Ugrás a tartalomhoz

Grósz Péter

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Dr. Grósz Péter
Született1892. december 2.
Bodrogolaszi, Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye
Meghalt1953. augusztus 31. (60 évesen)
Debrecen
Állampolgárságamagyar
Nemzetisége magyar
Rendfokozataorvos főhadnagy
CsatáiElső világháború, Második világháború
KitüntetéseiKoronás Arany Érdemkereszt, I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly-csapatkereszt, Sebesültek Érme, Erdélyi Emlékérem
Civilbenorvos

Grósz Péter (névváltozatok: Grosz, Groß) (Bodrogolaszi, 1892. december 2.Debrecen, 1953. augusztus 31.) magyar első és második világháborús katonatiszt, orvos főhadnagy, a Koronás Arany Érdemkereszt tulajdonosa. A Magyar Királyi Honvédség kötelékében részt vett a felvidéki és erdélyi bevonulásban, a holokauszt túlélője.

Családja és származása

[szerkesztés]

Bodrogolaszin született Grósz Károly és Weisz Johanna gyermekeként.

Az első világháború alatt

[szerkesztés]

A világháború kitörésekor mint egyéves önkéntes vonult be a debreceni cs. és kir. 39. gyalogezred kötelékébe, és kiképzése, majd a tiszti iskola elvégzése után mint egészségügyi szakaszparancsnok került ki az orosz harctérre. Később az olasz arcvonalon harcolt, és 1916 augusztusában gránátszilánktól a jobb combján megsebesült.

A második világháború alatt és után

[szerkesztés]

1939-től a háború végéig szintén a fronton teljesített szolgálatot, majd 1944. május 26-án Hajdúszoboszlóról a hajdúszentgyörgyi túsztáborba került, ahol Grósz Józseffel orvosként dolgoztak a táborban. 1944. június 24-én a táborból gyalogmenetben Debrecenbe vitték, ahol még aznap deportáló vonatra ültették. Deportálása alatt gyógyíthatatlan betegséget szerzett.

A háború végének közeledtével, 1945. április 30-án hazatért Magyarországra.

Források

[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]