Ugrás a tartalomhoz

Hans Erich Nossack

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hans Erich Nossack
Élete
Született1901. január 30.
Hamburg
Elhunyt1977. november 2. (76 évesen)
Hamburg
Nemzetiségnémet
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)
Fontosabb műveiInterview mit dem Tode, Spätestens im November
Kitüntetései
  • Büchner-díj (1961)
  • a Német Szövetségi Köztársaság Rendjének nagykeresztje
  • A művészetek és a tudományok érdemrendje
  • Wilhelm Raabe-díj (1963)
A Wikimédia Commons tartalmaz Hans Erich Nossack témájú médiaállományokat.

Hans Erich Nossack (Hamburg, 1901. január 30. – Hamburg, 1977. november 2.) német író, költő és drámaíró.

Élete, munkássága

[szerkesztés]

Hans Erich Nossack jómódú hamburgi családból származott. Apjának kávéval és kakaóval foglalkozó kereskedőcége volt. 1919-ben érettségizett Hamburgban, a Gelehrtenschule des Johanneums gimnáziumban. 1919–20 téli szemeszterben beiratkozott az 1919-ben alapított hamburgi egyetem művészettörténet és irodalomtudomány szakára. 1920-ban a jénai egyetemen folytatta tanulmányait, ahol jogtudományt, valamint állam- és gazdaságtudományt kezdett tanulni, de tanulmányait 1922-ben nem abbahagyta. Még 1922-ben kilépett a Corps Thuringia Jena diákszövetségből is, ahol 1920 nyarától volt tagsága 1922 teléig. Ezzel egyidejűleg lemondott arról is, hogy családja támogassa őt, és segédmunkásként próbált megélni. Átmenetileg a Németország Kommunista Pártja tagja volt.

1923-ban visszatért Hamburgba, és 1925-ben feleségül vette Gabriele Knierert, akivel mindvégig együtt maradtak komoly nehézségek ellenére is. Banktisztviselőkét helyezkedett el, és a rá következő években bankárnak tanult. Kenyérkereső foglalkozása mellett verseket és drámákat írt.

1930-ban újra belépett a kommunista pártba. 1933-ban visszament a családi céghez dolgozni. Házkutatásokat tartott nála az SA és a rendőrség, de nem tartóztatták le. Nem sokkal később átvette az importcég vezetését.

1943-ban naplója és kéziratai megsemmisültek Hamburg bombázásában. Eltekintve néhány korábban publikált versétől, amelyek a Neue Rundschauban jelentek meg 1942-ben és 1944-ben,[1] először 1947-ben jelent meg kötete a Wolfgang-Krüger Kiadónál, Hamburgban. A rá következő évben jelent meg első könyvének fordítása Franciaországban.

Prózájában a Der Untergang (1948) témája – a háború utáni német irodalomban az elsők között - a bombázások szörnyűsége, amit szülővárosa, Hamburg lerombolása során élt át.

1949-ben megválasztották Nossackot a mainzi tudományos és irodalmi akadémia tagjának. 1950-ben többek között Hans Henny Jahnn-nal együtt a művészetek szabad akadémiájának alapító tagja Hamburgban. Továbbá a darmstadti nyelvi és költészeti német akadémia tagja.

Miután nézeteltérése támadt a Wolfgang-Krüger Kiadóval Nossack a Suhrkamp Kiadóhoz ment át, és itt jelent meg 1955-ben első és legsikeresebb regénye Spätestens im November címmel. A Suhrkamp maradt ezután a kiadója egészen az Ein glücklicher Mensch című utolsó regényéig.

1956-ban a svájci iparos Kurt Bösch segítségével megszüntette a családi céget, és az Augsburg melletti Aystetten-be vonult vissza. Ettől kezdve szabadúszó íróként tevékenykedett.

Rudolf Hagelstangeval együtt Nossack képviselte az NSZK írókat 1961-ben Delhiben, a Rabindranáth Tagore 100. születésnapja alkalmából tartott ünnepségen.

1962-ben Darmstadtba költözött. 1964-től 1968-ig Nossack volt a mainzi Akademie der Wissenschaften und der Literatur alelnöke. 1965-től Frankfurt am Mainban élt, majd felesége kedvéért 1969 decemberében visszaköltözött Hamburgba, és itt élt és alkotott 1977-ben bekövetkezett haláláig.

Hagyatéka a Német Irodalmi Archívumban található Marbachban.

