Ugrás a tartalomhoz

Guidó flamand gróf

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Dampierre Guidó flamand gróf
(holland: Gwijde van Dampierre, francia: Gui de Dampierre, angol: Guy of Dampierre
Flandria grófja, Namur őrgrófja
Uralkodási ideje
1253 – 1279 (társgróf),
1279 – 1305 (Flamand gróf),
1264 – 1298 (Namuri gróf),
Koronázása
1279
ElődjeII. Margit flamand grófnő és II. Vilmos flamand gróf
UtódjaIII. Róbert flamand gróf
I. János namuri gróf
Életrajzi adatok
UralkodóházDampierre-ház
Születettkb. 1226
Champagne
Elhunyt1305. március 7.
Compiègne
NyughelyeFlines Abbey
ÉdesapjaII. Vilmos, Dampierre ura
ÉdesanyjaII. Margit flamand grófnő
Testvére(i)
Házastársa1. Matilda de Bethune, 2. Luxembourgi Izabellá
Gyermekeild. szövegben
A Wikimédia Commons tartalmaz Dampierre Guidó flamand gróf témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

I. Guy de Dampierre (angol változat Guy of Dampierre, hollandul Gwijde van Dampierre, franciául Gui de Dampierre) (kb. 1226 – 1305. március 7., Compiègne) középkori flamand nemes, 1253-tól anyjával együtt, majd 1279 és 1305 között egyedül Flandria grófja, 1264 és 1305 között Namur márkija.

Élete

[szerkesztés]

Származása

[szerkesztés]

Guy szülei II. Vilmos, Dampierre ura és II. Margit flamand grófnő házasságából született második fiú volt.[1] Margitnak ez volt a második házassága. 1244-ben anyja örökölte Hainaut és Flandria grófságokat nővére, Johanna halála után és Margit első házasságából származó gyermekei bejelentették igényüket mindkét grófságra, apjuk örökségeként. 1246-ban IX. Lajos francia király, a két fél között közvetítve, a Dampierre-leszármazottaknak adta a Flamand Grófságot, és az Avesnes-leszármazottaknak az Hainaut-i grófságot.[2] Ez a döntés látszólag megoldotta a vitát, Margit Flandriában együtt uralkodott Vilmossal, akit 1247-ben társgróffá nevezett ki. Vilmos 1251-es halála után Margit Guy-t nevezte ki társgrófnak és mivel azt sejtette, hogy Vilmos halálához köze volt az Avesnes családnak, újraindultak a csatározások.

Harcai az Avesnes családdal

[szerkesztés]

1253-ban Jean d'Avesnes, aki kisemmizve érezte magát flandriai örökségéből, meggyőzte II. Vilmos holland grófot és német ellenkirályt, hogy szállja meg Hainaut-t és Flandriának a német-római császársághoz tartozó részét azon a címet, hogy Guy nem hódolt előtte, amikor társgróffá nevezték ki. Vilmos és János megtámadták Holland Grófságot és július 4-én a westcapellei csata során legyőzték a flamand sereget és fogságba ejtették a Guy-t. Margit ekkor Károly anjou herceghez fordult segítségért, aki Hainaut grófság egy részéért cserébe támogatást nyújtott. A két fél 1254. július 26-án kötött fegyverszünetet és megegyeztek, hogy IX. Lajoshoz fordulnak közvetítésért.[3] Guy 1256-ban szabadult ki fogságából, amikor Lajos megerősítette 1246-os döntését és az Avesnes családnak ítélte Hainaut-t és a Dampierre családnak Flandriát. A két család közötti ellenségeskedés János 1257-es halálával megszűnt.[2]

1263. március 20-án megvásárolta a namuri őrgrófi címet II. Balduin latin császártól.[4] 1278. december 29-én anyja lemondott a flamand grófi címről és ezután egyedül uralkodott.

