Ugrás a tartalomhoz

A Jeruzsálemi Királyság vazallusai

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A Jeruzsálemi Királyság uradalmai 1187-ben
A Jeruzsálemi Királyság címere

Az 1099-ben alapított Jeruzsálemi Királyság nevű keresztes állam több, kisebb-nagyobb hűbérbirtokra tagolódott. Ibelin János 13. századi jogtudós szerint a négy legelőkelőbb koronahűbéres (országbáró) a következő volt:

Ezenkívül voltak még kisebb, kvázifüggetlen uradalmak, és közvetlenül a korona alá tartozó birtokok is, mint például Jeruzsálem, Akkó és Türosz.

Északi államok

[szerkesztés]

A Jeruzsálemi Királyságon kívül még három keresztes állam jött létre a Közel-Keleten:

Ezek az államok többé-kevésbé függőségi viszonyban voltak Jeruzsálemmel. A jeruzsálemi király nemegyszer békét teremtett köztük, vagy az antiochiai fejedelem és pátriárka között, megüresedés vagy kiskorú uralkodó idején idején betöltötte a régensi tisztet is.

Annak ellenére, hogy a legtávolabb esett, Edessza kötődött a legszorosabban Jeruzsálemhez. Első két grófjából jeruzsálemi király lett (I., illetve II. Balduin), utána pedig királyi ajándék gyanánt I. Joscelin edesszai gróf kezére került.

A legközelebb eső Tripoliszi Grófságot néha egyenesen a Jeruzsálemi Királyság hűbérbirtokának tekintik, noha formailag teljes mértékben szuverén volt.

Antiochia gyakorlatilag teljesen független volt, Edesszával együtt előbb jött létre, mint maga a Jeruzsálemi Királyság, első birtokosa (I. Bohemund) rangban egyenlő volt az első keresztes hadjárat bármelyik vezérével. Későbbi története során azonban néha el kellett fogadnia Bizánc vagy éppen az örmény királyok fennhatóságát.

Ezek az államok uralkodóik országlásának ideje szerint datálták okleveleiket, többször önálló külpolitikát is folytattak, és nem a feudális függőség követelménye miatt, hanem saját jószántukból meg persze érdekből nyújtottak katonai segítséget a Jeruzsálemi Királyságnak. Ilyen értelemben függetlennek tekintendők.

Jaffa és Aszkalon grófság

[szerkesztés]
Bővebben: Jaffa és Aszkalon grófság

Jaffát, a Földközi-tenger kikötővárosát közvetlenül az első hadjárat után megerődítették, és a Jeruzsálemi Királyság külön hűbéreseként működött egészen II. Hugó jaffai gróf 1134-es lázadásáig. Ezt követően vagy közvetlen koronabirtokként, vagy a király valamelyik rokonának hűbérbirtokaként szerepelt. Amikor Jeruzsálem 1153-ban elhódította az egyiptomi fátimidáktól Aszkalont, a két uradalmat dupla grófságként egyesítették. A 13. századtól, amikor immár muszlim fennhatóság alatt állt, a grófi cím névlegesen öröklődött tovább. A grófsághoz tartozott több kisebb uradalom, például Ramla, Ibelin és Mirabel is.

Jaffa grófjai

[szerkesztés]

Jaffát 1099 júniusában, Jeruzsálem ostroma alatt foglalták el a keresztesek, és nem sokkal később a királyság részévé vált. Jaffa grófjai a következők voltak:

1153-tól, Aszkalon hozzácsatolásától az uradalom neve Jaffa és Aszkalon grófság.

Jaffa és Aszkalon grófjai

[szerkesztés]

Aszkalon városának és várának bevétele után, 1153-ban az abbászidákkal szomszédos határerősség Jaffával együtt alkotott dupla grófságot. Jaffa és Aszkalon urai a következők voltak:

Jaffát és Aszkalont elfoglalják az ajjúbidák, 1187–1191

Aszkalont elfoglalják az ajjúbidák, 1247

  • Ibelin Jakab, Ibelin János fia, 1266–1268

Jaffát elfoglalják a mamlúkok, 1268

Ramla uradalom

[szerkesztés]
Bővebben: Ramla uradalom

Eredetileg Róbertnek, Ramla-Lüdda püspökének birtoka volt, 1126-ban Jaffához csatolták, 1134-től, II. Hugó lázadása után külön uradalom a jaffai grófságon belül. Ramla urai a következők voltak:

