Ugrás a tartalomhoz

Foo Fighters

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a szócikk a zenekarról szól. A zenekar azonos című, debütáló albumáért lásd a Foo Fighters (album) szócikket!
Foo Fighters
A Foo Fighters egy koncerten, 2018-ban. Balról jobbra: Chris Shiflett, Taylor Hawkins, Dave Grohl, Nate Mendel, Rami Jaffee, és Pat Smear
A Foo Fighters egy koncerten, 2018-ban. Balról jobbra: Chris Shiflett, Taylor Hawkins, Dave Grohl, Nate Mendel, Rami Jaffee, és Pat Smear
Információk
Egyéb nevekThe Holy Shits[1]
Dee Gees[2]
EredetUSA Seattle, Washington, USA
Alapítva1995
Aktív évek1994–napjainkig
MűfajAlternatív rock
Post-grunge
Hard rock
Grunge
KiadóRCA Records, Capitol Records
Tagok
Dave Grohl
Nate Mendel
Chris Shiflett
Pat Smear
Rami Jaffee
Josh Freese
Korábbi tagok
William Goldsmith
Franz Stahl
Taylor Hawkins
A Foo Fighters weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Foo Fighters témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

A Foo Fighters egy amerikai rockegyüttes, amelyet a Nirvana együttes korábbi dobosa, Dave Grohl alapított 1994-ben. A név a második világháborús 'foo fighter' kifejezésből származik, amelyet a titokzatos légi jelenségekre használtak.

Az együttes szinte az egész világon ismertségre tett szert számos slágerükkel, ilyenek például: This Is a Call, Everlong, Learn to Fly, All My Life, Times Like These, Best of You, DOA, és a The Pretender. A zenekar összesen tizenöt Grammy-díjat nyert, öt albumuk (There Is Nothing Left to Lose, One by One, Echoes, Silence, Patience & Grace, Wasting Light és Medicine at Midnight) a legjobb rockalbum kategóriában nyert, ezzel a legsikeresebb Grammy-díjas rockegyüttesek egyike. A tizenegy stúdióalbumon kívül számos filmzenében is közreműködtek. 2021-ben a Rock and Roll Hall of Fame tagjaként iktatták be a zenekart (az első beiktatásra alkalmas évben).[3]

Története

[szerkesztés]

A megalakulás és a debütáló album (1994–1995)

[szerkesztés]

Dave Grohl négy évig volt a Nirvana dobosa. A legtöbb Nirvana-rajongó számára viszont nem ismeretes, hogy ezalatt Grohl számos saját szerzeményt írt. Ezeket stúdiókban felvette, majd kiadta Late! álnéven (Pocketwatch-kazetta).

Kurt Cobain halála után hat hónappal Dave Grohl stúdióba vonult Seattle-ben barátjával és producerével, Barrett Jones-szal. Minden hangszeren Grohl játszott, kivéve az egyik szám gitárját (az X-Static-et Greg Dulli, a The Afghan Whigs énekese és ritmusgitárosa játszotta). A zenészt ezután elcsábították a Capitol Records-hoz, majd a demókon megcsinálták a keverést, aminek az eredménye a Foo Fighters első albuma lett, ami a majdan létrejövő együttes nevén jelent meg.

Grohl nem szerette volna, hogy a Foo Fighters egy szóló projekt legyen, ezért zenésztársakat keresett. Krist Novoselic (Nirvana, Sweet 75, Eyes Adrift) esélyes volt az együttesbe való bekerülésre, de egyikük sem szerette volna, ha az új zenekar a Nirvana újjászületése lett volna. Grohl ezért Nate Mendel-t és William Goldsmith-et, a Sunny Day Real Estate basszusgitárosát és dobosát szerződtette le. Belépett Pat Smear (Germs, Nirvana) másodgitáros is, aki a Nirvana In Utero c. lemeze óta nem hivatalos tagja volt a Nirvana-nak. Az újonnan megalakult Foo Fighters turnézni indult 1995 tavaszán.

Első koncertjüket 1995. február 19-én, Seattle-ben tartották.[4] Az együttes első kislemezét 1995 júniusában jelentették meg This Is A Call néven, a névadó albumot pedig a következő hónapban. Az ezt követő időt turnézással töltötték, augusztusban először léptek fel a Reading Festivalon Angliában.

Az album a Billboard 200 listán a #23 helyezést érte el.

The Colour and the Shape (1996–1997)

[szerkesztés]
A Foo Fighters a Phoenix Festival-on, 1996-ban
Taylor Hawkins 1997-ben csatlakozott a zenekarhoz (a felvétel 2012-ben készült)

Az 1996-os tavaszi turné után a zenekar Gil Norton producerrel Seattle-ben stúdióba vonult, hogy felvegyék második albumukat, a The Colour and the Shape-et. A felvétel alatt konfliktus tört ki Grohl és Goldsmith között, aminek az eredménye az lett, hogy a dobosnak el kellett hagynia a zenekart. A zenekar átköltözött Los Angeles-be, hogy az egész albumot újra felvegyék, de már Grohl ült a dobok mögött. Az album 1997. május 20-án jelent meg.