1270-ben Margit elkobozta a Flandriában működő angol kereskedők vagyonát és ezzel egy súlyos következményekkel járó kereskedelmi háborúba taszította a grófságot. Mivel a flamand textilipar szinte teljesen az angol és skót gyapjú behozatalától függött, a flamand kereskedők és textilművesek a grófok ellen fordultak. Guy-nak később is sok gondja volt alattvalóival azután is, hogy 1278-ban anyja lemondott a trónról. 1280-81-ben Bruges és Ypres városokban tört ki felkelés.[2]

Harc Flandria és Franciaország között

[szerkesztés]

Flandria és a Francia Királyság közötti konfliktus 1285-ben IV. Szép Fülöp trónra lépése után tört ki. 1288-ban a súlyos adóterhek miatt a flamand polgárság IV. Fülöp francia királyhoz fordult segítségért, amit a király (Guy keresztfia) Flandria feletti ellenőrzésének megszilárdítására akart felhasználni és a flamand városokba francia királyi képviselőket küldött. 1290-ben Fülöp Flandriát III. János hainaut-i grófnak adta, bár ekkor még nem tudta akaratát rákényszeríteni Guy-re.

A király és a gróf közötti ellentét 1294-ben oda vezetett, hogy Guy szövetséget kötött Angliával és feleségül adta Fillippa lányát Eduárd walesi herceghez. Erre válaszul Fülöp Párizsba rendelte és foglyul ejtette Guy-t két fiával, valamint megparancsolta neki, hogy érvénytelenítse a házasságot és tartsa be az Anglia ellen meghirdetett francia kereskedelmi embargót.[2] Ráadásul Filippát Párizsba vitette, ahol egészen 1306-ban bekövetkezett haláláig a király fogja maradt. Bár Guy-t a király később szabadon engedte, de a francia királyi követek viselkedésére vonatkozó panaszait semmibe vette és megtiltotta neki, hogy a királyság legmagasabb nemesi tanácsához forduljon. 1296-ban Guy elfogadta az hainaut-i grófsághoz tartozó Valenciennes város hódolatát és Flandriához csatolta azt. II. János ekkor Holland Grófság felől megtámadta Flandriát, Fülöp pedig maga elé idézte Guy-t, váltságdíj fizetésére és az elfoglalt területek feladására kötelezte.

1297. január 7-én Guy nyíltan szövetséget kötött I. Eduárd angol királlyal és két nappal később hivatalosan is semmissé nyilvánította Fülöpnek tett hűbéresi esküjét. Válaszul Fülöp a flandriai grófságot hivatalosan a királyság részéve nyilvánította és 1297 júniusában sereget küldött II. Robert d'Artois vezetésével Flandria elfoglalására. Robert augusztus 20-án a furnes-i csatában legyőzte a sebtében toborzott grófi sereget és elfogta Guy-t két fiával együtt.[5] Edward angol király nyolc nappal később kis létszámú serege élén partra szállt és Gent városába, a gróf székhelyére vonult. Időközben a franciák elfoglalták Lille és Brugge városát, míg Eduárd tétlenül nézte az eseményeket. Guy 1297 októberében fegyverszünetet kötött, míg Eduárd 1208 márciusában visszatért Angliába.

Lemondása, fogsága és halála

[szerkesztés]

1300. január 6-án véget ért a fegyverszünet és Fülöp, kihasználva az alkalmat, bátyja, Charles de Valois vezetésével sereget küldött Flandria meghódítására. Az idős Guy (akkorra már több, mint 70 éves) nem vállalta az összecsapást és lemondott a flamand trónról fia, Róbert javára. Ennek ellenére a franciák folytatták az előrenyomulást és 1300 májusában az utolsó flamand kézen lévő erőd, Ypres vára is elesett. Guy két fiával és számos flamand nemessel együtt a franciák fogságába kerül és Párizsba hurcolták őket.

A flamand városok polgársága azonban a franciák uralmát Jacques de Châtillon helytartó uralma alatt még jobban ellenezte, különösen Fülöp 1301. májusi provokatív látogatása után. Brugge városában lázadás tört ki és a francia helyőrség lemészárlása után II. Robert d'Artois serege élén visszatért Flandriába. A flamand városok milíciája és a gróf maradék támogatói 1302. július 11-én Kortrijk közelében, az Aranysarkantyús csata nevű összecsapásban legyőzték a francia lovagokat.

