George Blake

George Blake
Született	George Behar 1922. november 11. Rotterdam
Elhunyt	2020. december 26. (98 évesen) Moszkva
Állampolgársága	brit szovjet
Élettársa	Iris Peake
Foglalkozása	kém army scout kommunista
Iskolái	Downing College Harrow School
Kitüntetései	Vörös Zászló érdemrend Lenin-rend Honvédő Háború Érdemrend I. fokozata Order "For Personal Courage" KGB Tiszteletbeli Munkatársa Order of Orange-Nassau Barátságért Érdemrend (2007)
Sírhelye	Trojekurovszkoje temető
IMDb
A Wikimédia Commons tartalmaz George Blake témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

George Blake (eredeti neve Georg Behar) (Rotterdam, 1922. november 11. – Moszkva, 2020. december 26.) brit és szovjet hírszerző, kettős ügynök, a hidegháború hírszerzési frontjának egyik neves szereplője volt.

Élete és hírszerző tevékenysége

Apja Hollandiában élő szefárd zsidó származású egyiptomi, anyja holland volt. Apja, Albert Behar az első világháborúban az Oszmán Birodalom ellen harcolt, brit és francia kitüntetéseket kapott és honosított brit alattvaló lett. 1936-ban, apja halála után George-ot Egyiptomba küldték rokonaihoz, ahol angol iskolába járt. Unokatestvére, Henri Curiel később az egyiptomi kommunista párt jelentős személyisége lett. Később Blake úgy nyilatkozott, hogy tíz évvel idősebb unokatestvére nagy hatással volt világnézetének alakulására.

1940-ben kommunista meggyőződésűként a németellenes holland ellenállás tagja lett, majd 1943-ban Angliába menekült. 1944-ben a brit hírszerzés, a Secret Intelligence Service (SIS) beszervezte. Beleszeretett az MI6 egyik titkárnőjébe, Iris Peake-be, de a lány szülei megakadályozták házasságukat zsidó származása miatt.

1948-ban Szöulba helyezték azzal feladattal, hogy vegyen részt az ottani brit hírszerző hálózat kiépítésében. A koreai háború kitörése után az északiak fogságába esett. Elmondása szerint a lakosságot sújtó amerikai bombázások döntő hatással voltak arra az elhatározására, hogy felajánlja szolgálatait a szovjeteknek. 1953-ban kiszabadult az észak-koreai fogságból, visszatért Angliába és újra felvette a munkáját a brit hírszerzésnél. Fő feladata lett a szovjet hírszerzés elleni küzdelem, igyekeznie kellett kettős ügynököket beszerveznie közülük. Így kezdte meg saját kettős ügynöki tevékenységét: folyamatosan tájékoztatta a szovjeteket munkájáról. Összekötőtisztje Szergej Kondrasov volt, a londoni szovjet nagykövetségen diplomáciai fedésben dolgozó KGB-s hírszerzőtiszt.

Blake 1954. január 18-án tájékoztatta a KGB-t a CIA és a SIS 1953 decemberi tárgyalásairól, amelyen a berlini kémalagút megépítéséről tárgyaltak. 1955-ben a SIS Berlinbe helyezte, ahol a brit főhadiszálláson politikai hírszerzéssel, valamint a szovjetek berlini főhadiszállására irányuló beszivárgással foglalkozott. 1959-ben tért vissza Londonba, majd 1960-ban Libanonba helyezték.

Kilencéves aktív tevékenysége során az MI6 mintegy 400 Kelet-Európában tevékenykedő ügynökét árulta el, és ezzel a szervezet munkájának nagy részét ellehetetlenítette. Olyan tömegű dokumentumot adott át a szovjeteknek, hogy azok részleteit maga sem ismerte. 1959-ben tudomást szerzett a CIA által a GRU-ból beszervezett kettős ügynökről, Pjotr Szemjonovics Popovról, akit aztán 1960-ban kivégeztek.

1961-ben hazahívták Libanonból és letartóztatták, mert egy átállt lengyel hírszerző, Michał Goleniewski révén tudomást szereztek kettős tevékenységéről. Vallomást tett és egy hónap múlva addig példátlanul hosszú börtönbüntetésre, 42 évre ítélték. Cellatársai szimpátiáját elnyerve, 1966-ban segítségükkel sikerült megszöknie és eljutnia Moszkvába.

Moszkva

A hidegháború vége után is Moszkvában maradt, a KGB nyugdíjas ezredeseként. 1990-ben kiadta önéletrajzát No Other Choice (Nincs más választás) címmel. 2007-ben, 85. születésnapján Vlagyimir Putyin a Barátságért érdemrenddel tüntette ki.

2012-ben, 90. születésnapján a BBC riportot készített vele. Ebben elmondta, hogy továbbra is meggyőződéses marxista–leninista. Tagadta az árulás vádját, mivel szerinte ahhoz, hogy valaki eláruljon valamit, először odatartozónak kell éreznie magát – és ő soha nem érezte magát britnek.

Források

• ↑ Kellerhoff: Kellerhoff, Sven Felix. Kémek fővárosa, Berlin, Bernd von Kostka, jószöveg műhely kiadó (2012). ISBN 978 615 5009 35 8 
• ↑ Mitrohin: Andrew, Christopher. The Mitrokhin Archive and the Secret History of the KGB, Vaszil Mitrokhin, Basic Books (1999). ISBN 0-465-00310-9 
• ↑ Blake: Blake, George. No Other Choice: An Autobiography. New York: Simon & Schuster (1990). ISBN 0-671-74155-1 

További információk

• Nigel West, Seven Spies Who Changed the World. London: Secker & Warburg, 1991
• Biography George Blake. [2013. február 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. március 19.)
• Sean Bourke, The Springing of George Blake. London: Cassell, 1970. ISBN 0-304-93590-5
• Kevin O'Connor, Blake, Bourke, and the End of Empires. London: Prendeville Publishing, 2003. ISBN 0-9535697-3-X
• David Stafford, Spies Beneath Berlin. London: John Murray, 2002. ISBN 0-7195-6323-2
• British Garrison Berlin 1945 -1994, "No where to go", W. Durie ISBN 978-3-86408-068-5
• George Blake Superspy by H. Montgomery Hyde. Constable, 1987. ISBN 0-09-468140-6
• The First Directorate by Oleg Kalugin. St. Martins' Press, 1994.
• No Other Choice by George Blake. Jonathan Cape, London, 1990. ISBN 0-224-03067-1
• Ion Mihai Pacepa: Russian Spies of the Future. FrontPage Magazine, 2007. december 4. [2012. október 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. január 6.)
• Jan Voldán: Egy úr az Y ügyosztályról; ford. Aczél János; Zrínyi, Bp., 1983

Kapcsolódó szócikkek

• Berlini kémalagút