Ugrás a tartalomhoz

Hoszokava Tosio

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ebben a szócikkben a japán nevek magyaros átírásban és keleti névsorrendben szerepelnek.
Hoszokava Tosio
Született1955. október 23. (69 éves)[1][2][3]
Hirosima[4]
Állampolgárságajapán
Foglalkozása
Iskolái
  • Berlini Művészeti Egyetem
  • Hochschule für Musik Freiburg
Kitüntetései
  • Otaka prize
  • Musikpreis der Stadt Duisburg (1998)
  • Becsületmedál lila szalaggal (2012)
  • Goethe-érem (2021)[5]
Zenei pályafutása
Műfajokkomolyzene
Sablon • Wikidata • Segítség

Hoszokava Tosio, 細川 俊夫 (Hirosima, 1955. október 23. –) japán zeneszerző.

Élete, munkássága

[szerkesztés]

Hoszokava Hirosimában született 1955-ben. Tokióban tanult zongorát és zeneszerzést. 1976-ban Európába költözött, ahol először Nyugat-Berlinben tanult Jun Iszangnál, a Berlini Művészeti Egyetemen,[6] majd 1983 és 1986 között Klaus Hubernél folytatta tanulmányait a freiburgi Staatlichen Hochschule für Musikban. 1980-ban először jelent meg az Új zene darmsadti nemzetközi nyári tanfolyamán (Darmstädter Ferienkurse für Neue Musik), ahol néhány szerzeményét előadták. 1990 után oktatóként a fesztivál állandó vendége volt.[7] 1980-ban első díjat nyert a római Valentino Bucchi versenyen, 1982-ben Japánban az Irino-díjat, a Berlini Filharmonikus Zenekar 100 éves jubileumi zeneszerzői versenyén pedig első díjat nyert.[6] 1989 és 1998 között a Jamagucsiban megrendezett és általa alapított éves Nemzetközi Kortárs Zenei Szeminárium és Fesztivál művészeti vezetője és szervezője, 2001-től pedig a Takefu Nemzetközi Zenei Fesztivál művészeti vezetője volt.[7]

Kezdeti szerzeményei a nyugati avantgárdból merítettek inspirációt, de fokozatosan új, saját zenei világot épített fel Kelet és Nyugat között. Széles körű elismertséget a Voiceless Voice (Hangtalan hang) című oratóriumának 2001-es hirosimai világpremierje után kapott.[8] A következő időszakban a hírneve tovább nőtt a nemzetközi kortárs zenei életben, és számos megbízást kapott. 2004-ben kezdett tanítani a Tokiói Zeneművészeti Főiskolán.[7][6]

Meghívást kapott Európa szinte valamennyi kortárs zenei fesztiváljára, ideértve a Velencei biennálét (1995, 2001), a Müncheni Biennálét (1998), a salzburgi Mozarteum Internationale Sommerakademie der Hochschulét (1998), az Internationale Musikfestwochen Luzernt (2000), a müncheni Musica vivát (2001), a Klangspuren Schwaz újzenei fesztivált (2002), a Musica Nova Helsinkit (2003), a Villeneuve-lez-Avignon-i Fesztivált (2003) és Varsói Őszt (2005). Első operáját, a Vision of Leart (Lear látomása) München városa rendelte az 1998-as Müncheni Biennáléra. Nagy elismerésben részesítették, és a Kelet és a Nyugat találkozásából ihletett alkotásként értékelték, amely új zenei világot nyitott meg.[9] 2004-ben mutatták be második, Handzso című operáját, amely a Festival d'Aix-en-Provence megrendelésére készült, és elsöprő diadalt aratott. 2005 augusztusában a Circulating Ocean című zenekari művét a Salzburgi Fesztiválon a Bécsi Filharmonikusok Valerij Gergijev vezényletével mutatták be, az Egyesült Királyságbeli premierje 2006 augusztusában volt a BBC Proms-on. Lotus under the moonlight (Lótusz a holdfényben) című, zongorára és zenekarra írt művét az NDR Sinfonieorchester rendelte a 2006-os Mozart-év alkalmából, és világpremierjén a zenekart Jun Märkl karmester dirigálta, a szólista Kodama Momo zongorista volt.[9]