Mivel a turnéra muszáj volt egy dobost szerezniük, Grohl kapcsolatba lépett Taylor Hawkins-szal (Alanis Morissette). Grohl meglepődött, amikor Hawkins önként jelentkezett a posztra.[5] Az 1997-es MTV Video Music Awards-szal egyidőben Pat Smear bejelentette, hogy távozik a csapatból. Megüresedett helyére Franz Stahl lépett, aki a Scream-ben együtt zenélt Grohl-lal.

Az album a Billboard 200 listán a #10 helyezést érte el.

There Is Nothing Left to Lose (1998–2001)

[szerkesztés]

Stahl még a Foo Fighters harmadik stúdióalbumának, a There Is Nothing Left to Lose felvétele előtt kilépett. A hátramaradt trió, Grohl, Mendel és Hawkins a következő néhány hónapot az új album felvételével töltötték. Az album megjelenése előtt Gary Gersht, a Capitol Records elnökét elbocsátották, ezért a Foo Fighters átszerződött az RCA Recordshoz (Gersh a korábbi Nirvana-menedzserhez, John Silvához csatlakozott, hogy megalapítsák a GAS Entertainment-et). Az album 1999. november 2-án jelent meg. Ezután a zenekar meghallgatott néhány gitárost, és Chris Shiflett mellett döntöttek, aki korábban a No Use for a Name és a Me First and the Gimme Gimmes tagja is volt. Shiflett egyelőre csak a turnékon szerepelt, teljes mértékben csak a negyedik album felvétele előtt lett "foo fighter".

2000 februárjában David Letterman meghívta az együttest műsorába, ahol így konferálta fel őket: "A kedvenc zenekarom a kedvenc számomat játssza." (Az Everlong c. számot játszották el ekkor.)

Ugyanebben az évben a Foo Fighters megalapozta a Queen-nel való kapcsolatát. A Queen gitárosa, Brian May játszotta a Pink Floyd-feldolgozás Have A Cigar c. számot, ami a Mission Impossible 2 filmzenéjeként jelent meg. Amikor a Queent meghívták a Rock and Roll hírességek csarnokába 2001 márciusában, Grohlt és Hawkinst is meghívták, és az így összeállt csapat egy számot adott elő (Tie Your Mother Down). 2002 májusában May közreműködött a Foo Fightersszel két számban (Tired Of You, Knucklehead). Ezt követően a két zenekar többször lépett fel együtt, például a VH1 Rock Honors c. adásban, és a Foo Fighters Hyde Park-beli koncertjén is.

Az album a Billboard 200 listán a 10. helyet érte el.

One by One (2001–2004)

[szerkesztés]

2001 vége felé az együttes felvette a negyedik albumát. Miután négy hónapot töltöttek az album befejezésével egy Los Angeles-i stúdióban, Grohl besegített a Queens of the Stone Age-nek elkészíteni a 2002-es Songs for the Deaf c. albumukat. A lemez befejezése inspirálta Grohl-t. Grohl és Hawkins eldöntötték, hogy újra felveszik az albumon szereplő összes számot a zenekar virginiai stúdiójában, mindössze 10 nap alatt. A végső album 2002 októberében jelent meg One by One címmel (Hawkins az első verziót tréfásan úgy említi, mint "Millió Dolláros Demo").

A zenekar a története nagy részében távol tartotta magát a politikától, azonban 2004-ben George Bush a Times Like These c. számot használta a kampányában, ezért Grohl úgy döntött, hogy támogatni fogja John Kerryt a körútján. Grohl fellépett ezeken a rendezvényeken és néha még elő is adott néhány akusztikus számot. Ez a kampánykörút ihlette Grohlt a következő album címének adásakor.

Az album a Billboard 200 listán a 3. helyet érte el.

In Your Honor (2005–2006)

[szerkesztés]
A Foo Fighters egy akusztikus koncerten

Egy és fél évvel a One by One koncertsorozat után Grohl nem akart sietni a következő stúdióalbum felvételével. Kezdetben Grohl saját maga írt akusztikus anyagokat, később az egész zenekar csatlakozott a projekthez.[6] A zenekar tagjai Los Angeles-be utaztak, hogy rögzítsék az ötödik stúdióalbumukat. Az In Your Honor 2005 júniusában jelent meg. Ez egy duplalemezes kiadás, lemezenként 10 számmal. Az első lemezen a rockosabb dalok, a másodikon szelídebb, akusztikus dalok kaptak helyet.

A Foo Fighters a Hyde Parkban, 2006-ban

Bár Grammy-díjat ezzel a duplalemezzel nem nyertek, azért az együttes több slágere is ide köthető: No Way Back, Best of You, DOA. A második lemez akusztikus dalait színháztermekben adták elő. A legnagyobb ilyen típusú előadás Hollywoodban volt.