  • Róbert püspök, 1099–1106
  • I. Balduin, Ramlai Helvis apja, Ramla várnagya (1106–1134), Ramla ura, 1134–1138
  • Ibelin Bariszan, Helvis első férje, 1138–1150
  • Hierges-i Manasszé, Helvis második férje, 1150–1152
  • Ibelin Hugó, Bariszan legidősebb fia, 1152–1169
  • Ibelin Balduin, Hugó öccse, 1169–1186
  • Ibelin Tamás, Balduin fia, 1186–1187

Ramlát elfoglalják az ajjúbidák, 1187–1191

Ibelin uradalom

[szerkesztés]
Bővebben: Ibelin nemzetség

Ibelin uradalom szintén Jaffa része volt, talán az 1140-es évektől, de az is lehet, hogy már 1134-től, II. Hugó gróf lázadásától. Ibelin határerőd megépítésével, 1141-ben Fulkó király Ibelin Bariszannak adományozta a birtokot és a várat, aki a felesége révén már a közeli Ramla tulajdonosa volt. Ez a két uradalom tette gazdaggá és hatalmassá az Ibelin családot. Ibelin Balian utóbb feleségül vette Amalrik király özvegyét, Komnéna Máriát, s az Ibelin nemzetség az állam legbefolyásosabb bárói családja lett a 12. század végén és a 13. században, később Bejrútot is megszerezték (lásd Bejrút uradalom, lejjebb). Ibelin urai a következők voltak:

Mirabel uradalom

[szerkesztés]

Az 1134-es lázadás után Mirabelt leválasztották Jaffáról, és 1166-ban Ibelin Balduiné lett, noha nem tartozott Ibelinhez sem. Következő birtokosa Balduin kiskorúan elhunyt fia, Tamás volt, 1186-tól 1188-ig.

Galilea hercegség

[szerkesztés]
Bővebben: Galilea hercegség

Galilea hercegséget Hauteville-i Tankréd alapította 1099-ben Tibériás körül, ezért néha Tibériás hercegségnek is nevezték. A hercegség őutána a Saint-Omer, a Courtenay, a Montfaucon, majd a Bures család kezére került. Szaladin 1187-ben lerohanta, bár titulusaik közé később Ciprus királyainak (Jeruzsálem névleges uralkodóinak) kisebbik fiai és rokonai is felvették. A hercegségnek saját vazallusai (Bejrút, Názáret és Haifa uradalmak), ezeknek pedig gyakran alhűbéreseik is voltak.

Galilea hercegei

[szerkesztés]

Galileát elfoglalják az ajjúbidák, 1187–1240

  • Saint-omeri Eschiva, II. Vilmos unokája, férjével:
    • Montbéliard-i Odó, 1240–1247

Galileát elfoglalják az ajjúbidák, 1247

Bures-i Eschiva és Tripoliszi Rajmund 1187-es halála után fiaik Galilea névleges hercegei lettek: II. Saint-omeri Hugó 1187-től 1204-ig, Saint-omeri Raul 1204-től 1219-ig.

Bejrút uradalom

[szerkesztés]

Bejrútot 1110-ben hódította meg a Jeruzsálemi Királyság, első hűbérura Guînes-i Fulkó lett. Bejrút volt a leghosszabb ideig fennálló uradalom, csak a királyság végső bukásával veszett el 1291-ben, bár ekkor már egy keskeny földsávra korlátozódott a bejrúti tengerparton. Kereskedelmi szempontból fontos kikötőnek számított, s külön vazallusai voltak Galilea hercegségben. Bejrút urai a következők voltak:[* 1]

Koronabirtok, 1117–1125

  • I. Brisebarre Valter, 1125–1132/1134
  • Id. Brisebarre Guidó, 1133/1134–1143
  • I. Brisebarre Valter, 1144–1145
  • Id. Brisebarre Guidó, 1145/1147–1156/1157
  • II. Brisebarre Valter, 1156/1157–1166

Koronabirtok, 1166–?

