (1595. január 28-án kivégezték)
  • Ali herceg (1595. január 28-án kivégezték)
  • Ishak herceg (1595. január 28-án kivégezték)
  • Ömer herceg (1595. január 28-án kivégezték)
  • Alaeddin herceg (1595. január 28-án kivégezték)
  • Davud herceg (1595. január 28-án kivégezték)

Lányai

[szerkesztés]
  • Hümasah szultána (? – ?) valószínűleg Szafije szultánától
  • Ayse szultána (1665 – 1605. május 15), Szafije szultánától
  • Fatma szultána (? – 1620), Szafije szultánától
  • Rukiye szultána (? – ?), Semsiruhsar szultánától
  • Mihriban szultána (? – ?)
  • Fahriye szultána (? – 1641) valószínűleg Szafije szultánától
  • Mihrimah szultána (? – ?)
  • Hatice szultána (? – ?)
  • Fethiye szultána (? – ?)
  • Amriye szultána (? - ?)

Halála

[szerkesztés]

Murád 1595. január 16-án halt meg, 48 évesen. A trónon fia, III. Mehmed követte.

Megjegyzések

[szerkesztés]
  1. ↑ Édesapja Korfu kormányzója volt. Gyerekkorában került török fogságba, majd eladták a szultán háremébe.[forrás?]
  2. ↑ A hagyományoktól való ezen eltérésben is követték utódai, akik azután rendszerint kedvenc ágyasaikat nevezték ki kegyencnőjükké (hászeki). Ez az eljárási mód 1687-ig maradt fenn. (Oszm. Bir. Tört., 112. o.)
  3. ↑ A háremben élő és attól mind jobban függő szultán új nagyvezírjeivel szemben egyre gyanakvóbbá vált. Uralma idején a nagyvezíri hivatal tízszer cserélt gazdát. A nagyvezír átlagos kormányzati ideje 1579-től kezdve másfél esztendőt sem tett ki. Murád most már csupán írásban érintkezett nagyvezíreivel: rövidre szabott előterjesztések (telhisz) segítségével tájékoztatta magát a főbb várható intézkedésekről. A legfontosabb államügyeket általában a háremben döntötték el, eleinte a kegyencnők, később a szultán édesanyja, valamint a néger főeunuch, valamint más udvaroncok bevonásával. A történetírásban nem véletlenül emlegetik gyakran éppen a Muráddal kezdődő időszakot a nőuralom kezdeteként. A hárem hatalmából fakadó, az alapvetően politikai döntésekben megmutatkozó diszkontinuitás elmélyítette az egész államalakulaton belüli válságot. Ennek ellenére is tévedés lenne az Oszmán Birodalom hanyatlását a tulajdonképpeni strukturális problémák helyett kizárólag vagy legalábbis döntő mértékben Murád és utódai gyengeségének tulajdonítani. (Matuz, i.m., 113. o.)

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b c d e f g h i j k l m Matuz József (Josef Matuz): Az Oszmán Birodalom története (eredeti kiadás: Das Osmanische Reich, Wissenschaftliche Buchgesellschaft, Darmstadt, 1985), fordította Schweiger István, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1990, ISBN 963 05 5387 2 , 112. oldal
  2. ↑ a b c d e Bokor József (szerk.). Murad (3.), A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X 
  3. ↑ a b c d e f g h i j k Matuz, i.m., 113. oldal


Elődje:
II. Szelim 		Utódja:
III. Mehmed
Elődje:
II. Szelim 		Utódja:
I. Mehmed
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=III._Murád_oszmán_szultán&oldid=26761607”