Az album a Billboard 200 listán a #2 helyezést érte el. A zenekar 2006 nyarán úgy döntött, hogy egy rövid akusztikus turnét indít. Ezen a turnén több zenész között a korábbi gitáros, Pat Smear is részt vett. A Skin and Bones egy élőfelvételes kiadás, 2006-ból. Az In Your Honor második lemezén lévő akusztikus dalokat adták elő színháztermekben, a Skin And Bones a hollywood-i koncert felvétele.

Érdekessége, hogy az együttes legkedvesebb számai (Times Like These, Everlong, My Hero stb.) át lettek írva akusztikus hangszerelésre, egy lágyabb formára. A DVD és a hanglemez névadó dala (Skin and Bones) stúdióalbumon nem szerepelt azelőtt.

A Skin And Bones-t és a Foo dalok akusztikusra átírt verzióját azóta nagykoncerteken is előadják.

Echoes, Silence, Patience & Grace és a Greatest Hits (2007–2009)

[szerkesztés]
A zenekar egy koncerten, 2007-ben

Az In Your Honor című albumot követően a zenekar úgy döntött, hogy a The Colour and the Shape-nél is producerkedő Gil Norton-t hívják készülő albumukhoz. Egy XFM-mel készült interjú során Grohl megjegyezte, hogy már alig várja, hogy kiteljesedjen az együttes jellegzetes hangja: "Az album amit készítünk tipikus Foo Fighters album lesz, de határozottan felfedezhetők benne az új irányvonalak is. Király lesz, imádom." Az új album, az Echoes, Silence, Patience & Grace 2007. szeptember 25-én jelent meg a boltokban. Az album első dala a The Pretender augusztusban debütált a rádiókban. Az albumot 2008-ban öt Grammy-díjra jelölték, ebből kettőt nyert meg ("A Legjobb Rock Album" és "A Legjobb Hard Rock Teljesítmény", a The Pretender számmal). 2007-ben az európai MTV Music Awardson Pat Smear megerősítette, hogy újra csatlakozik a zenekarhoz.

Az album a Billboard 200 listán a 3. helyet érte el.

John Paul Jones, Taylor Hawkins, Jimmy Page, és Dave Grohl egy koncerten 2008-ban, Londonban, a Wembley Stadionban

Nem sokkal a felvételek után, 2008. június 7-én az együttes részt vett a Live Earthön a Wembley Stadionban (London, Anglia) utolsó előtti fellépőként. Az eseményen egyértelműen ők kapták a legnagyobb biztatást a rajongóktól. Később nyáron, a zenekar élvonalbeli szereplője volt a V Festivalnak (2007), ahol egy meglepetés akusztikus koncertet is adtak a Channel 4 színpadon 606 név alatt (Grohl úgy határozta meg a 606-os számot, mint kedvenc számát, és az együttes mindkét stúdióját is így hívják (Studio 606)). Az Echoes, Silence, Patience & Grace turné alatt a csapat új számokat gyakorolt. Miután a turnét befejezték, a zenekar 13 új számot rögzített a 606-os stúdióban. Röviddel ezután a zenekar bejelentette, hogy egy időre szünetelteti a turnézást (a szünet 2011 januárjáig tartott).

2009. november 3-án az együttes kiadott egy válogatásalbumot, a Greatest Hitset, ami két új dalt tartalmaz (Word Forward és Wheels).[7] Ezek a dalok egy gyakorláson lettek felvéve a Echoes, Silence, Patience and Grace és a Wasting Light albumok kijövetele között. A válogatásalbum promóciója érdekében a zenekar egy koncertet adott, ami a 606-os stúdióban zajlott le 2009 októberében. Ezt a koncertet élőben, online közvetítették.[8]

Wasting Light (2010–2012)

[szerkesztés]
A Foo Fighters 2009-ben. Balról jobbra: Hawkins, Shiflett, Grohl, Mendel

A nyolcadik stúdióalbum, a Wasting Light munkálatai 2010 augusztusában kezdődtek Butch Vig producerrel, aki korábban a Greatest Hits-en megjelent 2 új dal illetve (többek között) a Nirvana Nevermind című lemezének elkészítését is irányította. A felvételek Dave Grohl garázsában készültek kizárólag analóg eszközök segítségével. Az albumon többek közt Krist Novoselic és Bob Mould is játszik. Butch Vig azt mondta az MTV-nek, hogy az egész album teljesen analóg volt, egészen a poszt-masterelésig.[9] Az albumot hat Grammy-díjra jelölték, ebből ötöt megnyert.

A Wasting Light az első Foo Fighters lemez, ami első helyet szerzett a Billboard 200 listán. Ezzel a lemezzel vált újra teljes jogú taggá Pat Smear.

A lemez első kislemeze a Rope, ami 2011 februárjában lett hallható a rádiókban.[10] A zenekar kiadott egy feldolgozásokat tartalmazó albumot, a Medium Rare-t.

