Gönci hordó
A gönci hordó a borászatban használt hagyományos magyar űrmérték, amely nevét a tokaj-hegyaljai borvidékhez kapcsolódó Gönc mezővárosában és vidékén tömegesen készült hordótípusról kapta.
A gönci hordó és a gönci félhordó első írott említése a 16. századból ismert: a diósgyőri vár 1563-ban lejegyzett leltára szerint gönci hordókban tárolták a várnép borát.[1] A külországokba eladott tokaj-hegyaljai borokat rendszerint gönci hordókban szállították. A szakmai hagyomány szerint ugyanis ennek űrmértéke volt a legalkalmasabb a tokaji borok érésének,[2] emellett a zempléni tölgyfadongákból készült könnyű hordó kevésbé hasas alakja azt is lehetővé tette, hogy a társzekérre egymásra fektetve akár négy boroshordót is felrakjanak.[3][4] A 19. század közepétől az addig nyárfából készült abroncsokat fokozatosan felváltotta a jóval tartósabb vasabroncs.[5] Gönci hordót napjainkban már csak elvétve készítenek, egy erdőbényei kádárműhelyben 2015-ben 50 ezer forintot kértek egy gönci hordóért.[4]
Űrtartalma
[szerkesztés]A 16. század közepén a gönci hordó még hatalmas, nem annyira szállításra, mint bortárolásra alkalmas hordó volt, amelynek űrtartalma 420 iccére, azaz kb. 352,5 literre rúgott.[1] A 17. század további részében a gönci hordó 201,44 literes, a gönci félhordó 100,72 literes volt. A 18. századtól az egész és félhordó megkülönböztetése megszűnt, majd Zemplén vármegye 1801-es rendelete értelmében gönci hordó alatt 180 iccét (kb. 151,1 litert), 1807-ben pedig már 176 iccét (kb. 147,7 litert) értettek.[5] A névadó gönci hordók űrtartalma az ezt követő évtizedekben 125-145 liter között ingadozott, kereskedelmi használatban végül a mértékegységet 160 iccében, vagyis 136 literben rögzítették.[6][2]
Az évszázadok során az aszúbor elnevezése annak megfelelően lett két- vagy négyputtonyos, hogy hány puttony aszúszemet öntöttek a gönci hordóban érő mustba vagy borba.[2][3]
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Gyulai Éva: Érték és mérték: Miskolci adatok a szőlő és bor XVI. századi művelődéstörténetéhez. Agrártörténeti Szemle, XXXVII. évf. 1–4. sz. (1995) 322–352. o.
- ↑ a b c Ruffy Péter: A mester keze. Képes Újság, IX. évf. 38. sz. (1968. szeptember 21.) 4–5. o.
- ↑ a b Griff Sándor: Az akáccal játszott, a tölggyel szenvedett… Szabad Föld, XXVI. évf. 12. sz. (1970. március 22.) 5. o.
- ↑ a b Szücs Gábor: Baj baj hátán Hotyekéknél. Szabad Föld, LXXII. évf. 49. sz. (2015. december 4.) 14–15. o.
- ↑ a b Bartha István: A borkereskedés problémái a Hegyalján a XIX. század első felében. Agrártörténeti Szemle, XVI. évf. 1–2. sz. (1974) 264–276. o.
- ↑ Révai nagy lexikona VIII. kötet (Földpálya–Grec). Budapest: Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság. 1913. 670. o.