Ugrás a tartalomhoz

Képviselői irodaház (Budapest)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Képviselői irodaház
eredetileg a Palatinus Építő Rt. bérháza
TelepülésBudapest V. kerülete
CímBudapest, Széchenyi rakpart 19.
Építési adatok
Építés éve1911 k.
Rekonstrukciók évei19471949, 2020-as évek
Építési stílusmodern
TervezőMessinger Hugó
Hasznosítása
Felhasználási területépület
Elhelyezkedése
Képviselői irodaház (Budapest)
Képviselői irodaház
Képviselői irodaház
Pozíció Budapest térképén
é. sz. 47° 30′ 44″, k. h. 19° 02′ 49″47.512150°N 19.046999°EKoordináták: é. sz. 47° 30′ 44″, k. h. 19° 02′ 49″47.512150°N 19.046999°E
Térkép
A Wikimédia Commons tartalmaz Képviselői irodaház témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

A Képviselői irodaház, egy ideig Belügyminisztérium, Országgyűlés hivatala a közbeszédben „Fehér Ház”, építési idején a Palatinus Építő Rt. bérháza egy Budapest V. kerületében fekvő nagyobb irodaház.

Története

[szerkesztés]

A Margit híd pesti hídfőjénél fekvő épület 1911 körül épült a Palatinus Építő Rt. lakóházaként. (A Palatinus a környéken több lakóházat emelt.) Az épületet valószínűleg Messinger Hugó tervezte.[1] Az épület luxus körülményeket biztosító bérháznak számított 4 személyfelvonója, hatalmas üvegablakokkal ellátott műteremlakásai, a központi fűtés és porszívó, a minden lakásra kiterjedő vonalas telefonszolgáltatás, és a lakásokból a szemét ürítésére alkalmas csőrendszer miatt.[2]

A második világháború során bombáktól és belövésektől, majd fosztogatásoktól jelentős sérüléseket szenvedett az épület. Mivel a háború után ilyen formában is menthetőnek ítélték, nem bontották le, hanem új, egyszerűbb (fehér mészkő)[3] burkolattal látták el, és a Belügyminisztérium költözött bele. A munkálatokat Kádár János (akkor belügyminiszter) irányította,[4] amelyek 1947 és 1949 között zajlottak.[5] Az épület átalakításának terveit Benkhard Ágost, Gábor László, Gádoros Lajos, Lévai Andor, Rudnai Gyula és Preisich Gábor készítette.[6]

1950-től az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) használta az épületet. A Kádár-korban a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) székházaként szolgált. A rendszerváltás után tárták fel pincerendszerét, ahol az 1950-es években kényszervallatások folytak.[7]

Az épületet a 2020-as évek elején felújították.[8]

Az „emberdaráló” kérdése

[szerkesztés]

Ugyan az ÁVH által használt pincerendszer kérdése nem vitatott, nem ez a helyzet az úgynevezett „emberdaráló” kérdésével. A sokak által csak városi legendának minősített[9] történetek szerint az 1950-es években egy olyan gépezet is működött az épület pincéjében, amellyel az AVH vallatói a bántalmazások következtében elhunyt foglyok holttestét „összedarálva” temetés nélkül a Dunába engedték.[10][11] Ilyet állított Dézsy Zoltán riporter Pincebörtön című, 1994-es dokumentumfilmjének egyik szereplője is.[12]

Képtár

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]

Egyéb külső hivatkozások

[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]