Bejrútot elfoglalják az ajjúbidák, 1187–1198

Bejrútot elfoglalják a mamlúkok, 1291

Bejrút saját vazallusai:

Bánjász uradalom

[szerkesztés]

Bánjászban (Caesarea Philippi) 1126-tól 1129-ig az aszaszinok uralkodtak, utána a keresztesek kezére került, amikor Tádzs al-Mulúk Búri damaszkuszi atabég lemészároltatta az orgyilkos szekta hadát. A terület birtokjoga 1132 és 1140 között vitatott volt, azután II. Toroni Henfrid alatt beolvasztották a toroni uradalomba. Núr ad-Dín Mahmúd zangida fejedelem 1164-ben elfoglalta, s amikor Jeruzsálem visszaszerezte tőle, részévé vált III. Joscelin edesszai gróf uradalmának (lásd lejjebb).

Toron uradalom

[szerkesztés]
Bővebben: Toron

A toroni várat Saint-homeri Hugó galileai herceg építtette Türosz ostromához. 1107-ben I. Toroni Henfridhez került. Toron urai nagy befolyásra tettek szert a királyságban. II. Henfrid sokáig a jeruzsálemi hadsereg főparancsnoka volt, unokája, IV. Henfrid Izabellát, Amalrik jeruzsálemi király lányát vette feleségül. Az uradalom később Türosz koronabirtok része lett. Két saját vazallusa is volt: a Castel Neuf-i, amelyet Núr ad-Dín 1167-ben elfoglalt, és a toron-ahmúdi, amelyet 1261-ben eladtak a Német Lovagrendnek. Toron urai a következők voltak:

  • I. Toroni Henfrid, 1109 előttől 1136 utánig
  • II. Toroni Henfrid, I. Henfrid fia, 1137 előttől 1179-ig
  • IV. Toroni Henfrid, III. Henfrid fia, II. Henfrid unokája, 1179–1183
  • Koronabirtok, 1183–1187

Toront elfoglalják az ajjúbidák, 1187–1229

Toront elfoglalják az ajjúbidák, 1239–1241

  • Toron egyesül a türoszi uradalommal, 1241

Názáret uradalom

[szerkesztés]

A Tankréd által meghódított Názáret volt a jeruzsálemi latin patriarkátus első székhelye. Mint Galilea érseki uradalma 1115-ben jött létre. A názáreti érsek később Haifa fölött is fennhatóságot gyakorolt.

Haifa uradalom

[szerkesztés]

Haifa részben egyházi javadalom volt a názáreti érsek kezében, részben pedig a hercegség egyéb területeiből tevődött össze. Haifa urai a következők voltak:

  • Geldemar Carpenel, 1100–1101
  • Tankréd, 1101–1103
  • I. Rorgius, 1103–1107
  • I. Pagan, 1107–1112
  • Koronabirtok, 1112–1187

Haifát elfoglalják az ajjúbidák, 1187–1191

  • Vivian, 1190-es évek?
  • II. Pagan, 1190-es évek?
  • II. Rorgius, 1244-ig?
  • Garsias Alvarez, 1250 körül
  • Gilles d’Estrain, 1260 körül

Haifát elfoglalják a mamlúkok, 1265

Szidón uradalom

[szerkesztés]
Bővebben: Szidón uradalom

Szidón és Caesarea városát 1101-ben, illetve 1110-ben foglalták el a keresztesek. I. Balduin király mindkettőt bizalmas hívének, Grenier Eusztáknak adományozta. Az általa alapított dinasztia az 1260-as évekig uralkodott, utána a területet lerohanták a mamlúkok és a mongolok.

Szidón urai

[szerkesztés]

Szidón az 1110-es ostrom után került a Jeruzsálemi Királyság birtokába. Szidón urai a következők voltak:

Szidónt elfoglalják az ajjúbidák, 1187–1197

Szidónt elpusztítják az ajjúbidák 1249-ben és a mongolok 1260-ban

Szidónt eladják a templomos lovagrendnek, 1260

Caesarea uradalom

[szerkesztés]

Caesareát 1101-ben foglalták el a keresztesek, és megalapították benne a caesareai érsekséget. Caesarea urai a következők voltak:

Caesareát elfoglalják az ajjúbidák, 1187–1191

Súf uradalom

[szerkesztés]

Szidón alhűbérbirtoka volt, amelyet 1170 körül hoztak létre Niha-erőd központtal (Tyron-barlang). Grenier Julián 1256-ban eladta a német lovagrendnek.

