Gázai csata

	Gázai csata
Konfliktus	Keresztes háborúk
Időpont	1244. október 17.
Helyszín	Gáza (ma: Palesztina) mellett, Hiribyah falunál
Eredmény	Meghatározó egyiptomi–hvárezmi győzelem, a keresztesek és szíriai szövetségeseik felett
	Szemben álló felek
Jeruzsálemi Királyságnak és más keresztes államoknak a keresztesei, valamint ; Templomos Lovagrend; Johannita Lovagrend; Német Lovagrend; Damaszkusz szultánja; Aleppó emírje; Homsz emírje; Kerak emírje	hvárezmiek; Egyiptomi Ajjúbida Szultanátus
	Parancsnokok
IV. Valter (IV. Gauthier //), Brienne grófja, valamint Jaffa és Aszkalon grófja	Asz-Szálih Ajjúb szultán és Bajbarsz emír (később szultán)
	Szemben álló erők
10 000 gyalogos (körülbelül); 1000 lovag (körülbelül)	5000 lovas (körülbelül); 6000 gyalogos (körülbelül)
	Veszteségek
több, mint 5000 fő	ismeretlen
	Térkép
	Gázai csata Pozíció Palesztina térképén
	é. sz. 31° 36′ 21″, k. h. 34° 32′ 47″31.605767°N 34.546358°EKoordináták: é. sz. 31° 36′ 21″, k. h. 34° 32′ 47″31.605767°N 34.546358°E
	A Wikimédia Commons tartalmaz Gázai csata témájú médiaállományokat.

A gázai csata 1244. október 17-én zajlott le.^[2] Az egyik fél a Jeruzsálemi Királyságnak és más keresztes államoknak a keresztes serege, továbbá a Templomos Lovagrend, a Johannita Lovagrend, a Német Lovagrend és szíriai szövetségeseik, az Ajjúbida-házból származó damaszkuszi szultán, aleppói emír, homszi emír és keraki emír volt. A másik fél a hvárezmiek és az Egyiptomi Ajjúbida Szultanátus volt.

A csata előzményei

Miután a mongolok megdöntötték a Hvárezmi Birodalmat, a birodalomból, de a szomszédos közép-ázsiai területekről is, nagy tömeg menekült el. A menekülők közé tartózott, a korabeli arab és latin forrásokban, gyűjtőnéven, hvárezmieknek („khwarezmiyya”) nevezett had. Ez az elnevezés nem az etnikai eredetre utal. A hvárezmiek túlnyomó részben a törökökhöz tartoztak (pl. kipcsakok, tatárok), de voltak közöttük perzsák, és más irániak is.^[3]

A Barka (? - 1246) kán vezérelte hvárezmiek, az 1240-es években, szövetségre léptek Egyiptom Ajjúbida-házi szultánjával, Asz-Szálih Ajjúbbal (1205-1249), aki zsoldosként felbérelte őket.

A hvárezmiek, 1244. július 11-én, elfoglalták, és feldúlták Jeruzsálemet. Azután, hogy augusztus 23-án, a fellegvár is megadta magát, Jeruzsálem végleg elveszett a keresztesek számára, annak ellenére, hogy a hvárezmiek tovább vonultak dél felé, az egyiptomi szultán seregével történő egyesülés végett.

A keresztesek és a már említett, szíriai muzulmán uralkodók, egy időre, de félretették nézeteltérésüket, és szövetséget kötöttek, az egyiptomi szultán ellen.

A keresztesek gázai csatavesztése

A keresztesek és szíriai szövetségeseik Gázától északnyugatra csaptak össze az ellenséggel.

A keresztesek fővezére IV. Valter (1205-1246), Brienne grója, valamint Jaffa és Aszkalon grófja; alvezére Montforti Fülöp (1206?–1270), Türosz és Toron ura volt.

Az ellenfél vezére, formálisan, Asz-Szálih Ajjúb szultán, valójában azonban Bajbarsz (1223-1277) emír, a későbbi szultán volt.^[4]

A véres küzdelem során, a damaszkuszi csapatok komoly veszteségeket szenvedtek, és megfutamodtak, az aleppói egységekkel együtt. A keresztesek viszont keményen helyt álltak, de a küzdelmet végül a hvárezmiek lovasságának, a jobb szárnyon indított, a keresztesek elleni rohama döntötte el, amellyel a kereszteseket neki szorították az egyiptomi egységeknek, azaz, a keresztesek gyakorlatilag harapófogóba kerültek.

