Hamlet (Thomas operája)
Édouard Manet festménye (1877)
A Hamlet Ambroise Thomas operája öt felvonásban, hét képben. A szerzőnek a Mignon mellett legismertebb műve. Szövegét Jules Barbier és Michel Carré írta. Ősbemutatója 1868. március 9-én, a párizsi Le Peletier-operában volt, a mai Nagyopera elődjében.
A következő évben már játszották Lipcsében, Londonban. Néhány éven belül minden jelentősebb európai városban előadták (1871: Brüsszel, 1872: Prága, Szentpétervár, 1873: Berlin, Bécs, 1875: Genf, 1881: Koppenhága, 1882: Barcelona), de a téma „erőtlen” feldolgozása miatt népszerűségben sohasem érte utol a Mignont.
A magyarországi bemutató a pesti Nemzeti Színházban volt 1870. január 19-én, az Operaház 1885. augusztus 16-án mutatta be, utoljára 1926. április 28-án játszotta. (Jellemző a minőségi és népszerűségi különbségre, hogy a két helyen együttvéve a Hamletet 146-szor, a Mignont 283-szor játszották.) A Népopera 1913. április 15-én mutatta be, a huszonnégy éves Reiner Frigyes vezényletével, Titta Ruffóval a címszerepben. Sok előadást itt sem ért meg. A budapesti felújítások – a világ más részeihez hasonlóan – mindig egy jelentős baritonista felbukkanásához kapcsolódtak, mert ez a mű előadásának alapfeltétele.
Európán kívül először New Yorkban játszották 1872-ben. Négy év múlva Buenos Airesben is színre került.
Az opera keletkezése
[szerkesztés]
Az összeszokott librettista-páros nem Shakespeare eredeti művét vette alapul, hanem Alexandre Dumas père 1847-ben bemutatott „fordítását”, ami alaposan lebutította az angol drámát (igaz, még mindig jobb, mint a 18. századi francia fordítás). A szereplők jelentős része is eltűnt (mint pl. Rosencrantz és Guildernstern). Barbier és Carré ezt a verziót dolgozta „tovább” a francia nagyopera szigorú formai követelményeinek megfelelően. Valószínűleg 1859-ben juttatták el Thomas-hoz a szövegkönyvet.
A komponálás körülményeiről keveset lehet tudni. A Nagyopera igazgatójának egy 1863-as leveléből sejthető, hogy ekkorra elkészült a zene, a bemutatóig hátralévő évek az ideális Ophelia és Hamlet megtalálásával telt. A címszerep eredetileg tenorra íródott, de megfelelő énekes híján baritonra transzponálták, a bemutatón fr:Jean-Baptiste Faure (1830–1914) énekelte.
Személyek
[szerkesztés]|
HAMLET |
... ... ... |
bariton basszus basszus basszus tenor tenor basszus bariton tenor mezzoszoprán szoprán |
Nemes urak, úrnők, katonák, színészek, szolgák, dán parasztok
Cselekmény
[szerkesztés]Hely: Helsingør
Első felvonás
[szerkesztés]1.kép A palota egyik terme.
Két hónappal Dánia királyának halála után az özvegy királyné máris házasságot köt néhai férje bátyjával, Claudiusszal. Az ünneplők elvonulása után Hamlet szemére hányja anyjának, Gertrudnak a gyász gyors feladásáért. Megjelenik a királyfiba szerelmes Ophelia, aki attól tart, elküldik az udvarból Hamletet. Belép Laertes, hogy elbúcsúzzon, mielőtt norvégiai küldetésébe indul. Hamletet hiába kérlelik, hogy csatlakozzon a még mindig tartó lakodalmi ünnepséghez.
2. kép Az eszplanád éjjel. háttérben a kivilágított palota.
Hamlet Horatióval és Marcellusszal találkozik az éjszaka sötétjében. A királyfi barátjai elmonják, múlt éjjel látták itt apja szellemét. Mikor Hamlet újra magára marad és éjfélt üt az óra, megjelenik a kísértet, s elmondja: Claudius mérgezte meg őt. Bosszúállásra kéri fiát, aki megesküszik, hogy megteszi.
Második felvonás
[szerkesztés]_NGO2-612.jpg)
1. kép A palota kertje.
Opheliát elkeseríti Hamlet iránta való közönye. Szeretné elhagyni a királyi udvart, de Gertrud úgy véli, segíthet a királyfi vigasztalásában. Claudius lép be, a királynéval Hamlet különös viselkedéséről beszélgetnek. Gertrud szerint már felfedezte a gyilkosságot, de az új király szerint egyszerűen megtébolyodott. Belép Hamlet, ingerülten tiltja meg Claudiusnak, hogy fiának nevezze. Bejelenti, este egy színtársulattal előadatja a Gonzago-merénylet című darabot. Reméli, hogy apja gyilkosa magára ismer az előadás közben. Hogy valódi szándékát leplezze, bolondnak tetteti magát, és inni hívja a színészeket.
