Gerevich Tibor (vívóedző)

	Gerevich Tibor
	1950-ben
Született	1914. augusztus 13.; Budapest
Elhunyt	1958; NSZK
Gyermekei	Gerevich Viktória (1942); Gerevich Elynor (1946)
Foglalkozása	vívóedző
	Sablon • Wikidata • Segítség

Gerevich Tibor (Budapest, 1914. augusztus 13.^[1] – NSZK, 1958^[2]) vívó, vívóedző. Gerevich Aladár többszörös olimpiai bajnok kardvívó öccse.

Életútja

Szülei – Gerevich Aladár vívómester és Herczog Irén Ilona (Budapest, 1888. szeptember 2. –?) – 1907. szeptember 17-én kötöttek házasságot. A házasságból három fiú született: Aladár (1910), Emil (1912) és Tibor (1914). Az évek során a pár kapcsolata megromlott és a férj egyedül maradt a három gyerekkel.

Tibor – becenevén Tuti^[3] – sikeres kard- és tőrvívó volt, annak ellenére, hogy gyermekkorában édesapja vívótermében egy baleset során elveszítette bal szemét.^[4] Első osztályú versenyző volt BSzKRt SE-nél, pl. 1940-ben veretlenül, 8 győzelemmel megnyerte a BSE által rendezett kardvívóversenyt,^[5] Észak-Magyarország tőrvívó bajnoka volt,^[6] többször megnyerte az országos vidéki bajnokságot.^[7] Tudását a Santelli-teremben is csiszolta, ott egy baráti társaság tagja volt, melyhez a bátyja, Aladár, Tóth Péter, Garay János tartoztak.^[3] Később vívóedzőként dolgozott előbb Budapesten (ÚTE), majd Miskolcon. 1949 júliusában illegálisan átlépve az osztrák határt emigrált Ausztriába,^[1] előbb Salzburgban, majd 1950 második felétől Nürnbergben az ottani egyetemen volt vívómester,^[8] közben intézte családja – felesége és két kislánya – kijutását külföldre.^[9] Menekültügyi (IRO)^[10] aktájából kiderül, hogy Venezuelába készült, illetve az 1949-től a philadelphiai egyetemen edzősködő Csiszár Lajos (1903–1997) vívómester segítségével megpróbált az Egyesült Államokban vívóoktatói állást találni.^[1]^[7] Amikor a kommunista hatalom nem engedélyezte a családegyesítést, akkor 1955 decemberében hazatért az Elnöki Tanács által meghirdetett amnesztia keretében, erről beszámolt – a korra jellemző propagandisztikus hangnemben – a Neues Deutschland keletnémet pártlap, valamint számos magyar újság.^[11] Hazatérése után nehéz körülmények között élt.^[12] Az 1956-os forradalom bukását követően családjával együtt végleg távozott az országból és Nyugat-Németországban folytatta a vívómesteri munkáját. Zöld Ferenc szakíró visszaemlékezései szerint egyévnyi megfeszített németországi oktatás után tragikus hirtelenséggel meghalt.^[13]

Haláláról a Bethlehemi Hiradó egyesült államokbeli hetilap számolt be 1958. április 11-én.^{[* 1]} A tudósításban az szerepel, hogy a gyermekkorban szerzett fejsérülésének kiújulása vezetett korai halálához.

Családja

1939. október 28-án kötött házasságot.^[1] Két lánya született: Viktória (1942) és Elynor (1946).

Gerevich Elynor 1965-ben érettségizett abban a Földes Ferenc Gimnáziumban, ahol a 30-as években nagyapja oktatta a vívást.^[14] 1966-ban érettségizett a bajorországi Burg Kastl-i Magyar Gimnáziumban.^[15]

Megjegyzések

↑ A Zöld-féle cikkből két évszám is kiszámítható: az 1956-os forradalom bukása utáni 1 év („egy évig bírta a szíve”), tehát 1957-ben következett be Gerevich Tibor halála; a cikket 1982 márciusában írta Zöld („most 24 éve egy délután hirtelenül leült a terem szélén”), tehát 1958-ban halt meg.