A Wasting Light mellett egy dokumentumfilmet is kiadtak, amit az Oscar-díjas James Moll rendezett. A Back and Forth az album felvételének dokumentálásán kívül a Foo Fighters történetét is feldolgozza, a Nirvana szétesésétől Grohl zenekar-alapításán keresztül a 2011-es állapotig. A filmben az összes jelenlegi és korábbi tag, valamint Butch Vig is megszólal. Az SXSW fesztiválon való debütálása után Austin-ban 2011. március 15-én,[11] végül 2011 júniusában jött ki DVD-n.

A 2011 MTV Video Music Awards-on a zenekar elnyerte a legjobb rock videónak járó díjat a Walk videóklipjével.

Sonic Highways (2013–2015)

[szerkesztés]

Annak ellenére, hogy a Wasting Light turné után a zenekar szünetet tartott, Grohl 2013 januárjában azt nyilatkozta, hogy a zenekar elkezdte a következő stúdióalbumon szereplő anyagok megírását.[12] 2013. február 20-án, a Brit Awards-on Grohl azt mondta, hogy már a következő napon visszautazik Amerikába, hogy elkezdhesse a következő album munkálatait.[13] Az XFM-nek Grohl elmondta, hogy a következő albumot 2014-ben szeretnék kiadni.

2013. szeptember 6-án Shiflett egy képet tett közzé az Instagram-on, amin az látszik, hogy 13 számot készülnek felvenni az új albumra.[14] Butch Vig, aki a zenekar Wasting Light albumán is dolgozott, Twitteren 2013 augusztusban megerősítette, hogy ő lesz az album producere.[15][16]

Az zenekar megerősítette, hogy véget vet a szünetnek, és két koncerten is játszanak Mexikóvárosban, Mexikóban 2013. december 11-én és 13-án. 2013. október 31-én egy videó jelent meg a Foo Fighters hivatalos YouTube csatornáján, amiben egy motoros szerepel (Erik Estrada), aki meghívásokat oszt szét a zenekar tagjainak, hogy játsszanak Mexikóban.[17]

2014. január 16-án egy képet tettek közzé a Foo Fighters hivatalos Facebook-oldalán, amin több szalag is látszik, a "LP 8" felirattal együtt.[18] 2014. május 15-én bejelentették, hogy a nyolcadik stúdióalbumukat 2014 novemberében adják majd ki, valamint azt, hogy a Foo Fighters egy HBO televíziós sorozattal szeretné megörökíteni az albumot és a zenekar 20. évfordulóját.[19] Ez a sorozat a Foo Fighters: Sonic Highways, amit Dave Grohl rendezett. 2014. július 30-án, Butch Vig közzé tette, hogy a Foo Fighters befejezte a felvételeket és az új album mixelését, valamint azt, hogy az album egy hónappal a televíziós sorozat első epizódja után fog megjelenni.[20]

A zenekar bejelentette, hogy 2014. december 10-én Fokvárosban, december 13-án pedig Johannesburgban játszik majd.[21] Az 'Invictus Games'-en játszanak, 2014. szeptember 14-én. Ez lesz az első koncertjük Angliában, mióta a Reading Festival-on játszottak 2012-ben.

2014. augusztus 8-án a zenekar egy rövid felvételt tett közzé. A felvétel címe egyszerűen csak egy "8". Ezen a felvételen Grohl az "All Rise" szavakat kiabálja. Augusztus 11-én bejelentették, hogy a Foo Fighters új stúdióalbuma a Sonic Highways nevet fogja viselni, és 2014. november 10-én jelenik meg.[22][23] 2014. október 16-án megjelent a lemez első kislemeze, a Something from Nothing, majd az ígért napon a lemez is.[24] A zenekar egy nemzetközi turnét is meghirdetett (Sonic Highways World Tour), mely során 2014 decemberében Dél-Afrikában, 2015 januárjában Dél-Amerikában játszottak.[25] A turné 2015 februárban és márciusban Ausztráliában és Új-Zélandon folytatódott.[26]

2015. május 20-án a Foo Fighters volt az utolsó fellépő a Late Show with David Letterman című talkshowban, mikor David Letterman pontot tett 33 éves éjszakai talkshow-karrierjére. A műsor egy, Letterman kiemelt pillanataiból összeállított anyag volt, miközben a zenekar az Everlong c. dalt játszotta. Letterman elmondása szerint ez sokat jelentett számára a 2000-ben történt nyitott szívműtétje után.[27][28] A zenekar a nemzetközi turnét késleltette, hogy megjelenhessen a műsorban.[29] A turné 2015. május 24-én folytatódott, mikor a BBC Radio 1's Big Weekend eseményen játszottak Norwichban, Angliában.[30]

Grohl egy egyedi gyártású trónon játszik a Fenway Parkban, miközben törött lába gyógyulófélben van, 2015-ben

2015. június 12-én Göteborgban, Svédországban Grohl a második dal közben leesett a színpadról és eltörte lábát.[31] A zenekar tovább játszott, miközben Grohl orvosi ápoláson ment keresztül. Grohl ezután visszatért a színpadra, majd egy székben ülve tovább játszotta a zenekar műsoridejének utolsó két óráját, miközben egy orvos a lábát stabilizálta.[31] A koncert után Grohl-t Londonba szállították, ahol megműtötték. Az orvosok hat fém rögzítőt helyeztek a lábába.[32] 2015. június 16-án bejelentették, hogy Grohl sérülése miatt az összes hátralévő európai turnéfellépést törlik.[32]