A borzalmas vérontás áldozatainak számát illetően, a források megoszlanak. A győztesek veszteségeit nem ismerjük, a keresztesek esetében 5000 halottól 10 000, sőt, 13 000-15 000 halottig becsülik az elesettek számát, az utóbbi adatok, nyilvánvalóan, túlzóak, hiszen a keresztes sereg létszáma aligha volt több, mint 10 000-12 000 fő. Legalább 310 templomos lovag esett el, 33-an túlélték a csatát, 365, avagy 325 johannita lovag esett el, közülük 26-an voltak a túlélők, és 397 teuton lovag is elesett, a német lovagok közül 3-an élték túl a csatát. A fogságba esettek számát, a legtöbb forrás 800 főre becsüli, de 4000 főről szóló adat is szerepel a forrásokban.^[5]

Montforti Fülöpnek sikerült elmenekülnie, de IV. Valter gróf a hvárezmiek fogságába esett, akik később kiadták őt az egyiptomiaknak, és végül Egyiptomban meggyilkolták a keresztesek fővezérét.^[6] A Templomos Lovagrend nagymesterének, Armand de Périgordnak a sorsa tisztázatlan, vagy elesett a csatában, vagy később (1247-ben?) egyiptomi fogságban halt meg.^[7]

A csata következményei

A keresztesek súlyos vereségével, Jeruzsálem visszafoglalásának reménye elillant, a Közel-Kelet keresztes (avagy latin, illetve frank) államai, teljesen defenzívába szorultak, a gázai csatavesztést, sokan, az 1187-es, hattíni csatavesztéssel azonos súlyúnak tartják. A keresztes államok helyzetét, később, pedig gyakorlatilag kilátástalanná tette az, hogy 1260-ban, Bajbarsz egyiptomi mameluk szultán, az Ajn Dzsálút-i csatában, döntő győzelmet aratott a Kitbuga (Kitbuka) (? - 1260) kán vezérelte mongol sereg felett, a kán is elesett a csatában. Így füstbe szálltak a kereszteseknek a mameluk szorítás enyhülésével kapcsolatos reményei.

A gázai győzelemben döntő szerepet játszó hvárezmiek csillaga azonban hamarabb leáldozott. A hvárezmiek, Asz-Szálih Ajjúb szultán számára, ellenőrizhetetlenül veszélyessé váltak; a szultán – a segítségükért – nem adta meg nekik az általuk várt jutalmat, a hvárezmiek pedig elpártoltak tőle. A szultánhoz hasonlóan, szintén az Ajjúbida-házba tartozó két uralkodó, Al-Mansur Ibrahim (? – 1246), homszi emír, és An-Nasir Yusuf (1228 – 1260) aleppói emír, 1246-ban, a Homsz közelében vívott csatában, végül legyőzte a hvárezmieket, és ekkor Barka kánt megölték.^[8]