Oultrejourdain uradalom

[szerkesztés]
Bővebben: Oultrejourdain

Oultrejourdain uradalom, a királyság egyik legnagyobb és legfontosabb hűbérbirtoka a Jordán folyó délkeleti oldalán terült el. A rajta áthaladó, Egyiptomot Szíriával összekötő karavánút forgalma állandó bevételi forrást jelentett. Utolsó ura, Châtillon Rajnald úgy jutott hozzá, hogy feleségül vette örökösnőjét, Millyi Stefániát. Rajnald Oultrejourdain fejedelmének tekintette magát, nem a jeruzsálemi király hűbéresének, a muszlimokat pedig különösen gyűlölte. Részben az ő támadásai váltották ki Szaladin 1187-es invázióját. Szaladin a terület nagy részét megszállta, Rajnaldot pedig személyesen fejezte le a hattíni csata után. Oultrejourdain urai a következők voltak:

Oultrejourdaint elfoglalja Szaladin, 1187

Más uradalmak

[szerkesztés]

(Névleges címek dőlt betűkkel.)

Adelon uradalom

[szerkesztés]

Valószínűleg akkor alapították, amikor a királyság székvárosát áttették Akkóba (1191). II. Frigyes német-római császár idejében jutott fontosabb szerephez. Adelon urai a következők voltak:

  • Ádám
  • Gibeleti Ágnes, 1200 körül, férjével:
  • I. Termonde-i Dániel, fiuk, elhunyt 1225 után
  • II. Termonde-i Dániel, Dániel fia
  • Péter, 1250 körül
  • Jordanes

Arszúf uradalom

[szerkesztés]

Arszúf (a keresztes hadjáratok idején Arszúr is) Jaffától északra helyezkedik el. 1102-től 1163-ig koronabirtok, 1163-ban egy bizonyos Jánosnak adományozták. Arszúf urai a következők voltak:

  • János, 1163–1177

Arszúfot elfoglalják az ajjúbidák, 1187–1191

Balian bérbe adja Arszúfot a johannitáknak, 1261

Arszúfot elfoglalják a mamlúkok, 1265

  • Ibelin Balian, 1261–1277
  • Ibelin János, Balian fia, 1277–1309
  • Ibelin Balian, János fia, 1309–1333
  • Ibelin Fülöp, Balian fia, 1333–1373

Bejszán uradalom

[szerkesztés]

Bejszánt Tankréd foglalta el 1099-ben. Elhelyezkedése ellenére sohasem tartozott Galilea hercegséghez, 1101-ben koronabirtok lett, és az is maradt 1120-ig. Amikor éppen nem adták hűbérbe, később is gyakran az udvarhoz került. Bejszán urai a következők voltak:

  • I. Béthune-i Ádám
  • II. Béthune-i Ádám, I. Ádám fia
  • János, 1129 után
  • I. Guermond, II. Ádám fia, 1174 után
  • Gibelet-i Hugó
  • I. Valter
  • III. Béthune-i Ádám
  • II. Guermond, 1210 körül
  • Balduin
  • II. Valter, 1310 körül
  • Tibold

Blanchegarde uradalom

[szerkesztés]

Blanchegarde („Fehér erőd”) várát Fulkó jeruzsálemi király építtette 1142-ben. A körülötte elterülő földekkel koronabirtok volt, királyi várnagyok irányították. 1166-ban lett uradalom, amikor is III. Brisebarre Valternek, Bejrút urának adományozták. Blanchegarde urai a következők voltak:

  • III. Brisebarre Valter, 1166–1187

Blanchegarde-ot elfoglalják az ajjúbidák, 1191–1192

  • Gilles, 1210 körül
  • Raul, ?–1265
  • Barlais-i Amalrik, 1265–?

Caymont uradalom

[szerkesztés]

Caymont uradalmát az 1139-es első alapítás után[2] (Cain Mons, Kaym Mons, „Káin hegye”, arabul Kajmún) 1192-ben létesítette Szaladin, kárpótlásul Ibelin Balian számára, aki a harmadik keresztes hadjárat előtt minden területét elvesztette. Később koronabirtok lett.

Dera uradalom

[szerkesztés]

Csak annyit lehet tudni róla, hogy 1118-ban, II. Balduin király uralkodása idején alapították.

