Gercse (Budapest)

Gercse
Gercse XIII. századi plébániatemploma
Közigazgatás
Település	Budapest
Kerület	II.
Alapítás ideje	1212 (első említés)
Népesség
Teljes népesség	ismeretlen
Elhelyezkedése
Gercse Pozíció Budapest II. kerülete térképén
é. sz. 47° 34′ 00″, k. h. 18° 59′ 01″47.566666666667, 18.983611111111
A Wikimédia Commons tartalmaz Gercse témájú médiaállományokat.

Gercse egykor falu volt, amely jelenleg Budapest II. kerületének a része, az egykori Pesthidegkút község szomszédságában található.

Fekvése

Határai: Budapest határa a Kulcs utcától - a II. és a III. kerület közigazgatási határa (a Vihar-hegy és Csúcs-hegy nyergének nyugati lejtőjén) - Máriahegy utca - Vöröskővár utca - Paprikás-patak - Nóra utca - Hideg utca - Kulcs utca Budapest határáig.

Megközelíthető a hűvösvölgyi végállomástól a 64-es buszcsalád járataival (64, 64A, 164, 264), vagy a 257-es busszal a Dózsa György utcai megállóig utazva, innen a Gazda utca és a Paprikás-patak mentén végigsétálva.

Története

Első írásos említése 1212-ből való: akkor az óbudai káptalani birtok egy határjárási okmányában bukkan fel Gercse falu és Gercse-szőlőhegy neve. Később, 1292-ből, a pápai tized összeírásánál szerepel a falu neve. Birtokosa 1302-ben Gerchei László, Károly Róbert hűséges embere lehetett, akit királya és Vencel király összetűzései során emennek emberei egész háza népével együtt kiirtottak, a mészárlást (amint erről egy 1332-es feljegyzés tanúskodik) László egyetlen lánya élte csak túl. 1304-ben Pál fia Jakab birtoka volt, aki a gercsei határban levő, egy ekényi földjét a vasvári káptalan előtti szerződés szerint örök áron eladta Gerchei Jakab és Péter fiainak, Domokosnak és Lászlónak 1304. március 15-én. 1333–34-ben már egyházas hely volt, papja ekkor már szerepelt a pápai tizedjegyzékben.

Egy 1518-as oklevél szerint a fehéregyházi pálosoknak is volt itt birtokuk, rövidesen azonban a törökök vették át az uralmat. Az 1500-as évek török kincstári összeírásai egy Hidegkút melletti Gersi vagy Kercsi települést említenek – ez nyilvánvalóan Gercsét takarja –, amely a budai szandzsákhoz tartozott. A település egészen 1595-ig lakott hely maradhatott, erre utal az a feljegyzés, mely szerint ebben az évben Mátyás főherceg a Buda várát bitorló törökök kiéheztetése céljából az itteni lakosokat egy távolabbi dunai szigetre telepítette. A falu ezt követően pusztulhatott el teljesen.

A török időket követően a település sohasem épült újjá, ennek ellenére a mai Budapest területén fekvő hajdani középkori falvak templomai közül az egyik legjobb állapotban fennmaradt a gercsei, amelyet először még 1956-ban újítottak fel; egy 1985-ös régészeti feltárás eredményei azt valószínűsítik, hogy ez a templom egykor védőfallal is körül volt véve. A falu helyén ma a természet által nagyrészt visszahódított bokros-fás-mezős területek, illetve részben gondozott, vagy művelt földek váltják egymást; az egykori házak helyére a Vihar-hegy, a Virágos-nyereg és a Csúcs-hegy lábainál lévő mezőgazdasági területeken, szántás vagy vetés idején felfedezhető 10-20 m2-es, sötétebb foltok engednek következtetni. A levéltárakban megőrződött periratok és adásvételi okmányok segítségével az egyes házak akár térképszerűen is felrajzolhatóak lennének.

Az eredeti falu úgynevezett főutcás község lehetett, melynek középső részén a főutca kiszélesedése jelezte a faluközpontot, itt egyes feltevések szerint egy másik templom is volt. A lakosság – a levéltári anyagokból és a sírleletekből ítélve – kurtanemesekből állhatott, akik javarészt föld-, ezen belül is elsősorban szőlőműveléssel foglalkozhattak, ez utóbbira már a település első, 1212-es említése is utal. A jómódúnak gyanítható községben kétszintes házak is álltak, a lakosság száma 50 és 110 család között váltakozhatott.

A gercsei templom

Gercse templomának helyén vélhetőleg már a római időkben állt valamilyen épület, hiszen a Nagy Emese régész által 1956-ban elvégzett feltárások idején több római eredetű kő került elő a templomhajó alól, illetve a templomot egykor körbevevő védőfalba beépítve is találtak ilyeneket. A templom eredetileg román stílusban épült, falai a 12. századból származnak; patkó alakban kiépített szentélye ritkaságnak számít Magyarországon, csak a Felvidéken találni elvétve hasonló megoldásokat. Az Árpád-kori épület pusztulását tűzvész okozhatta, további leromlásához az is hozzájárulhatott, hogy 1595-től 1728-ig lakatlan volt a környéke (esetleg átmeneti szállásul szolgálhatott, a falu megmaradt épületeivel együtt, hadi események idején).

A gercsei templom belülről

Payermann János solymári és hidegkúti plébánossága idején azonban újból benépesült a vidék, és nekifogtak a templom helyreállításának is, amihez a Kamara is biztosított 260 forintnyi összeget. A helyreállítás 1732-re készült el, barokk stílusban: a felújítás során az eredeti bejáratot, amely a déli oldalon állt, befalazták, és a nyugati oldalon nyitottak újat, a szentély két oldalán pedig sekrestyét és egy másik helyiséget építettek, ezzel a szentély eredeti, patkó alakja szögletessé vált. 1774-ben újabb renoválás következett, ekkor épülhetett karzat a templomban, és a nyugati kapu fölötti kerek ablakot is ekkor alakíthatták ki. Egy ideig itt volt elhelyezve a mai remetei Mária-kegykép; a hívek új, hidegkúti lakhelyétől immár távol eső templomot 1817 körül hagyhatták el, miután felépült a hidegkúti templom, illetve a kegykép elhelyezésére létesített remetei kápolna.

A templom körül – középkori szokásoknak megfelelően – temető is volt, amely még az 1700-as években is működött, de erre a felszínen ma már semmi sem utal, csak a régészeti feltárások igazolták a létezését. Az oltár előtt a Szunyogh- és a Terstyánszky család sírköve található, a két családnak egy időben e templom volt a temetkezési helye.

További információk

• A templom. Műemlékem.hu
• Budapest teljes utcanévlexikona. (Dinasztia Kiadó - Gemini Kiadó, Budapest, 1998) ISBN 963 657 176 7
• Magyar Országos Levéltár
• Pápa Miklós – Dénes György: Budai-hegység útikalauz. Sport, Budapest, 1982. 232. oldal ISBN 963 253 300 3