Hoszokava számos elismerést és díjat kapott: ilyen a Berliner Philharmoniker (1982) 100 éves jubileumi kompozíciós versenyének első díja, az Arion zenei díj (1984), a Kiotói zenei díj (1988) és a rheingaui zenei díj (1998). 1998 és 2007 között a Tokiói Szimfonikus Zenekar rezidens zeneszerzője volt. 2001-ben a berlini Akademie der Künste tagja lett. 2006–2007-ben és 2008–2009-ben kutatási időszakot vállalt a Wissenschaftskolleg zu Berlinben (Advanced Study Institute).[7]

Hoszokava Tosio Japán kiemelkedő élő zeneszerzője, a nyugati avantgárd művészet és a hagyományos japán kultúra lenyűgöző kapcsolatából teremti meg jellegzetes zenei nyelvét. Zenéje szorosan kapcsolódik a japán művészetekhez, például a kalligráfia esztétikai és szellemi gyökereihez, valamint a japán udvari zene, a gagaku esztétikájához.[8][10] Zenéje minden hangjának megvan a maga élete: amint megszületett, kalligrafikus vonalat tartalmaz, és folyamatosan átalakítja önmagát egyéni létezésén belül.[7] Zeneszerzői munkássága ötvözi a nyugati klasszikus hagyományt a japán esztétikai érzékenységgel és egy rendkívül innovatív fantáziával.[6] Úgy véli, hogy a zeneszerzési folyamat ösztönösen kapcsolódik a zen buddhizmus fogalmaihoz és annak szimbolikus természetértelmezéséhez.[7] Egy 1990-es évek elején készített interjújában kifejtette, hogy zenéje „kalligráfia, térbeli és időbeli hangokkal, olyan hangokkal, amelyek a csend világából származnak, és vissza is térnek hozzá”.[6] „A japán szellemi kultúra és zene új formáját keresem, amelyen keresztül hű maradhatok önmagamhoz és származásomhoz egyaránt. Újra, alaposabban meg kell vizsgálnunk a nyugati világot, hogy objektív módon lássuk önmagunkat és valóban megismerjük önmagunkat.”[8]

Hoszokava a japán Naganóban és a németországi Mainzban él.[7]

Díjai, elismerései

[szerkesztés]
  • 1980 – Első díj a római Valentino Bucchi-versenyen
  • 1982 – Irino-díj fiatal zeneszerzők számára
  • 1982 – Első díj a Berlini Filharmonikus Zenekar 100 éves jubileumi zeneszerzői versenyén
  • 1984 – Arion zenei díj
  • 1985 – Zeneszerzői díj Európa fiatal generációja számára
  • 1988 – Kiotói zenei díj
  • 1998 – A Rheingaui Zenei Fesztivál díja
  • 1998 – Duisburg zenei díja
  • 2001 – A berlini Akademie der Künste tagja
  • 2012 – A müncheni Bayerische Akademie der Schönen Künste tagja
  • 2013 – Brit zeneszerzői díj

Művei

[szerkesztés]

Hoszokava zeneszerzői oeuvre rendkívül széles területre terjed ki: zenekari és versenyművek, szólóhangszeres művek, operák, oratorikus és kórusművek, dalok, kamarazene és filmzene találhatók meg benne, a hagyományos japán hangszerekre írt művei mellett. Válogatás műveiből:[7]