Hebron uradalom

[szerkesztés]

Hebron, vagyis „Szent Ábrahám vára”, ahogyan a keresztesek nevezték, a legelsőül létrejött uradalmak egyike. 1149 előtt többször koronabirtok volt. Saját vazallus uradalmát, Beth Gibelint Fulkó király alapította 1149-ben. Nem sokkal ezután Hebron megint koronabirtok lett, Beth Gibelin pedig a johannitákhoz került. Hebron urai a következők voltak:

Koronabirtok, 1102–1104

  • Rebecques-i Hugó, 1104

Koronabirtok, 1104–1108

  • Mahomet Valter, 1108–1118

Koronabirtok, 1118–1120

  • Szent Ábrahám-i Balduin, 1120–1136
  • II. Szent Ábrahám-i Hugó, 1136–1149

Koronabirtok, 1149–1161

Hebront beolvasztják Oultrejourdain uradalomba, 1161

Ajjúbida fennhatóság alatt, 1187–1191

Koronabirtok, 1191

Hebront elpusztítják a hvárezmiek, 1244

Montgisard uradalom

[szerkesztés]

Montgisard vára (talán Gézer helyén) eredetileg Núr ad-Dín elleni védekezésül épült, később, 1177-ben a közelben került sor a montgisard-i csatára. Montgisard urai a következők voltak:

  • Vilmos, 1155 körül
  • János
  • Aimard, 1198 körül
  • Reginald, 1200 körül
  • Vilmos, 1230 körül
  • Róbert, 1240 körül
  • Henrik
  • Balian, 1300 körül
  • Vilmos
  • Balduin
  • Róbert
  • János
  • Jakab, 1400 körül

Náblusz uradalom

[szerkesztés]

Nábluszt 1099-ben foglalta el Tankréd, és a keresztesek a Nápoly nevet adták neki. Először koronabirtok volt, később Melisenda királynő is lakott itt (1150–1161), tíz éven keresztül pedig Komnéna Mária özvegy királyné volt az úrnője. Náblusz urai a következők voltak:

Koronabirtok, 1099–1126

Nábluszt elfoglalják az ajjúbidák, 1187

Scandalion uradalom

[szerkesztés]

Scandalion, a mai Iszkandarouna Libanon Dél kormányzóságának Türosz körzetében helyezkedik el. Türoszi Vilmos krónikája szerint 1117-ben alakították koronabirtokként, amikor I. Balduin jeruzsálemi király felépíttette Scandalion várát. 1148-ban hűbéres uradalommá vált. Sandalion urai a következők voltak:

  • Scandalioni Guidó, 1150 körül
  • Péter
  • Rajmund, 1200 körül
  • Mandeleei Vilmos
  • Rajmund
  • Fülöp, 1270 körül
  • Henfrid, 1300 körül
  • Eschiva, 1370 körül

Türosz uradalom

[szerkesztés]
Bővebben: Türosz uradalom

Türosz uradalmát Montferrati Konrád hozta létre azzal, hogy 1187-től a harmadik keresztes hadjárat kezdetéig megvédte Szaladintól mint egyedüli várost, amely még nem került arab kézre a hattíni csata után. Türosz kulcsfontosságú kikötővárosa mindig is koronabirtok volt, és Konrád után sokáig az is maradt: Jeruzsálem elveszte után itt került sor a koronázásokra. 1246 után I. Henrik ciprusi király Montfort-i Fülöp jeruzsálemi régensnek adományozta, amiért az Ibelinek pártjára állt a II. Frigyes német-római császár elleni harcban. Az adományozást III. Hugó ciprusi király is megerősítette, azzal a feltétellel, hogy bármikor visszavásárolhatja. Ez meg is történt 1284-ben, amikor is az uradalmat Hugó húga, Antioch-Lusignan Margit kapta meg. Türosz urai a következők voltak:

Koronabirtok, 1124–1129

  • Anjou Fulkó, 1131-től Jeruzsálem királya, 1129–1131

Koronabirtok, 1131–1187

  • Montferrati Konrád, 1190–1192

Koronabirtok, 1192–1246

  • Montfort-i Fülöp, 1246–1269
  • Montfort-i János, Fülöp fia, 1269–1283
  • Montfort-i Henfrid, János öccse, 1283–1284
  • Antioch-Lusignan Margit, 1284–1291