2015 júliusában ezer olasz rajongó vett részt a Rockin’ 1000(wd) eseményen az olaszországi Cesenában, ahol a Learn to Fly-t játszották és azt kérték, hogy a zenekar lépjen fel a városban. Az eseményről készült videó elterjedt az interneten és lenyűgözte Grohl-t. A videó eredményeként 2015. november 3-án a Foo Fighters Cesenában játszott.[33]

Saint Cecilia EP és a Concrete and Gold (2015–2019)

[szerkesztés]
Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

Medicine at Midnight, Studio 666 film (2019–2022)

[szerkesztés]
Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

Taylor Hawkins halála és a But Here We Are (2022–jelen)

[szerkesztés]

2022. március 25-én, szombaton, magyar idő szerint hajnalban a banda Twitteren megosztotta, hogy a dél-amerikai turnéjuk közepén Taylor Hawkinst egy bogotai hotelszobában holtan találták meg péntek este, órákkal azelőtt, hogy egy hatalmas koncertet adtak volna elő Kolumbia fővárosában. Taylor halála miatt kénytelenek voltak lemondani a dél-amerikai turné hátralévő koncertjeit és az Egyesült Királysági turnéjukat. Taylor Hawkins 50 éves volt. Halálának oka másnap derült ki, amikor a kolumbiai hatóságok bejelentették, hogy egy előzetes vizelet-toxikológiai vizsgálat szerint Taylor szervezetében tíz anyag volt halálakor, köztük opioidok, benzodiazepinek, triciklikus antidepresszánsok és THC.[34]

2022. szeptember 3-án, Londonban, a Wembley stadionban emlékkoncertet tartottak Taylor Hawkins tiszteletére. A koncert 6 órás volt, amin több, mint 50 fellépő lépett színpadra, köztük Taylor fia, Shane Hawkins, Brian May, Roger Taylor, Pink, Chad Smith, Wolf Van Halen és Brian Johnson. A koncertet szintén előadták Los Angelesben. Mindkét koncerten részt vett Josh Freese dobos.

Grohl és Freese (a háttérben) a 2023-as Glastonbury Fesztiválon

2022 decemberében a zenekar megerősítette, hogy folytatják a zenélést, a zenekar nem oszlik fel Hawkins halála után.[35] 2023 januárjától számos fesztiválfellépést jelentettek be az évre vonatkozóan.[36] 2023. április 19-én a Foo Fighters bejelentette tizenegyedik stúdióalbumát, a But Here We Are-t, mely 2023. június 2-án jelent meg. Ugyanezen a napon, a lemez bejelentésekor jelent meg a lemez első kislemeze is, a Rescued. A stúdióalbum bejelentésekor egyelőre nem volt tisztázott, ki dobol a lemezen.[37] A zenekar sajtóközleménye úgy jellemezte a lemezt, mint egy "teljességgel őszinte és érzelmileg nyers válasz mindenre, amin a Foo Fighters átesett az utóbbi egy év alatt".[38][39] 2023. május 21-én, a zenekar közzétett egy egy órás felvételt a Veeps felületén (Foo Fighters: Preparing Music for Concerts), melyben kissé humoros módon több híres dobos megjelent, majd végül a zenekar Josh Freese dobossal gyakorol és játszik el nyolc Foo Fighters-számot (hat korábbit, két újat a következő lemezről). Ezzel a Foo Fighters bejelentette Freese-t Hawkins pótlásaként.[40] Ennek ellenére, a felvételben Grohl és Freese a Nothing at All eljátszása után beszélget, amiből kiderül, vélhetően Grohl dobol a megjelenő lemezen, nem pedig Freese.[41]

Érdekességek

[szerkesztés]

Tagok

[szerkesztés]
A Foo Fighters 2017-ben. Balról jobbra: Jaffee, Shiflett, Grohl, Hawkins, Mendel, Smear

Jelenlegi tagok

Korábbi tagok

Turnétagok

  • Petra Haden – hegedű, mandolin, háttérvokál (2005–2007)
  • Drew Hester – perkusszió (2005–2010)
  • Jessy Greene – hegedű, cselló, nagybőgő, háttérvokál (2007–2010)
  • Barbara Gruska – háttérvokál (2017–napjainkig)
  • Laura Mace – háttérvokál (2017–napjainkig)
  • Samantha Sidley – háttérvokál (2017–napjainkig)

Felállás az idők során

[szerkesztés]

Diszkográfia

[szerkesztés]
Bővebben: Foo Fighters-diszkográfia

Stúdióalbumok

[szerkesztés]

Díjak

[szerkesztés]

American Music Awards

[szerkesztés]
Év Díj Munka Eredmény
2008 Kedvenc alternatív művész Foo Fighters Jelölve
2011 Elnyerte
2021 Kedvenc rockművész Jelölve

