I. Ferdinánd nápoly–szicíliai király
I. Ferdinánd (Nápoly, Nápolyi Királyság, 1751. január 12. – Nápoly, Két Szicília Királysága, 1825. január 4.), Két Szicília királya 1816 decemberétől 1825 januárjában bekövetkezett haláláig. Ezt megelőzően 1759-től volt Nápoly királya IV. Ferdinánd és Szicília királya III. Ferdinánd néven. Kétszer is megfosztották nápolyi trónjától: elsőként 1799-ben hat hónapra, amikor is kikiáltották a Parthenopéi Köztársaságot, majd másodjára Napóleon császár csapatai 1806 és 1815 között.
Ferdinánd volt VII. Károly nápolyi király (V. Károly néven szicíliai király is volt), és Szászországi Mária Amália harmadik fia. 1759 augusztusában apja Spanyolország királya lett, ám mivel nem viselhette mindhárom ország koronáját, így azon év októberében lemondott nápolyi és szicíliai királyi címeiről. Mivel Károly elsőszülött fiát, Calabria hercegét imbecillitás okán kizárták az öröklésből, második legidősebb fia, Károly pedig a spanyol trón örököse lett, így a két itáliai ország koronája az akkor nyolc esztendős Ferdinándra szállt. A kisgyermek helyett egy régensi tanács kormányzott Bernardo Tanucci vezetésével.
1768-ban összeházasodott Mária Karolinával, Mária Terézia császárné második legfiatalabb leányával – korábban két másik leányának, Mária Johannának, majd Mária Jozefának volt a jegyese. 1772-ben született első gyermekük, Mária Terézia Karolina, majd 1775-ben megszületett első fiuk, Károly. A trónörökös születését követően felesége bekerült az országok irányítását végző titkos tanácsba, amelynek hamar átvette vezetését. A politikailag gyengekezű Ferdinánd helyett így de facto Mária Karolina és minisztere, Sir John Acton uralkodott a felvilágosult abszolutizmus jegyében.
A francia forradalom során kivégezték Ferdinánd unokatestvérét, XVI. Lajost, valamint sógornőjét, Marie Antoinette királynét. Felesége, aki közeli kapcsolatban állt húgával, mindent megtett a Francia Köztársaság mielőbbi bukásáért, így csatlakozott a Napóleon tábornokkal szembeni első koalícióhoz is. 1798-ban azonban a francia csapatok bevették Nápolyt, ahová csak a következő évben térhette vissza, miután Ruffo bíboros vezetésével leverték a köztársaságiakat. 1806-ban ismét elvesztették az országot: Napóleon előbb öccsét, Joseph Bonapartét, majd sógorát, Joachim Muratot tette meg nápolyi királynak. A napóleoni háborúkat lezáró bécsi kongresszust követően Ferdinánd visszakapta országait, majd 1816 decemberében egyesítette az addig perszonálunióban kormányzott két államot Két Szicília Királysága néven.
Származása
[szerkesztés]
Édesapja a Bourbon-házból való VIII. Károly, Nápoly királya, V. Károly néven Szicília királya, a későbbi III. Károly spanyol király (1716–1788) volt, V. Fülöp spanyol királynak (1683–1746) és Farnese Erzsébet pármai hercegnő (1692–1766) fia.
Édesanyja a Wettin-házból való Mária Amália Krisztina szász hercegnő, lengyel királyi hercegnő (1724–1760) volt, III. Ágost lengyel királynak (II. Frigyes Ágost szász választófejedelemnek, 1696–1763) és Habsburg Mária Jozefa főhercegnőnek (1699–1757) leánya, Nápoly és Szicília, majd Spanyolország királynéja (Reina María Amalia de Sajonia).
Szüleinek házasságából 13 gyermek született, de sokan meghaltak csecsemő- és kisgyermekkorban, csupán heten érték meg a felnőttkort, valamennyien spanyol infánsi/infánsnői címet viseltek.
- María Isabella I. (1740–1742), kisgyermekként meghalt.
- María Jozefa I. (*/† 1742), csecsemőként meghalt.
- María Izabella II. (1743–1749), gyermekkorban meghalt.
- Mária Jozefa (1744–1801) (Akkoriban a meghalt gyermekek keresztnevét gyakran adták a később megszületőknek).
- Mária Lujza (María Luísa de España, 1745–1792), később Mária Ludovika néven II. Lipót német-római császár felesége, magyar és cseh királyné.
- Fülöp Antal (Felipe Antonio, 1747–1777), Calabria hercege. Gyengeelméjűsége miatt kizárták a trónöröklésből.