Jegyzetek

↑ A keresztesek vezérének, Brienne grófjának, a keresztneve, francia nyelvén, „Gauthier” volt, azonban – általában – az uralkodók, illetve a nemesek keresztneveként, a névnek a magyar nyelvű megfelelőjét alkalmazzuk; a „Gauthier” megfelelője ezért a „Valter”.
↑ A csata számos forrásban „La Forbie-i csata” néven szerepel, ugyanis az ütközetre egészen pontosan Gáza városa mellett, Hiribyah (franciául: La Forbie) falunál került sor.
↑ Lásd: [1] - hozzáférés: 2022. augusztus 18.
↑ Vannak olyan web-lapok, amelyek szerint, a gázai győztes Bajbarsz emír, nem azonos Bajbarsz szultánnal. A korszak nagy kutatójának, Steven Runcimannek a műve szerint (A keresztes hadjáratok története, Osiris Kiadó, Budapest, 2002. 807. oldal), a gázai győztes és a későbbi szultán, ugyanaz a személy volt. Ugyanakkor, ha Bajbarsz valóban 1223-ban született, akkor is csak 21 éves volt a gázai csata időpontjában.
↑ A csatában résztvevők, az elesettek, és a fogságba esettek számának becslését illetően, lásd a források között megjelölt műveket, továbbá e weblapokat: [2], [3], [4], [5], [6] és [7] – valamennyihez hozzáférés: 2022. augusztus 18.
↑ Lásd: [8] és [9] - mind e kettőhöz hozzáférés: 2022. augusztus 18.
↑ Lásd: [10] és [11] – mind a kettőhöz hozzáférés: 2022. augusztus 18.
↑ Lásd: Simon Sebag Montefiore: Jeruzsálem. Egy város életrajza. Alexandra Kiadó, Pécs, 2014. 323-325. oldalak; Steven Runciman: A keresztes hadjáratok története, Osiris Kiadó, Budapest, 2002. 806-809. oldalak; továbbá: [12], [13], [14], [15], [16], [17], [18], [19] és [20], a web-lapokhoz hozzáférés: 2022. augusztus 18.; egyébként Barka kán leánya Bajbarsz szultán felesége lett (a kán nevét, tévesen, úgy is írják, hogy „Berke”).

Források

Bozsóky Pál Gerő: Keresztes hadjáratok, Agapé Kft., Szeged, 1995.
Bozsóky Pál Gerő: A Jeruzsálemi Latin Királyság rövid tündöklése és hosszú haldoklása, Agapé Kft., Szeged, 2004.
Simon Sebag Montefiore: Jeruzsálem. Egy város életrajza. Alexandra Kiadó, Pécs, 2014.
Steven Runciman: A keresztes hadjáratok története, Osiris Kiadó, Budapest, 2002.
Weiszhár Attila – Weiszhár Balázs: Csaták kislexikona, Maecenas Könyvkiadó, Budapest, 2000.
Vajda Tamás: A német lovagrend szentföldi és erdélyi szereplése.

Középkorportál
Hadtudományi portál

[1] A keresztesek vezérének, Brienne grófjának, a keresztneve, francia nyelvén, „Gauthier” volt, azonban – általában – az uralkodók, illetve a nemesek keresztneveként, a névnek a magyar nyelvű megfelelőjét alkalmazzuk; a „Gauthier” megfelelője ezért a „Valter”.

[2] A csata számos forrásban „La Forbie-i csata” néven szerepel, ugyanis az ütközetre egészen pontosan Gáza városa mellett, Hiribyah (franciául: La Forbie) falunál került sor.

[3] Lásd: [1] - hozzáférés: 2022. augusztus 18.

[4] Vannak olyan web-lapok, amelyek szerint, a gázai győztes Bajbarsz emír, nem azonos Bajbarsz szultánnal. A korszak nagy kutatójának, Steven Runcimannek a műve szerint (A keresztes hadjáratok története, Osiris Kiadó, Budapest, 2002. 807. oldal), a gázai győztes és a későbbi szultán, ugyanaz a személy volt. Ugyanakkor, ha Bajbarsz valóban 1223-ban született, akkor is csak 21 éves volt a gázai csata időpontjában.

[5] A csatában résztvevők, az elesettek, és a fogságba esettek számának becslését illetően, lásd a források között megjelölt műveket, továbbá e weblapokat: [2], [3], [4], [5], [6] és [7] – valamennyihez hozzáférés: 2022. augusztus 18.

[6] Lásd: [8] és [9] - mind e kettőhöz hozzáférés: 2022. augusztus 18.

[7] Lásd: [10] és [11] – mind a kettőhöz hozzáférés: 2022. augusztus 18.

[8] Lásd: Simon Sebag Montefiore: Jeruzsálem. Egy város életrajza. Alexandra Kiadó, Pécs, 2014. 323-325. oldalak; Steven Runciman: A keresztes hadjáratok története, Osiris Kiadó, Budapest, 2002. 806-809. oldalak; továbbá: [12], [13], [14], [15], [16], [17], [18], [19] és [20], a web-lapokhoz hozzáférés: 2022. augusztus 18.; egyébként Barka kán leánya Bajbarsz szultán felesége lett (a kán nevét, tévesen, úgy is írják, hogy „Berke”).

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]

[7]

[8]