Ezt követően Guy-t a franciák szabadon engedték, hogy a lázadókkal tárgyaljon, akik azonban semmiképpen nem akartak visszatérni a francia (vagy akár a flamand grófi) uralom alá. Fülöp második támadása 1304-ben sikerrel járt, miután a Zierikzee-i tengeri csatában legyőzte a flamand hajóhadat, illetve döntetlennel végződő csatát vívott a szárazföldön Mons-en-Pévèle közelében.[2] Guy-t ekkor ismét börtönbe vetették és ott is halt meg 1305-ben.[6] Utóda a flamand grófi trónon fia, Róbert (korabeli becenevén Flandria oroszlánja - Leeuw van Vlaanders) volt.

Családja és leszármazottai

[szerkesztés]

1246 júniusában házasságot kötött Matilda de Bethune-nel (? - 1264. november 8.), VII. Róbert, Bethune ura lányával,[7] a házasságból a következő gyerekei születtek:

1265 márciusában feleségül vette Luxembourgi Izabellát (? - 1298. szeptember 25.), V. Henrik luxemburgi herceg és Marguerite de Bar lányát. Guy második házasságából[15] további nyolc gyereke született:

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ A Genealogica Comitum Flandriæ Bertiniana erősíti meg leszármazását, amikor megnevezi "Guillelmo domino de Dampetra [et] Margaretæ" fiait (ebben a sorrendben), mint "Guillelmum Guodnem et Iohannem". Forrás: Genealogica Comitum Flandriæ Bertiniana, Continuatio Leidensis et Divionensis (Cod. Divion. et Cisterc. addunt), MGH SS IX, p. 308. Idézi: Cawley
  2. ↑ a b c d e f Nicholas, D.. Medieval Flanders. Longman, 157. o. (1992) . Idézi: Cawley
  3. ↑ Bayley, C. C. (1949): The Formation of the German College of Electors in the mid-Thirteenth Century (Toronto), p. 39. Idézi: Cawley
  4. ↑ Kerrebrouck, P. Van. Les Capétiens 987-1328, 462. o. (2000) , idézi: Crawley
  5. ↑ Guillaume de Nangis krónikája jegyezte fel, hogy "Karolus comes Valesii" fogságába esett "Guido comes Flandrensium...cum duobus filiis Roberto et Guillermo". Forrás: RHGF XX, Chronicon Guillelmi de Nangiaco, p. 582. Idézi: Cawley
  6. ↑ A Continuatio Chronici Guillelmi de Nangiaco jegyezte fel 1305 februárjában "Guido comes Flandrensis" halálát. Forrás: RHGF XX, Continuatio Chronici Guillelmi de Nangiaco, p. 591. Idézi: Cawley
  7. ↑ A Genealogia Comitum Flandriæ nevezi meg "Guido frater eius [=Willelmus]" feleségét, mint "Mathilde filia Roberti Tenremontensis". Forrás: Iohannis de Thielrode Genealogia Comitum Flandriæ MGH SS IX, p. 335. Idézi: Cawley
  8. ↑ a b c d e A Genealogia Comitum Flandriæ jegyezte fel "Guido…ex Mathilde filia Roberti Tenremontensis" fiait (ebben a sorrendben): "Robertum, Willelmum, Iohannem episcopum Leodiensum, Balduinem et Philippum". Forrás: Iohannis de Thielrode Genealogia Comitum Flandriæ MGH SS IX, p. 335. Idézi: Cawley
  9. ↑ Jean Desnouelles krónikája jegyezte fel, hogy "li contes de Flandres...sen fil Guillaume" feleségül vette "la fille Raul de Neelle connestable de Franche", vagyis Raoul, a francia királyi haderő főparancsnokának lányát. Forrás: RHGF XXI, Extraits de la Chronique attribuée à Jean Desnouelles, p. 184. Idézi: Cawley
  10. ↑ Az Annales Blandinienses jegyezte fel 1291-ben "Iohannes, filius Guidonis comitis Flandrie et Mathildis de Bethunia eius coniugis, episcopus Leodiensis" halálát. Forrás: Annales Blandinienses 1291, MGH SS V, p. 34. Idézi: Cawley
  11. ↑ a b c A Genealogia Comitum Flandriæ jegyezte fel "Guido…ex Mathilde filia Roberti Tenremontensis" három lányát és hogy az első "Iohanni duci Brabantie" felesége lett. Forrás: Iohannis de Thielrode Genealogia Comitum Flandriæ MGH SS IX, p. 335. Idézi: Cawley
