Ugrás a tartalomhoz

Francsek Imre (építész, 1891–1953)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Francsek Imre
Született1891. március 27.[1]
Budapest[1]
Elhunyt1953 után[2]
Szovjetunió[2]
SzüleiFrancsek Imre
Foglalkozása
A Wikimédia Commons tartalmaz Francsek Imre témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Francsek Imre és családja (1935)

Ifjabb Francsek Imre (Budapest, 1891. március 27.Szovjetunió, 1953 után) magyar építész, idősebb Francsek Imre fia, Saly Noémi nagyapja.

Élete

[szerkesztés]

1918-tól állt a főváros alkalmazásában. Az 1929-es nagy világgazdasági válság idején tönkrement. Ezt követően Iránba, Teheránba vándorolt ki (később családja is követte) egy ott felkínált mérnöki állásra. Iránban több középületet, beleértve vasútállomásokat is tervezett.[3]

1942-ben magyar állampolgársága miatt egy építkezésről szovjet katonák elhurcolták a Szovjetunióba. Az 1950-es években Kazahsztán területén raboskodott. 1953-ban állítólag innen egy szabaduló transzportra tették, de megérkezéséről már nem tudni. (Családja még a második világháború idején hazatért.)[3]

Ismert épületei

[szerkesztés]
  • 1920: Széchenyi gyógyfürdő bővítése és strandja, Budapest, Állatkerti körút 9-11.[3]
  • 1927–1928: állami bérház, Budapest, Kinizsi u. 10.[4]
  • 1932: kiállítási csarnok, Budapest, Városliget[3]
  • ?: rendőrségi lakótelep, Budapest, Dagály u.[3]

Tervben maradt épületek

[szerkesztés]
  • 1926: Székesfővárosi bérház, Budapest, Török u.[5]
  • 1927: Szabó József utcai autóbuszgarázs, Budapest[6]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b FamilySearch Historical Records. (Hozzáférés: 2023. május 2.)
  2. a b http://epa.oszk.hu/02900/02952/00043/pdf/EPA02952_orszagepito_2000_04_23-25.pdf
  3. a b c d e Saly, i. m.
  4. Az 50 éves Vállalkozók Lapja jubileumi albuma 1879–1929. A magyar építőművészet és építőipar 50 éve, Vállalkozók Lapja, Budapest, 1929, 604. o.
  5. https://adt.arcanum.com/hu/view/BME_MagyarEpitomuveszet_1926/?pg=167&layout=s
  6. 8 Órai Ujság, 1927. november 10. (13. évfolyam), 255. szám [1]

Források

[szerkesztés]
  • Saly Noémi: Egy nemzetalkotó elem vagyok, fiam In: Országépítő 11. évf. (2000) 4. sz.