Türoszt elfoglalják a mamlúkok, 1291

III. Joscelin edesszai gróf uradalma

[szerkesztés]

Ez az uradalom, amelyet seigneurie de Joscelinnek is szokás nevezni, egészen egyedi kreáció, III. Courtenay Joscelin, a rég elvesztett Edesszai Grófság névleges ura, Courtenay Ágnes bátyja számára hozták létre, amikor 1176-ban feleségül vette Millyi Ágnest, és az Akkó környéki királyi területekből állították össze. Örökösei 1220-ban eladták a német lovagrendnek. Az uradalom irattára az egyetlen, amely a Szentföldről fennmaradt.

Öröklés a Jeruzsálemi Királyságban

[szerkesztés]

Az uradalmak elvben örökletesek voltak, de a gyakorlatban a körülmények sokszor úgy hozták, hogy nem megszakítatlan dinasztiák kezén maradt a birtok, ellentétben az akkor már kialakult európai renddel. A királyság történetének elején gyakran maguk a földesurak szereztek meg egy-egy területet, amelyek nemegyszer gazdát cseréltek, másrészt a majdnem állandó hadiállapot miatt a férfiak várható életideje meglehetősen rövid volt, ami magával hozta a leányági öröklést, illetve egész családok kihalását.

A leányági öröklés lehetővé tette a hűbérúr vagy a király számára, hogy „új emberek” hűségének, rátermettségének jutalmaképpen felkínálja számukra egy-egy örökösnő kezét, s vele együtt az uradalmat. Tipikus öröklési mintának számított, hogy apáról leányra, nővérre, unokahúgra szállt a birtok, ezeket feleségül vette a kiválasztott férfi, és attól fogva ő volt a terület ura, tehát egy uradalom egy generáció alatt akár kétszer is gazdát cserélhetett.

Megesett, hogy egy család kihalt, vagy otthagyta a Keletet, s ilyenkor egy távoli európai rokon nyújtotta be jogigényét, vagy pedig az uralkodó egy másik családnak adta az uradalmat. Az is előfordult, hogy lázadásért, árulásért örökre megfosztottak egy családot a birtoktól. A terület mindkét esetben koronabirtokká is válhatott.

Az uradalmak többsége Jeruzsálem 1187-es elestével de facto elveszett, a többivel Akkó 1291-es lerohanása után történt meg ugyanez. Cipruson vagy akár Európában élő örökösök még évszázadokig igényt tarthattak rájuk, viselhették címeik között az uradalom nevét, de földdel természetesen már nem rendelkeztek Szíriában.[3][4][5]

Megjegyzések

[szerkesztés]
  1. ↑ Az Ibelinekig Mayer genealógiája alapján.[1]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Mayer 1994 XVII/868. o.
  2. ↑ Prawer 1980 28. o.
  3. ↑ Prawer 1972 126–159. o.
  4. ↑ Prawer 1980 23–45. o.
  5. ↑ Riley-Smith 1997 169–188. o.

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Vassals of the Kingdom of Jerusalem című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

[szerkesztés]
  • ↑ Edbury 1997: Edbury, Peter W: John of Ibelin and the Kingdom of Jerusalem. Woodbridge: Boydell Press. 1997.  
  • ↑ Lignages: Lignages d'Outremer. Szerk. Marie-Adélaïde Nielen. (hely nélkül): Académie des inscriptions et belles-lettres. 1993.  
  • ↑ Mayer 1994: Mayer, Hans E: Kings and Lords in the Latin Kingdom of Jerusalem. Aldershot: Variorum. 1994. ISBN 0 86078 416 9  
  • ↑ MedLands: fmg.ac: MedLands, Jerusalem Nobility. (Hozzáférés: 2021. június 30.)
  • ↑ Prawer 1972: Prawer, Joshua: The Crusaders' Kingdom. London: Phoenix Press. 1972.  
  • ↑ Prawer 1980: Prawer, Joshua: Crusader Institutions. Oxford: Clarendon Press. 1980.  
  • ↑ Riley-Smith 1997: Riley-Smith, Jonathan: The First Crusaders, 1095-1131. Cambridge: Cambridge University Press. 1997.  
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=A_Jeruzsálemi_Királyság_vazallusai&oldid=27243302”