Ugrás a tartalomhoz

Hidvári Imre

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hidvári Imre
Élete
Született1945. március 5.
Dömsöd, Magyarország
Elhunyt2019. november 25. (74 évesen)
Kazincbarcika, Magyarország
Nemzetiségmagyar
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)kolibri léptű rövid versek[1]
Fontosabb műveiForrás voltam (Kazincbarcika, 2010)
Irodalmi díjaiPedagógus Szolgálati Emlékérem (2007)
Hidvári Imre weboldala

Hidvári Imre (Dömsöd, 1945. március 5.Kazincbarcika, 2019. november 25.) magyar költő, író, okleveles mérnök, középiskolai tanár.

Élete

[szerkesztés]

Középiskolai tanulmányait okleveles gépésztechnikus végzettséggel zárta, majd a Nehézipari Műszaki Egyetemen elvégezte a vegyipari gépészeti gépészmérnök szakot. Második diplomáját a budapesti vegyészmérnöki karon szerezte: okleveles korróziós szakmérnök lett. 1982-ben pedig megszerezte a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karán a harmadik egyetemi végzettséget jelentő mérnöktanárit.

Technikusként a Tiszai Vegyi Kombinátnál és a Tüzeléstechnikai Kutatóintézetnél dolgozott, később hét hónapig műtősként a miskolci Honvéd Kórházban (jelenleg: Szent Ferenc Kórház). Az egyetem után mérnökként helyezkedett el, 1970-től a Borsodi Vegyi Kombinát dolgozója. Itt ötszörös kiváló mérnök címet szerzett, majd Budapesten az Országos Alkotó Ifjúság Kiállításán miniszteri dicséretet kapott.

1977-től nyugállományba vonulásáig (2008. január 3.) a kazincbarcikai Irinyi János Középiskolában tanított, ahol ifjúságvédelmi felelősként és a diákmozgalmat segítő pedagógusként is számítottak rá. Évekig az "IDÖK", Irinyi Diákönkormányzati, Diákjóléti, Oktatási és Sport (Közhasznú) Alapítvány kuratóriumának elnökeként tevékenykedett. A Kazincbarcikai Kábítószerügyi Egyeztető Fórum (KKEF) és a Kazincbarcikai Egyesületek Fóruma (KEF) munkájában is részt vett.

Évekig az Észak-Magyarország napilap külső munkatársa volt, felelős szerkesztője a Kazincbarcikai Fiatalnak, évekig a Kazincbarcikai Közélet alapító szerkesztő bizottságának a tagja, a Balegyenesnek a főszerkesztője. Közreműködött a szocialista városok lakói számára szervezett országos vers- és novellaíró pályázatok lebonyolításában.

A gyermekek oktatása-nevelése érdekében végzett kiemelkedő munkájáért 2007-ben Pedagógus Szolgálati Emlékéremmel jutalmazták.

2015 nyarán egyik szervezője és alapító tagja a kazincbarcikai Mezey István Művészeti Központban megalakuló Kazinci Klubnak.[2] 2016 tavaszától a klub irodalmi folyóiratának, az Ő-szülő Kikeletnek főszerkesztője.[3] A 2018 júniusában megjelenő lapban (III. évfolyam 2. szám) ő volt a bemutatkozó alkotó.

2019-ig önzetlen támogatója és mentora volt a borsodi fiatal tehetségeknek.

Művei

[szerkesztés]

Az általa lektorált kötetek

[szerkesztés]
  • 1998-ban szerkesztette és tördelte Czifra János: Alku nélkül című kötetét.
  • Szőke Lajos: A szerelem utcasarkain[11] (ISBN 963-430-130-4) című könyvét ő tipografálta, korrektúrázta és lektorálta 2002-ben.

Könyvbemutatói

[szerkesztés]
  • 2005-ben mutatta be Labancz Attila (Zachar Rita rajzaival illusztrált) Árnyék és fény című könyvét.
  • 2006-ban az Egressy Béni Művelődési Központban ajánlotta az olvasók figyelmébe Szegedi Tamás András: Bujaság húrjain című kötetét.
  • Kiss Simon Gergő: KÉRDÉS/JELEK című művét 2008 januárjában mutatta be az Egressy Béni Művelődési Központban, majd Berentén 2008. január 30-án.

Elismerései

[szerkesztés]
  • Pedagógus Szolgálati Emlékérem (2007)
  • SZAKE Életmű-díj (Szakmai Középiskolásokért Kulturális Egyesület, 2016. március 19.)[12]
  • A Kazincbarcikai Egyesületek Fóruma Civil díja – posztumusz (2020)[13]

Emlékezete

[szerkesztés]
  • 2019. december 14-én az Álomkód című antológiát mutatta be a Kazinci Klub a Mezey István Művészeti Központban. A rendezvény első perceiben emlékeztek meg Hidvári Imrére, aki megálmodója, létrehozója volt a Kazinci Klubnak. Az életét a kultúrának szentelő elhunyt költő tiszteletére Hidvári Imre-díjat alapítanak. Minden év decemberében elismerő oklevéllel jutalmazzák majd azt a személyt, aki tevékenységével kiemelkedően sokat tett a kultúráért és a közjóért.[14]

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]