2. kép A palota nagyterme, ünnepi kivilágításban; jobbra a királyi trón.
A színtársulat előadja a darabot az udvar előtt. Claudius – magára ismerve – dühödten tör ki, mikor a színész-gyilkos elragadja a játékban a koronát. Hamlet ismét bolondot játszva, úgy tesz, mintha nem értené a helyzetet, csupán a színészeket „utánozva” leveszi a király fejéről az uralkodói jelvényt. A megdöbbent udvar előtt bordalt énekel, majd ájultan esik össze. A többiek kimenekülnek a teremből.
Harmadik felvonás
[szerkesztés]Szoba a királyné lakrészében.
Hamlet életről és halálról elmélkedik. Mikor Claudius belép, elrejtőzik a helyiségben. A leleplezett gyilkos Istenhez fohászkodik, Hamlet úgy gondolja, ha most ölné meg, mennybe jutna Claudius. A felzaklatott királyt a belépő Polonius nyugtatja, s együtt távoznak. A királyfi megdöbben, hogy az udvaronc tettestárs volt apja megölésében. Gertrud és Ophelia érkezik. A királyné a két fiatal esküvőjét akarja előkészíteni, de Hamlet már nem akar házasodni: kolostorba küldi Opheliát. Magára marad anya és fia. Hamlet a gyilkosságról beszél Gertrudnak, aki – hasztalan – bocsánatért esedezik. Újra megjelenik az apa szelleme, de csak Hamlet látja: figyelmezteti fiát, hogy csak Claudiuson kell besszút állnia. A királyfi a heves vita után otthagyja anyját, aki a félreértet jelenettel igazolva látja a gyermek őrült voltát.
Negyedik felvonás
[szerkesztés]
Nagy fákkal árnyékolt mező. Háttérben tó, partján zöldellő rózsabokrokkal.
Parasztfiatalok énekkel, tánccal a tavaszt ünneplik. A zavarodottan megjelenő Ophelia csatlakozik hozzájuk. Már Hamlet hitvesének képzeli magát. Szomorú dalt énekel a villikről, végül maga is hozzájuk hasonlóan a tóba fullad.
Ötödik felvonás
[szerkesztés]Helsingør temetője. Ciprusok közt néhány sírkő. A háttérben a város és a tenger látszik.
Két részeg sírásó dalolva dolgozik. Az érkező Hamletnek azt felelik, nem tudják, kinek készül a sír. A még csak Ophelia megőrüléséről tudó királyfi bocsánatért imádkozik. Laertes jön, hogy bosszút álljon húgáért. Párbajukban Hamlet megsebesül.
Gyászmenet hozza a lány holttestét. Hamlet ekkor érti meg, mi történt. Fájdalmában öngyilkosságra készül, mikor apja szelleme ismét megjelenik, hogy megakadályozza. Claudius bocsánatért esedezik, de neki a szellem azt feleli, már késő. Hamlet leszúrja a királyt. Atyja szelleme és a nép az új uralkodóként élteti, de ő csak Ophelia halálán tud keseregni.
Diszkográfia
[szerkesztés]- Sherrill Milnes (Hamlet), Dame Joan Sutherland (Ophelia), James Morris (Claudius), Barbara Conrad (Gertrud), Gösta Winbergh (Laertes) stb.; Walesi Nemzeti Opera Ének- és Zenekara, vez. Richard Bonynge (1983) DECCA 433 857-2
- Thomas Hampson (Hamlet), June Anderson (Ophelia), Samuel Ramey (Claudius), Denyce Graves (Gertrud), Gregory Kunde (Laertes) stb.; Ambrosian Singers, Londoni Filharmonikus Zenekar, vez. Antonio de Almeida (1993) EMI 7 29087 2
Források
[szerkesztés]- Molnár Klára: A Népopera – Városi Színház. 1911–1951. Budapest, 1998. Orsz. Színháztört. Múzeum és Intézet helytelen ISBN kód: 963900051X
- Seeger, Horst: Opernlexikon. 3. ... überarb. ... Aufl. Berlin, 1978. Henschelverlag. ISBN 3362000142
- Till Géza: Opera. 2. kiad. Budapest, 1985. Zeneműkiadó. ISBN 9633306469
- A hetvenötéves Magyar Állami Operaház. 1884–1959. Budapest, 1959. Magyar Áll. Operaház
További információk
[szerkesztés]
- A librettó 1887-es francia kiadása[halott link]
- Didaktikai elemzés az operáról francia nyelven, sok képpel Archiválva 2012. október 21-i dátummal a Wayback Machine-ben