  12. ↑ A Genealogia Ducum Brabantiæ Ampliata nevezte meg Margitot ("Margaretam filiam Guidonis comitis Flandrie") mint "Iohannes dux Lothoringie et Brabantie" második feleségét. Forrás: Genealogia Ducum Brabantiæ Ampliata 14, MGH SS XXV, p. 397. Idézi: Cawley
  13. ↑ Az Oude Kronik van Brabant jegyezte fel, hogy "Johannes primus…in ducatu Lotharingie et Brabancie" második felesége "Margareta, filia Guidonis comitis Flandrie" volt. Forrás: Oude Kronik van Brabant, p. 68. Idézi: Cawley
  14. ↑ A Chronologia Johannes de Beke jegyezte fel Flóris gróf és "Beatricem filiam Guidonis Flandrensis comitis" házasságát. Forrás: Chronologia Johannes de Beke 74e, p. 227. Idézi: Cawley
  15. ↑ Iohannis de Thilrode Chronicon krónikája nevezte meg Guy második feleségét, mint "Elysabeth filia Henrici comitis de Lucemborch". Forrás: Iohannis de Thilrode Chronicon 19, MGH SS XXV, p. 575. Idézi: Cawley
  16. ↑ A Liber Pluscardensis jegyezte fel Roxburgh-ban 1279-ben "Alexander filius Alexandri tercii et…Margaretæ sororis Edwardi Langschankiæ regis Angliæ" és "filiam comitis Flandreæ" házasságát. Forrás: Skene, F. J. H. (ed.) (1877) Liber Pluscardensis, Historians of Scotland Vol. VII (Edinburgh) Vol. I, Liber VII, CXXX, p. 108. Idézi: Cawley
  17. ↑ A Kronik van Arent toe Bocop jegyezte fel, hogy "Rennolt…grave van Gelre" második felesége "dye dochter van dye grave van Flanderen" volt, aki később megnevez, mint "Mergreta". Forrás: Kronijk van Arent toe Bocop, Codex Diplomaticus Neerlandicus, Second Series (Utrecht 1860), vijfde deel, pp. 188 and 190. Idézi: Crawey
  18. ↑ a b c A Chronique Normande nevezi meg "conte en Flandres…Guy de Dampierre" és második felesége, "fille au conte de Luxembourg" három fiát, mint "Jehan, Guy et Henry". Forrás: Chronique Normande (14th century), p. 1. Idézi: Cawley
  19. ↑ Leszármazását megerősíti a Continuatio Chronici Guillelmi de Nangiaco is, amely 1308-as házasságakor feljegyezte: "Johannes de Namursio filius Guidonis Flandrensis comitis". RHGF XX, Continuatio Chronici Guillelmi de Nangiaco, p. 597. Idézi: Cawley
  20. ↑ A Chronique Normande nevezi meg Philippát, mint "conte en Flandres…Guy de Dampierre" lányát második feleségétől "fille au conte de Luxembourg", hozzátéve, hogy eljegyezték "le roy d´Angleterre…Edouart son filz", vagyis Anglia királyának fiával, Edwarddal. Chronique Normande (14th century), p. 1. Idézi: Cawley
  21. ↑ Az Annals of Worcester is feljegyezte “Edwardum filium regis” és “filiam comitis Flandriæ” eljegyzését az Anglia és Flandria között 1296. február 2-án kötött szerződés értelmében. Luard, H. R. (ed.) (1869) Annales Monastici Vol. IV, Annales de Oseneia, Chronicon Thomæ Wykes, Annales de Wigornia (London), Annales de Wigornia, p. 529. Idézi: Cawley

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Gwijde van Dampierre című holland Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Guy of Flanders című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Maison de Dampierre című francia Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

[szerkesztés]
  • Charles Cawley: Medieval Lands. Online változata a Foundation for Medieval Genealogy weboldalán [1] elérhető

További információk

[szerkesztés]


Előző uralkodó:
II. Vilmos 		Következő uralkodó:
III. Róbert
Elődje:
III. Henrik namuri őrgróf 		Utódja:
János latin császár
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Guidó_flamand_gróf&oldid=26971250”