Nossackot szokás „Kafka után a fantasztikum legnagyobb német elbeszélőjének“ nevezni.[2]

Művei (nem teljes felsorolás)

[szerkesztés]
  • Gedichte (1947)
  • Nekyia. Bericht eines Überlebenden (1947)
  • Interview mit dem Tode (1948), második kiadás 1950-ben Dorothea címmel – ebben szerepel a Der Untergang
  • Spätestens im November (1955), regény
  • Die Hauptprobe. Eine tragödienhafte Burleske mit zwei Pausen (1956)
  • Spirale. Roman einer schlaflosen Nacht (1956) – ebben szerepel többek között az Unmögliche Beweisaufnahme
  • Begegnung im Vorraum (1958), két elbeszélés
  • Der jüngere Bruder (1958), regény
  • Nach dem letzten Aufstand. Ein Bericht (1961)
  • Ein Sonderfall (1963), színdarab
  • Das Testament des Lucius Eurinus (1963)
  • Das kennt man (1964), elbeszélés
  • Sechs Etüden (1964), elbeszélések
  • Die schwache Position der Literatur (1966), beszédek és tanulmányok
  • Der Fall d'Arthez (1968), regény
  • Dem unbekannten Sieger (1969), regény
  • Pseudoautobiographische Glossen (1971)
  • Die gestohlene Melodie (1972), regény
  • Bereitschaftsdienst. Bericht über die Epidemie (1973)
  • Um es kurz zu machen. miniatúrák (1975)
  • Ein glücklicher Mensch (1975), regény
  • Die Tagebücher 1943–1977 (szerk. Gabriele Söhling) (1997)
  • Geben Sie bald wieder ein Lebenszeichen. levelezés 1943–1956 (szerk. Gabriele Söhling) (2001)

Magyarul

[szerkesztés]
  • A pusztulás (Der Untergang); ford. Szaszovszky József; Magvető, Budapest, 1980
  • Az elveszett fivér. Szatirikus regény (Der jüngere Bruder); ford. Gergely Erzsébet; Európa, Bp., 1966 (Modern könyvtár)
  • Interjú a halállal (Interview mit dem Tode); ford. Petra-Szabó Gizella; in: Interjú a halállal. Két évtized német elbeszélései; Európa, Bp., 1971; in: Huszadik századi német novellák; Noran, Bp., 2006
  • A d'Arthez-ügy (Der Fall d'Arthez); ford. Tandori Dezső; Európa, Bp., 1971; Kriterion, Bukarest, 1973

Elismerései

[szerkesztés]
  • 1957: A német iparszövetségek kultúrkörének elismerése
  • 1961: Georg Büchner-díj
  • 1963: Wilhelm-Raabe díj
  • 1973: Pour le mérite a tudományért és művészetekért
  • 1973: Alexander-Zinn díj
  • 1974: Az NSZK érdemkeresztje

Irodalom

[szerkesztés]
  • Christof Schmid (Hrsg.): Über Hans Erich Nossack. Suhrkamp Verlag, edititon suhrkamp 406, Frankfurt am Main, 1970
  • Joseph Kraus: Hans E. Nossack. Verlag Edition Text und Kritik: Autorenbücher 27, C.H. Beck'sche Verlagsbuchhandlung, München, 1981, ISBN 3-406-08419-2 (Einführung in das Werk)
  • Michael Bielefeld: Hans Erich Nossack. in: Heinz Ludwig Arnold (Hrg.): Kritisches Lexikon zur deutschsprachigen Gegenwartsliteratur – KLG. Edition Text und Kritik, München (Einführung in das Werk)
  • Gabriele Söhling: Das Schweigen zum Klingen bringen. Denkstruktur, Literaturbegriff und Schreibweisen bei Hans Erich Nossack. Die Mainzer Reihe, Bd. 81, v. Hase & Koehler Verlag Mainz, Mainz, 1995, ISBN 3-7758-1332-2
  • Thomas Diecks: Nossack, Hans Erich. In: Neue Deutsche Biographie (NDB). Band 19. Duncker & Humblot, Berlin, 1999, S. 348 f.
  • Günter Dammann (Hrsg.): Hans Erich Nossack. Leben – Werk – Kontext. Königshausen und Neumann Verlag, Würzburg, 2000. ISBN 3-8260-1807-9 (Aufsatzsammlung)
  • Gabriele Söhling: Hans Erich Nossack. Ellert und Richter, Hamburg, 2003 ISBN 3-8319-0127-9 (Biografie)
  • Andrew Williams: Hans Erich Nossack und das Mythische. Königshausen und Neumann Verlag, Würzburg, 2004. ISBN 3-8260-2844-9
  • Benedikt Viertelhaus "Zum Verzweifeln sind wir nicht ehrlich genug." Hans Erich Nossack und das Problem des Untergehens in: Kritische Ausgabe. Zeitschrift für Germanistik und Literatur. Nr. 11 Archiválva 2021. április 21-i dátummal a Wayback Machine-ben, Bonn, 2004
  • Gabriela Ociepa: Nach dem Untergang. Narrative Stadtentwürfe: Kasack - Nossack - Jünger. ATUT / Neisse, Wroclaw / Dresden, 2006 ISBN 3-934038-55-7 (vergleichende Studie)
  • Susanne Bienwald: Hans Erich Nossack. Nachts auf der Lombardsbrücke. Hoffmann und Campe, Hamburg, 2007, ISBN 978-3-455-50025-7

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Ernst Klee: Das Kulturlexikon zum Dritten Reich. Wer war was vor und nach 1945. S. Fischer, Frankfurt am Main 2007, S. 438.
  2. Rein A. Zondergeld/Holger E. Wiedenstried: Lexikon der phantastischen Literatur. Weibrecht Verlag, Stuttgart u.a., 1998 ISBN 3-522-72175-6 S. 252

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Hans Erich Nossack című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

[szerkesztés]