Brit Awards

[szerkesztés]
Év Díj Munka Eredmény
1996 Nemzetközi áttörő együttes Foo Fighters Jelölve
Nemzetközi együttes Jelölve
2003 Jelölve
2008 Elnyerte
Nemzetközi album Echoes, Silence, Patience & Grace Elnyerte
2012 Nemzetközi együttes Foo Fighters Elnyerte
2015 Elnyerte
2018 Elnyerte
2021 Jelölve

Grammy-díjak

[szerkesztés]
Év Díj Mű Eredmény
1996 A legjobb alternatív zenei album Foo Fighters Jelölve
1998 A legjobb rockalbum The Colour and the Shape Jelölve
A legjobb hard rock teljesítmény Monkey Wrench Jelölve
2001 A legjobb rockalbum There Is Nothing Left to Lose Elnyerte
A legjobb videóklip Learn to Fly Elnyerte
A legjobb rock duó vagy énekes együttes előadása Jelölve
2003 A legjobb hard rock teljesítmény All My Life Elnyerte
A legjobb rockdal Jelölve
2004 A legjobb rockalbum One by One Elnyerte
2006 A legjobb rockalbum In Your Honor Jelölve
A legjobb Surround Sound album Jelölve
A legjobb rockdal Best of You Jelölve
A legjobb rock duó vagy énekes együttes előadása Jelölve
A legjobb popénekesi együttműködés Virginia Moon (Norah Jones-szal) Jelölve
2008 A legjobb rockalbum Echoes, Silence, Patience & Grace Elnyerte
Az év albuma Jelölve
A legjobb hard rock teljesítmény The Pretender Elnyerte
Az év felvétele Jelölve
A legjobb rockdal Jelölve
2012 Az év albuma Wasting Light Jelölve
A legjobb rockalbum Elnyerte
A legjobb rock előadás Walk Elnyerte
A legjobb rockdal Elnyerte
A legjobb hard rock/metal teljesítmény White Limo Elnyerte
A legjobb hosszú videóklip Back and Forth Elnyerte
2016 A legjobb rock teljesítmény Something from Nothing Jelölve
A legjobb zenei film Foo Fighters: Sonic Highways Jelölve
2018 A legjobb rock teljesítmény Run Jelölve
A legjobb rockdal Elnyerte
2022 A legjobb rock teljesítmény Making a Fire Elnyerte
A legjobb rockdal Waiting on a War Elnyerte
A legjobb rockalbum Medicine at Midnight Elnyerte

Kerrang! Awards

[szerkesztés]
Év Díj Munka Eredmény
2000 Klasszikus Dalszerzők Foo Fighters Elnyerte
2002 A Hírnév Csarnoka Foo Fighters Elnyerte
2005 A Legjobb Kislemez Best of You Elnyerte
2018 A Legjobb Nemzetközi Zenekar Foo Fighters Elnyerte
A Legjobb Nemzetközi Fellépő Elnyerte

MTV Ausztráliai Zenei Díjátadó

[szerkesztés]
Év Díj Munka Eredmény
2006 A legjobb album In Your Honor Jelölve
A legjobb együttes videója Best of You Jelölve
A legjobb rock videó Jelölve
2008 Az év videója The Pretender Jelölve
A legjobb előadó Echoes, Silence, Patience, and Grace Turné Jelölve

MTV Európai Zenei Díjátadó

[szerkesztés]
Év Díj Munka Eredmény
2000 A legjobb videó Learn to Fly Jelölve
A legjobb rock előadó Foo Fighters Jelölve
2005 A legjobb rock előadó Foo Fighters Jelölve
2007 A legjobb élő zenekar Foo Fighters Jelölve
A legjobb videó The Pretender Jelölve
2008 A legjobb élő zenekar Foo Fighters Jelölve
2009 A legjobb rock előadó Foo Fighters Jelölve
2011 A legjobb rock előadó Foo Fighters Jelölve
A legjobb előadó Jelölve
A legjobb észak-amerikai előadó Jelölve
2015 A legjobb rock előadó Jelölve
A legjobb élő zenekar Jelölve
2017 A legjobb rock előadó Jelölve
A legjobb színpadi fellépés Jelölve
A legjobb videó Run Jelölve
2018 A legjobb rock előadó Foo Fighters Jelölve
2021 A legjobb rock előadó Jelölve
2022 A legjobb rock előadó Jelölve

MTV Videó Zenei Díjátadó

[szerkesztés]
Év Díj Videó Eredmény
1996 A Legjobb Csapatvideó Big Me Elnyerte
Az Év Videója Jelölve
A Legjobb Alternatív Zenei Videó Jelölve
A Legjobb Rendezés Jelölve
1997 A Legjobb Rock Videó Monkey Wrench Jelölve
A Legjobb Alternatív Zenei Videó Jelölve
1998 A Legjobb Rock Videó Everlong Jelölve
A Legjobb Speciális Effektek Jelölve
A Legjobb Művészi Rendezés Jelölve
2000 A Legjobb Csapatvideó Learn to Fly Jelölve
A Legjobb Rendezés Jelölve
2005 A Legjobb Rock Videó Best of You Jelölve
A Legjobb Vágás Jelölve
2008 A Legjobb Rock Videó The Pretender Jelölve
2009 A Legjobb Videó (Aminek nyernie kellett volna) Everlong Jelölve
2011 A Legjobb Rock Videó Walk Elnyerte