Jegyzetek

↑ ^a ^b ^c ^d Arolsen
↑ Gerevich Tibor halála. Bethlehemi Hiradó, 1958. április 11.
↑ ^a ^b Zöld I.
↑ Zöld I. : „Ő róla senki sem remélte, hogy vívó lesz. Kisgyermek korában súlyos baleset érte, a vívóteremben maszk nélkül játszott, s óvatlan pillanatban kiszúrták a bal szemét. — Ez mindenki számára olyan ,,sokk”-ot jelent, hogy azt hitték a kisfiú soha többé nem akar majd vívást látni. Nem így történt. Mert akkor már Tutit megejtette a vívás varázsa, s úgy szerette, mint a jókedvű ember a fütyülést, a dúdolást, az éneket. Mindig, örökké csak vívni akart!”
↑ Esti Újság, 1940. január 8.
↑ Fekete Pál: Hat év után újra a haza földjén. Nemzeti Sport, 1955. december 16.
↑ ^a ^b Jersey
↑ „A magyar vívómester 1950-ben búcsút vett Mozart szülővárosától...” Fekete Pál (1955)
↑ Zöld I. : „Tuti egyik napról a másikra eltűnt. Eleinte Ali sem tudott semmit, — vagy kényes a téma, — hallgatott. Mert hát Tuti bújva-szökve elindult vívást tanítani a nagyvilágba ... Nem ment túl messzire, — hogy ha minden „jóra fordul”, hamar visszaérkezhessék, — Nürnbergben „kötött ki.” Ott tanított, s mindent megkísérelt hónapokon, éveken át, hogy feleségét és két kislányát kiengedjék, — eredménytelenül.”
↑ International Refugee Organization, az ENSZ menekültügyi szervezete 1946 és 1952 között.
↑ „Hazatérésével kapcsolatban nyugatnémet újságokban különböző koholmányok láttak napvilágot, Gerevich Tibor erről a következőket mondotta a Magyar Távirati Iroda munkatársának: „A nyugatnémet sajtóban hazatérésemmel kapcsolatban megjelent képtelen hazugságokat rágalmakat olvasva egy mondattal felelhetek: minden alapot nélkülöznek és céljuk nem egyéb, mint a hazatérni szándékozó magyarok ezreinek megtévesztése, megfélemlítése. A saját tapasztalataim homlokegyenest ellenkeznek azokkal az aljas koholmányokkal, amelyeket egyes nyugati körök és a zsoldjukban álló magyar fasiszta szervezetek terjesztenek. A Magyar Népköztársaság a korlátlan személyi szabadságon túl megfelelő élet és munkakörülményeket biztosít minden hazatérő magyarnak, így magam és viszontlátott családomnak is. Boldog vagyok, hogy a közeljövőben ismét a nagyszerűen fejlődő magyar sport szolgálatába állíthatom tudásomat az újra megtalált hazában.”” (MTI) Magyar Nemzet, 1955. december 30.; az MTI-hírt átvette a Kanadai Magyar Munkás, a Szabad Nép, meg a Népszava. Plusz lásd a Nemzeti Sport, 1955. december 16-i cikkét.
↑ Bethlehemi Hiradó, 1958. április 11.
↑ Zöld I. : „Mindez nem sokáig tartott, – egy évig bírta a szíve. Oktatás közben soha sem ült le, folyton leckét adott, javított… Vívóteremben született, s ott is fejezte be csendesen, – reméljük fájdalom nélkül, – talán negyven éves volt.”
↑ Digitális tabló 1965.
↑ Burg Kastl (1966)

Források

↑ Zöld: Dr. Zöld Ferenc: A Gerevich-dinasztia. Krónika, (1977. december 1.)

↑ Zöld I.: Dr. Zöld Ferenc: Tuti emléke. New Yorki Magyar Élet, (1982. március 13.)

↑ Arolsen: Gerevich Tibor menekültügyi aktája. (angolul) collections.arolsen-archives.org (Hozzáférés: 2024. november 8.)

↑ Jersey: Salzburgi hír. library.hungaricana.hu (Hozzáférés: 2024. november 11.)