- Károly (1748–1819), később IV. Károly néven spanyol király, aki 1765-ben Mária Lujza Bourbon–parmai hercegnőt (1751–1819) vette feleségül.
- Mária Terézia (1749–1750), kisgyermekként meghalt.
- Ferdinánd Antal Paszkál (1751–1825), később I. Ferdinánd néven nápoly–szicíliai király, a Bourbonok szicíliai ágának megalapítója.
- Gábriel Antal (Gabriel Antonio, 1752–1788), aki Mária Anna Viktória portugál infánsnőt (1768–1788), I. Mária portugál királynő leányát vette feleségül.
- Mária Anna (María Ana, 1754–1755), kisgyermekként meghalt.
- Antal Paszkál (Antonio Pascual, 1755–1817), aki 1795-ben saját unokahúgát, Mária Amália de Borbón spanyol infánsnőt (1779–1798), bátyjának, IV. Károlynak leányát vette feleségül.
- Ferenc Xavér (Francisco Javier, 1757–1771), tizenévesként meghalt.
-
I. Ferdinánd nápoly–szicíliai király -
Ferdinánd király és Mária Karolina Lujza királyné, néhány gyermekükkel (A. Kauffmann festménye)
.jpg)
Házassága, gyermekei
[szerkesztés]1768-ban feleségül vette Mária Karolina Lujza osztrák főhercegnőt (1752–1814), I. (Lotaringiai) Ferenc német-római császár és Mária Terézia osztrák uralkodó főhercegnő, magyar és cseh királynő leányát.
18 gyermekük született, de csak heten érték meg a felnőttkort.
- Mária Terézia Karolina hercegnő (1772–1807), aki 1790-ben feleségül ment II. Ferenc német-római császárhoz, magyar és cseh királyhoz (1804-től I. Ferenc néven osztrák császár).
- Lujza Mária Amália hercegnő (1773-1802), aki Ferenc császár öccséhez, Habsburg-Toscanai Ferdinánd József János főherceghez (1769–1824), a későbbi III. Ferdinánd toszkánai nagyherceghez ment feleségül.
- Károly Titusz Ferenc Gennaro, Calabria hercege (1775–1778), kisgyermekként meghalt.
- Mária Anna Jozefina (Giuseppina) hercegnő (1776–1780), kisgyermekként meghalt.
- Ferenc Januárius (Gennaro), Calabria hercege (1777–1830), 1778-tól trónörökös, 1830-tól I. Ferenc néven nápoly–szicíliai király.
- Mária Amália hercegnő (1779–1783), kisgyermekként meghalt.
- Mária Krisztina Amália Terézia hercegnő (1779–1849), aki Károly Félix szárd–piemonti királyhoz, Savoya hercegéhez (1765–1831) ment férjhez.
- Gennaro Károly Ferenc herceg (1780–1789), gyermekként meghalt.
- József Catello Gennaro herceg (1781–1783), kisgyermekként meghalt.
- Mária Amália Terézia hercegnő (1782–1866), aki Orléans-i Lajos Fülöp francia királyhoz (1773–1850) ment feleségül.
- Mária Krisztina (*/†1783), születésekor meghalt.
- Mária Antonietta Terézia hercegnő (1784–1806), aki VII. Ferdinánd spanyol király (1784–1833) első felesége lett.
- Mária Klotild Terézia hercegnő (1786–1792), gyermekként meghalt.
- Henrietta (Enrichetta) Mária Kárméla hercegnő (1787–1792), kisgyermekként meghalt.
- Károly Gennaro Ferenc herceg (1788–1789), kisgyermekként meghalt.
- Lipót János József herceg (1790–1851), Salerno hercege, aki 1816-ban unokahúgát, Mária Klementina főhercegnőt (1798–1881), I. Ferenc császár leányát vette feleségül.
- Albert Fülöp Maria herceg (1792–1798), gyermekként meghalt.
- Mária Erzsébet Terézia hercegnő (1793–1801), gyermekként meghalt.
Feleségének halála után, 1814. november 27-én Ferdinánd király ismét megnősült. Morganatikus házasságot kötött Lucia Migliaccióval, Floridia hercegnőjével (1770–1826), III. Benedetto Grifeónak, Partanna hercegének özvegyével. Gyermekeik nem születtek. 1825 elején, 74 éves korában, Nápolyban hunyt el.
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Ferdinand I. (Sizilien) című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk
[szerkesztés]| Előző uralkodó: V. Károly |
 |
Következő uralkodó: – |
| Előző uralkodó: – |
Következő uralkodó: I. Ferenc |
|
Ez a történelmi személyről szóló lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |