Gilyén Jenő
| Gilyén Jenő | |
| Született | 1918. december 29. Révkomárom |
| Elhunyt | 2011. július 13. (92 évesen) |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Foglalkozása | építészmérnök, egyetemi tanár |
| Kitüntetései | Kossuth-díj |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Gilyén Jenő (Révkomárom, 1918. december 29. – 2011. július 13.) Kossuth-díjas építészmérnök, kandidátus, címzetes egyetemi tanár.
Testvérei közül Gilyén József és Gilyén Nándor (1931–2010) szintén építészmérnök, Gilyén Elemér építőmérnök lett.[1]
Munkássága
[szerkesztés]1937-ben a Kemény Zsigmond reáliskolában szerezte meg érettségi bizonyítványát. 1938-tól a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen építészmérnöknek tanult. 1943-ban diplomázott. 1941-től Csonka Pál mellett segédtervezőként dolgozott.
1943-tól 1947-ig tanársegéd lett az Alkalmazott Szilárdságtani Tanszéken. 1945-től építésvezetőként és tervezőként is dolgozott. Részt vett a második világháború utáni helyreállítási munkákban. Építési ellenőre volt a budapesti Jászai Mari téren álló négy romos házból álló háztömb irodaházként történő újjáépítésének. (Ez lett azután a Belügyminisztérium épülete, majd az MSZMP KB székháza, jelenleg Képviselői Irodaházként funkcionál.) Mezőgazdasági létesítmények, valamint a Kőbányai Egészségház statikai tervezésével foglalkozott.
1950-től a Városépítési Tervezési Irodához (Váti), majd 1951-től a Középülettervező Vállalathoz (Közti) helyezték és kinevezték a Népstadion építésének vezető statikusává. Az építkezés során a szakemberek észlelték, hogy az akkor gyerekcipőben járó előregyártó építéstechnológia és a gyenge minőségű munka miatt a stadion szerkezeti elemei nem fogják bírni a terhelést. Gilyén más statikai megoldásokkal próbálkozott, ami bontást is igényelt. Ennek kapcsán a munka szabotálása miatt feljelentették. 1956-tól közintézmények előre gyártott elemeinek tervezésével foglalkozó csoport vezetője volt. A forradalom után két éven át beosztott tervező lett.
1960-tól az Építésügyi Minisztérium Típustervezési Központjának volt a főmérnöke, majd a Tervezésfejlesztési és Típustervező Intézethez került.[2] Fő tevékenysége a panelházak szerkezeti honosítása és fejlesztése volt. 1980-ban kérte nyugdíjazását. Ezután építőipari cégeknél volt vezető tervező, szaktanácsadó. Számos szakmai publikációt jelentetett meg.[3]
Díjai, elismerései
[szerkesztés]- munkaérdemrend II. fokozata (1953)
- Kossuth-díj II. fokozata (1954)
- Alpár Ignác-emlékérem (1966)[4]
- munkaérdemrend II. fokozata (1972)
- műszaki tudományok kandidátusa (1979)
- címzetes egyetemi tanár (1982)
- Csonka Pál-emlékérem (1989)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Archivált másolat. [2019. szeptember 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. szeptember 22.)
- ↑ Schéry Gábor (főszerk): A magyar tervezőirodák története. Budapest: Építésügyi Tájékoztatási Központ. 2001. 350. o.
- ↑ Gilyén Jenő. bme.hu. [2010. szeptember 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. július 25.)
- ↑ Kiosztották az idei Alpár-érmeket. Népszava, XCIV. évf. 144. sz. (1966. június 19.) 10. o.