További információk

Gerevich Tibor Luxemburgban (1954) (fénykép) Archiválva 2024. január 30-i dátummal a Wayback Machine-ben

Kapcsolódó szócikkek

Miskolcportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[14] A Zöld-féle cikkből két évszám is kiszámítható: az 1956-os forradalom bukása utáni 1 év („egy évig bírta a szíve”), tehát 1957-ben következett be Gerevich Tibor halála; a cikket 1982 márciusában írta Zöld („most 24 éve egy délután hirtelenül leült a terem szélén”), tehát 1958-ban halt meg.

[Arolsen_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--1] Arolsen

[2] Gerevich Tibor halála. Bethlehemi Hiradó, 1958. április 11.

[Zöld_I._-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--3] Zöld I.

[4] Zöld I. : „Ő róla senki sem remélte, hogy vívó lesz. Kisgyermek korában súlyos baleset érte, a vívóteremben maszk nélkül játszott, s óvatlan pillanatban kiszúrták a bal szemét. — Ez mindenki számára olyan ,,sokk”-ot jelent, hogy azt hitték a kisfiú soha többé nem akar majd vívást látni. Nem így történt. Mert akkor már Tutit megejtette a vívás varázsa, s úgy szerette, mint a jókedvű ember a fütyülést, a dúdolást, az éneket. Mindig, örökké csak vívni akart!”

[5] Esti Újság, 1940. január 8.

[6] Fekete Pál: Hat év után újra a haza földjén. Nemzeti Sport, 1955. december 16.

[Jersey_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--7] Jersey

[8] „A magyar vívómester 1950-ben búcsút vett Mozart szülővárosától...” Fekete Pál (1955)

[9] Zöld I. : „Tuti egyik napról a másikra eltűnt. Eleinte Ali sem tudott semmit, — vagy kényes a téma, — hallgatott. Mert hát Tuti bújva-szökve elindult vívást tanítani a nagyvilágba ... Nem ment túl messzire, — hogy ha minden „jóra fordul”, hamar visszaérkezhessék, — Nürnbergben „kötött ki.” Ott tanított, s mindent megkísérelt hónapokon, éveken át, hogy feleségét és két kislányát kiengedjék, — eredménytelenül.”

[10] International Refugee Organization, az ENSZ menekültügyi szervezete 1946 és 1952 között.

[11] „Hazatérésével kapcsolatban nyugatnémet újságokban különböző koholmányok láttak napvilágot, Gerevich Tibor erről a következőket mondotta a Magyar Távirati Iroda munkatársának: „A nyugatnémet sajtóban hazatérésemmel kapcsolatban megjelent képtelen hazugságokat rágalmakat olvasva egy mondattal felelhetek: minden alapot nélkülöznek és céljuk nem egyéb, mint a hazatérni szándékozó magyarok ezreinek megtévesztése, megfélemlítése. A saját tapasztalataim homlokegyenest ellenkeznek azokkal az aljas koholmányokkal, amelyeket egyes nyugati körök és a zsoldjukban álló magyar fasiszta szervezetek terjesztenek. A Magyar Népköztársaság a korlátlan személyi szabadságon túl megfelelő élet és munkakörülményeket biztosít minden hazatérő magyarnak, így magam és viszontlátott családomnak is. Boldog vagyok, hogy a közeljövőben ismét a nagyszerűen fejlődő magyar sport szolgálatába állíthatom tudásomat az újra megtalált hazában.”” (MTI) Magyar Nemzet, 1955. december 30.; az MTI-hírt átvette a Kanadai Magyar Munkás, a Szabad Nép, meg a Népszava. Plusz lásd a Nemzeti Sport, 1955. december 16-i cikkét.

[12] Bethlehemi Hiradó, 1958. április 11.

[13] Zöld I. : „Mindez nem sokáig tartott, – egy évig bírta a szíve. Oktatás közben soha sem ült le, folyton leckét adott, javított… Vívóteremben született, s ott is fejezte be csendesen, – reméljük fájdalom nélkül, – talán negyven éves volt.”

[15] Digitális tabló 1965.

[16] Burg Kastl (1966)

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]

[7]

[8]

[9]

[10]

[11]

[12]

[13]

[* 1]

[14]

[15]

Gerevich Tibor

1950-ben
Született	1914. augusztus 13. Budapest
Elhunyt	1958 NSZK
Gyermekei	Gerevich Viktória (1942) Gerevich Elynor (1946)
Foglalkozása	vívóedző
Sablon • Wikidata • Segítség