I. Valdemár dán király
| I. Valdemár | |
 | |
| Dánia királya | |
| Uralkodási ideje | |
| 1157 – 1182 | |
| Elődje | III. Svend |
| Utódja | VI. Knut |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | House of Estridsen |
| Született | 1131. január 14. Schleswig |
| Elhunyt | 1182. május 12. (51 évesen) Vordingborg |
| Nyughelye | St. Bendt's Church |
| Édesapja | Knut Lavard |
| Édesanyja | Kijevi Ingeborg |
| Testvére(i) |
|
| Házastársa | Sofia of Minsk |
| Gyermekei |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz I. Valdemár témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
I. Valdemár Knutsson vagy Nagy Valdemár (1131. január 14.[1] – 1182. május 12.[2]) Dánia királya 1157-től haláláig. Felszámolta a dán hajózást veszélyeztető vend fenyegetést,[2] sikerült függetlenné válnia a német-római császártól,[2] és egyházi hozzájárulást szerzett utódai, a Valdemár-dinasztia örökletes uralkodásának megalapításához.[2]
Életrajza
[szerkesztés]I. Erik dán király unokájaként, édesapja, Knut Lavard halála után hét nappal született. 1152-ben megkapta Jütland déli részét,[3] unokatestvére, III. Svend halála után pedig Dánia trónját örökölte. Fogadott fivére, Absalon lundi érsek támogatásával (és Oroszlán Henrikkel szövetkezve) azonnal hadjáratsorozatot indított a szláv ránok (= Rügen sziget lakói) ellen[2][3] (1160–1164[4]), elfoglalva a szigetet,[3] kifosztotta Svatovit szentélyét[4] és Norvégiát is hűbérállamává tette.[3] Valdemár letette Barbarossa Frigyesnek a hűségesküt,[2] és elismerte a császár által támogatott ellenpápát IV. Viktort.[2] A dán egyház vezetője, Eskil lundi érsek inkább száműzetésbe vonult, semhogy ellentétbe kerüljön III. Sándor pápával.[2] Valdemár és Absolon püspök 1165 körül megváltoztatta a véleményét, és elismerte Sándort pápának;[2] ekkor Eskil visszatért Dániába,[2] szentté avatta Valdemár édesapját, Knut Lavardot,[2] fiát, Knutot pedig 1170-ben társkirállyá kente,[2] megnyitva ezzel az utat a Valdemárok örökletes uralkodása előtt,[2] és megtagadva I. Frigyes legfőbb hűbéri hatalmát.[2] Miután Valdemár az esetleges német támadással szemben kiépítette a dán erődítményrendszert,[2] és felfegyverezte a hadsereget,[2] 1181-ben tényleges erőegyensúly alapján léphetett szövetségre Frigyessel.[2] Ezt a szövetséget szilárdította meg leányának és Frigyes fiának a házassága.[2] Absolon lundi érsek uralkodása alatt vezette be az egyházi tizedet, mely parasztfelkelést robbantott ki (1177–1181), de Valdemár kegyetlenül leverette.[4] Mintegy 25 évnyi uralom után hunyt el, trónját idősebb fia Knut örökölte.
Gyermekei
[szerkesztés]Valdemár felesége, Minszki Zsófia (1141 – 1198. május 5.), a lengyel Ryksa Bolesławówna és Volodar minszki fejedelem leánya nyolc gyermeket szült férjének:
- Zsófia (1159 – 1208)
- Knut (1163 – 1202. november 12.)
- Mária (1165 – ?)
- Margit (1167 – ?)
- Valdemár (1170. június 28. – 1241. március 28.)
- Rikissza (1174 – 1220. május 8.) ∞ X. Erik svéd király
- Dániai Ingeborg (1175 – 1236. július 29.) ∞ II. Fülöp Ágost francia király
- Helena (1177 – 1233) ∞ Lüneburgi Vilmos
Valdemárnak volt egy törvénytelen gyermeke is egy Tova nevű nőtől:
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Denmark 2 (angol nyelven). Genealogy.eu. [2021. január 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. január 10.)
- ↑ a b c d e f g h i j k l m n o p q r Uralkodók és dinasztiák (kivonat az Encyclopædia Britannicából), Magyar Világ Kiadó, 2001, szerkesztette: A. Fodor Ágnes – Gergely István – Nádori Attila – Sótyné Mercs Erzsébet – Széky János, ISBN 963-9075-12-4, 664. oldal
- ↑ a b c d Bokor József (szerk.). Valdemár, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X
- ↑ a b c Csató Tamás – Gunst Péter – Márkus László: Egyetemes történelmi kronológia, Tankönyvkiadó, Budapest, 1984. júliusa, ISBN 963-17-7223-3, 167. oldal
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]
| Előző uralkodó: III. Svend |
Következő uralkodó: VI. Knut |