  • Operák
    • Vision of Lear
    • Hanjo
    • Macukaze
    • The Raven
    • Futari Shizuka
  • Zenekari művek
    • Preludió
    • Memory of the Sea
    • Seascapes - Oita
    • Voice from the Ocean
    • Skyscape
    • Woven Dreams
    • Blossoming II
    • Meditation
    • Medea Fragments
    • Im Frühlingsgarten
    • Singing Garden in Venice
    • Ceremonial Dance
    • Variation
  • Versenyművek
    • Ans Meer
    • Lotus under the Moonlight
    • Hika
    • Cello Concerto
    • Flute Concerto „Per Sonare”
    • Metamorphosis
    • Horn Concerto – Moment of Blossoming
    • Interim
    • Tabi-bito
  • Japán hangszerek
    • Tokyo 1985
    • Seeds of Contemplation
    • Utsurohi-Nagi
    • Somon-ka
  • Szóló hangszerek
    • Melodia II
    • Nacht Klänge
    • Nacht Klänge
    • Cloudscape
    • Slow Motion
  • Kamarazene
    • Manifestation
    • Ancient Dance
    • Two Arrangements
    • Lied III
    • String Quartet „Urbilder”
    • Silent Flowers
    • The Water of Lethe
    • Atem-Lied
    • Ancient Voices
    • In die Tiefe der Zeit
  • Vokális zene
    • Renka I
    • Two Japanese Folk Songs
    • Ave Maris Stella
    • Die Lotosblume
    • Singing Trees
    • Somon-ka
    • Far Away
    • Super Flumina Babylonis
    • Seascapes - Night

Felvételei

[szerkesztés]

Válogatás a Discogs kimutatásából.[11]

Megjelenés Tartalom Közreműködők Kiadó
1984 Hoszokava: Neben Dem Fluss… Sinozaki Ajaka, Jamada Kjóko, Macunami Keiko, Szuzumi Kisiko, Miki Mie ALM Records
1988 The Min-On Contemporary Music Festival '87 (Macumura-, Hoszokava-, Ikebe-művek) Kamimura Noboru, Szuzumi Kisiko, Takahasi Aki, NHK Symphony Orchestra, Tojama Júzó Camerata
1996 Hoszokava: Landscape I, II, V; Fragments II; Vertical Time Study III Pierre-Yves Artaud, Irvine Arditti, Arditti Quartet, Nodaira Icsiro, Nakajama Kaoru, Mijata Majumi Montaigne
1997 Works by Toshio Hosokawa 4 (String Quartet No.2 „Urbilder”, Hiroshima Requiem I, II) Arditti Quartet, The New Symphony Orchestra Fontec
2001 Hoszokava: Koto-Uta; Voyage I; Konzert für Saxophon und Orchester; Ferne-Landschaft II Kavamura Kjóko, Urusihara Aszako, Johannes Ernst, Deutsches Symphonie Orchester Berlin, Peter Rundel Kairos
2004 Hoszokava: Deep Silence Mijata Majumi, Stefan Hussong Wergo
2007 Works by Toshio Hosokawa X: Memory… Fontec
2010 Hoszokava: Flute Music Kolbeinn Bjarnason, Caput Ensemble, Snorri Sigfus Birgisson Naxos
2012 Hoszokava: String Quartets Quatuor Diotima, Mijata Majumi Neos
2014 Hoszokava: Quintets & Solos Arditti Quartet, Mijata Majumi, Josino Naoko, Szuzuki Tosija Wergo
2017 Hoszokava: The Raven United Instruments of Lucilin, Charlotte Hellekant Naxos
2019 Hoszokava: Gardens Ukho Ensemble Kyiv, Luigi Gaggero Kairos
2019 Rains (Hoszokava-, Kisino Marika-, Taira Josihisza-, Takemicu Tóru-szerzemények) Les Percussions de Strasbourg Les Percussions de Strasbourg

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. május 6.)
  2. ↑ Brockhaus (német nyelven)
  3. ↑ Musicalics (francia, holland, angol, német, olasz és spanyol nyelven)
  4. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 20.)
  5. ↑ https://www.goethe.de/resources/files/pdf224/pm_goethe-medaille-2021_preistrgerverkndung_19.051.pdf, 2021. augusztus 29.
  6. ↑ a b c d e Harris
  7. ↑ a b c d e f g h Schott
  8. ↑ a b c Karsten
  9. ↑ a b Naxos
  10. ↑ Goethe
  11. ↑ Discogs

Források

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Hoszokava_Tosio&oldid=26943298”