MTV Videó Zenei Díjátadó Japán

[szerkesztés]
Év Díj Munka Eredmény
2003 A Legjobb Rock Videó All My Life Jelölve
2008 The Pretender Jelölve

NME Awards

[szerkesztés]
Év Díj Munka Eredmény
2008 Az év legjobb albuma Echoes, Silence, Patience & Grace Elnyerte
2011 Godlike Genius Award Dave Grohl Elnyerte
2012 Legjobb nemzetközi zenekar Foo Fighters Elnyerte
Legjobb zenei film Back and Forth Elnyerte
2013 Legjobb nemzetközi zenekar Foo Fighters Jelölve
Az év hőse Dave Grohl Jelölve
2015 Legjobb nemzetközi zenekar Foo Fighters Elnyerte
2016 Legjobb nemzetközi zenekar Dave Grohl Jelölve
Az év hőse Elnyerte
Legjobb nemzetközi zenekar Foo Fighters Jelölve

Források

[szerkesztés]
  1. ↑ Young, Alex. „Foo Fighters performed a secret show as The Holy Shits in an abandoned train tunnel”, 2014. szeptember 12.. [2016. december 22-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2021. augusztus 13.) (amerikai angol nyelvű) 
  2. ↑ Kreps, Daniel. „Foo Fighters' Bee Gees Tribute Band Announces 'Hail Satin' LP”, 2021. június 17.. [2021. június 17-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2021. augusztus 13.) (amerikai angol nyelvű) 
  3. ↑ Hartmann, Graham: Foo Fighters + More Inducted Into Rock Hall of Fame Class of 2021 (angol nyelven). Loudwire , 2021. május 12. [2021. június 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. augusztus 25.)
  4. ↑ #TBT First Foo Fighters show, 20 years ago today. Boat House. Seattle, WA. 02.19.95. (Hozzáférés: 2015. február 19.)
  5. ↑ James Moll (rendező). (2011). Foo Fighters: Back and Forth (angol nyelven). A jelenet helye a filmen: 33:35-34:03. (Hozzáférés ideje: 2020. november 17.)
  6. ↑ No 'Foo'ls. Entertainment Weekly, 2005. június 17. [2012. október 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. május 26.) „Greenblatt, Leah”
  7. ↑ Foo Fighters To Release Greatest Hits. Xfm.co.uk. [2013. május 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. április 18.)
  8. ↑ Live Performance from Studio 606. Foofighters.com. [2014. április 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. április 18.)
  9. ↑ Posted 1/27/11: Exclusive: Butch Vig Talks 'Primal, Raw' Foo Fighters Album - Music, Celebrity, Artist News. MTV, 2011. január 27. [2012. június 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. július 18.)
  10. ↑ New Foo Fighters video & album release date - News | State Magazine. State.ie, 2011. február 14. [2011. február 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. július 18.)
  11. ↑ Foo Fighters Discuss 'Back and Forth' Documentary at SXSW. Prometheus Global Media. (Hozzáférés: 2014. április 18.)
  12. ↑ Dave Grohl Says Foo Fighters 'Have A Plan' For Their Next Album. MTV.com, 2013. január 23. [2013. december 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. augusztus 23.)
  13. ↑ Dave Grohl: 'Foo Fighters to begin work on new album this week' | News. Nme.Com, 2013. február 21. (Hozzáférés: 2014. április 18.)
  14. ↑ Chris Shiflett (shifty71): Photo by "shifty71" - Why is Pat smelling my Strat??, 2013. szeptember 6. (Hozzáférés: 2014. augusztus 23.)
  15. ↑ Darren Levin: Butch Vig teams up with Foo Fighters for "KILLER new songs". Faster Louder. Faster Louder Pty Ltd, 2013. augusztus 26. [2013. november 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. november 8.)
  16. ↑ Rosen, Craig: The 10 Most Anticipated Albums of 2014. Yahoo. (Hozzáférés: 2013. december 29.)
  17. ↑ Tom Mann: Foo Fighters return with hilarious comeback video. Faster Louder. Faster Louder Pty Ltd, 2013. november 3. [2013. november 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. november 8.)
  18. ↑ Foo Fighters - Tijdlijnfoto's. Facebook, 2014. január 16. (Hozzáférés: 2014. április 18.)
  19. ↑ Foo Fighters To Commemorate Eighth Album & 20th Anniversary With HBO Series Documenting Eight-City Recording Odyssey. FooFighters.com. [2014. május 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. május 15.)
  20. ↑ Stolman, Elissa: Foo Fighters Finish Eighth Album. spin.com . Spin, 2014. július 30. (Hozzáférés: 2014. augusztus 23.)
  21. ↑ http://gevaaalik.com/foo-fighters-south-africa
  22. ↑ [1]
  23. ↑ Foo Fighters Name New Album 'Sonic Highways,' Reveal Track List. RollingStone.com , 2014. augusztus 11. [2017. augusztus 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. augusztus 23.)
  24. ↑ https://www.youtube.com/watch?v=Y3B0Vx_yQgo
  25. ↑ Hughes, Hilary: Foo Fighters Announce Stadium & Arena National Tour Dates. Fuse (TV channel), 2014. november 18. (Hozzáférés: 2017. június 16.)
  26. ↑ „Foo Fighters' Australian tour announced”, Sydney Morning Herald , 2014. október 30.. [2014. november 4-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2020. november 8.) 
  27. ↑ Foo Fighters [@foofighters]: Final time on this stage...#ThanksDave @Letterman (english nyelven), 2015. május 20. (Hozzáférés: 2020. november 8.)
  28. ↑ „David Letterman signs off with epic, 33-year montage as Foo Fighters play 'Everlong'”, Entertainment Weekly, 2015. május 21.. [2015. május 24-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2020. november 8.) 
  29. ↑ David Letterman: Famous Fans Say Goodbye (2015. május 20.). Hozzáférés ideje: 2020. november 8. „[Dave Grohl:] When he came back ... they requested that we play our song ‘Everlong’ because that was his favorite song. And we fucking dropped everything—I think we even cancelled a tour. ... Not only was it an honor to be asked, but it felt like something we had to do—because he had always meant so much to us.” 
  30. ↑ Izundu, Chi Chi. „Foo Fighters and Taylor Swift close Radio 1's Big Weekend in Norwich”, BBC, 2015. május 24.. [2015. augusztus 3-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2020. november 8.) 
  31. ↑ a b Foo Fighters star Dave Grohl 'breaks leg' in stage fall, 2015. június 13. [2015. június 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. november 8.)
  32. ↑ a b Foo Fighters cancel Glastonbury and Wembley Stadium gigs. [2016. január 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. november 8.)
  33. ↑ Shepherd, Jack. „Foo Fighters play 27-song-set to the 1000 'Learn to Fly' rockers in Italy”, The Independent, 2015. november 4.. [2017. február 11-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2020. november 8.) 
  34. ↑ Fiscalía Colombia: Comunicado oficial de la #Fiscalía General de la Nación sobre la muerte del ciudadano extranjero Taylor Hawkins, baterista de la banda Foo Fighters (spanyol nyelven). Twitter , 2022. március 26. [2022. március 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. május 25.)
  35. ↑ Shafer, Ellise: Foo Fighters Confirm Band Will Continue After Taylor Hawkins' Death: 'He'll Be There in Spirit' (angol nyelven). Variety , 2022. december 31. (Hozzáférés: 2023. május 26.)
  36. ↑ Singer, Quentin: Foo Fighters Are Officially Coming Back In 2023' (angol nyelven). Variety , 2023. január 10. (Hozzáférés: 2023. május 26.)
  37. ↑ Kaufman, Gil. „Foo Fighters Announce 'Brutally Honest' 11th Album 'But Here We Are'”, Billboard, 2023. április 19. (Hozzáférés: 2023. május 26.) 
  38. ↑ BUT HERE WE ARE – NEW ALBUM OUT JUNE 2 (angol nyelven). foofighters.com . (Hozzáférés: 2023. május 26.)
  39. ↑ Monroe, Jazz: Foo Fighters Announce New Album But Here We Are, Share Song (amerikai angol nyelven). Pitchfork , 2023. április 19. (Hozzáférés: 2023. május 26.)
  40. ↑ Sun, Michael. „Foo Fighters announce Josh Freese as new drummer after Taylor Hawkins’ death”, The Guardian , 2023. május 22. (Hozzáférés: 2023. május 26.) (brit angol nyelvű) 
  41. ↑ Carter, Emily: Dave Grohl confirms that he played drums on the new Foo Fighters album (angol nyelven). Kerrang , 2023. május 22. (Hozzáférés: 2023. május 26.)
  42. ↑ http://www.musicweek.com/news/read/anastacia-signs-to-bmg-masters-model/051822
  43. ↑ Óbudai-Sziget (Pepsi Sziget) 20th August 1997 - FooFightersLive.com Shows Archive. foofighterslive.com. [2021. augusztus 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. augusztus 3.)
  44. ↑ Budapest Arena 26th June 2017 - FooFightersLive.com Shows Archive. foofighterslive.com. [2021. augusztus 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. augusztus 3.)
  45. ↑ A legkedvesebb srác a rockban – a Foo Fighters Budapesten. HVG. [2021. augusztus 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. augusztus 3.)
  46. ↑ Foo Fighters (USA) kedd, aug 13. 20:30, Dan Panaitescu nagyszínpad - Sziget Fesztivál 2019. https://szigetfestival.com
  47. ↑ Amikor minden valódi - Foo Fighters a Szigeten. recorder.blog.hu, 2019. augusztus 15.

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Foo_Fighters&oldid=27528707”