Folytonos függvény
A matematikában, közelebbről a matematikai analízisben egy függvény folytonossága az helyen azt jelenti, hogy kis megváltoztatása esetén a hozzá tartozó függvényérték, az is csak kicsit változik. A „kis változás” matematikailag a határérték segítségével értelmezhető. A folytonosság lokális (helyi) tulajdonság, a függvény értelmezési tartományának egy pontjában definiált fogalom (pontbeli folytonosság).[1]
A korlátos és zárt intervallumon értelmezett valós függvények esetén beszélhetünk intervallumon való folytonosságról. (Vö.: Darboux-tulajdonság.) Ez utóbbiak szemléletesen mutatják a folytonos függvényekről alkotott intuitív képet, miszerint ezeknek a grafikonja a ceruza felemelése nélkül megrajzolható.
Némileg bonyolultabb, illetve szerteágazóbb probléma a görbék, illetve más geometriai alakzatok folytonosságának kérdése általában. Ezzel a topológia foglalkozik. A probléma részben visszavezethető a valós-valós függvények folytonosságának és határértékeinek vizsgálatára, de ettől függetlenül és jóval általánosabb keretek között, például valamely topológiai axiómarendszer vagy struktúra segítségével is tárgyalható.
Pontbeli folytonosság
[szerkesztés]Definíció
[szerkesztés]Azt mondjuk, hogy a valós számok egy részhalmazán értelmezett függvény folytonos az értelmezési tartományának egy pontjában, és ezt -val jelöljük, ha minden pozitív számhoz létezik olyan pozitív szám, hogy minden olyan számra, amely -tól -nál kisebb mértékben tér el, teljesül, hogy az függvényérték -nál kisebb távolságra van -tól. Azaz
Magyarázat: a függvény -beli folytonossága azt jelenti, hogy akármilyen kicsi hibakorlátot is szabunk, mindig lesz az körül olyan kis intervallum, amelyen belüli -ekre a függvény értékei a hibakorlátnál – -nál – kisebb mértékben térnek el -tól.
Folytonosság jellemzése határértékkel
[szerkesztés]Legyen a valós számok egy részhalmazán értelmezett, valós értékű függvény és legyen . Az, hogy az függvény az pontban folytonos, egyenértékű azzal, hogy
- az -nak vagy izolált pontja, vagy
- az -nak torlódási pontja és létezik az -val egyenlő határérték.
torlódási pontja -nak, ha bármely pozitív -hoz létezik -nak olyan -val nem egyenlő eleme, melynek távolsága -tól kisebb, mint . -nak izolált pontja , ha nem torlódási pontja, azaz létezik olyan pozitív , melyre -nak nincs más eleme az nyílt intervallumban, csak .
Átviteli elv
[szerkesztés]Ezt még Heine-féle definíciónak illetve a folytonosságra vonatkozó átviteli elvnek is szokták nevezni.
Az valós számok halmazának egy részhalmazán értelmezett valós értékű függvény akkor és csak akkor folytonos az pontban, ha minden, az értelmezési tartományában haladó, -hoz konvergáló sorozat esetén a függvényértékek sorozata is konvergens és az számhoz tart, azaz
Halmazon való folytonosság
[szerkesztés]Azt mondjuk, hogy egy függvény folytonos az értelmezési tartományának egy részhalmazán, és ezt -val jelöljük, ha folytonos a halmaz minden pontjában. Röviden csak azt mondjuk, hogy folytonos, és ezt -vel jelöljük, ha folytonos az értelmezési tartományán.
Uniform (egyenletes) folytonosság
[szerkesztés]Ha és a valós számok részhalmazai, akkor az függvény uniform folytonos, ha bármely -ra létezik , úgy, hogy bármely , teljesül, hogy . A folytonosság és az uniform folytonosság között az a különbség, hogy az uniform folytonosság esetén a értéke csak -tól függ, magától az ponttól nem.
Abszolút folytonosság
[szerkesztés]Legyen a valós számok egy intervalluma. Az függvény abszolút folytonos az halmazon, ha bármely pozitív -hoz létezik egy pozitív , úgy, hogy bármely véges sorozatára a páronként diszjunkt részintervallumoknak teljesül, hogy:[2]
- -ra igaz :.
Az alábbi állítások a valós függvényre vonatkozóan az kompakt intervallumon ekvivalensek:[3]
- abszolút folytonos;
- -nek majdnem mindenhol létezik egy deriváltja, amely Lebesgue-integrálható és bármely -re az intervallumon;
- létezik egy Lebesgue-integrálható függvény intervallumon, úgy, hogy bármely -re az intervallumon.
Ha a fentiek teljesülnek, akkor majdnem mindenhol . Az első és harmadik pont ekvivalenciáját a Lebesgue-integrálás alaptételének nevezik.[4]
Szakadás
[szerkesztés]A valós-valós függvények leképezését legtöbbször egy képlettel adják meg. A függvény vizsgálata, vagyis analízise legtöbbször annak az halmaznak (értelmezési tartomány) a meghatározásával kezdődik, amelynek minden pontjában értelmezhető a képlet műveletsora, azaz kiszámítható, tehát létezik a megfelelő helyettesítési érték.
Szinguláris pont
[szerkesztés]Ha a szakadási helyen a függvény határértéke ±∞, akkor szingularitásról beszélünk.
Megszüntethető szakadás
[szerkesztés]Ha egy hely a függvény szakadási helye, ahol a határérték létezik és véges, akkor képlet hozzárendelését kiegészítve a előírással, a (grafikon) szakadása megszüntethető.
Ugráshely
[szerkesztés]Egy hely a függvény ugráshelye, ha létezik mind a bal-, mind a jobb oldali határérték és ezek egyike megegyezik a függvényértékkel.
Elsőfajú szakadás
[szerkesztés]Ha a függvénynek a helyen van bal oldali és jobb oldali határértéke, de ezek vagy különbözők, vagy a közös érték nem egyezik meg az helyettesítési értékkel, a szakadás elsőfajú. (A gyakorlati alkalmazásoknál ez utóbbi esetben is megszüntethető a szakadás.)
Másodfajú szakadás
[szerkesztés]Minden egyéb esetben, például, ha a jobb és bal oldali határértékek különbözőek (végesek), és egyik sem egyezik meg az helyettesítési értékkel, a szakadás másodfajú és nem megszüntethető.
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]Hivatkozások
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Kezdetben a folytonosságnak egy sokkal pontatlanabb, ugyanakkor igen szemléletes intuitív képe is élt: nevezetesen, a folytonos függvények görbéje (ill. a görbe ábrázolt darabja) megrajzolható az íróeszköz „felemelése” nélkül. A tizennyolcadik század második felétől kezdve a számtalan „topológiailag elfajult” függvénygörbe (ide tartoznak például a fraktálszerű görbék, mint például a Poincaré-görbe) felfedezése meglehetősen tarthatatlanná tette ezt a képet.
- ↑ Royden 1988, Sect. 5.4, page 108; Nielsen 1997, Definition 15.6 on page 251; Athreya & Lahiri 2006, Definitions 4.4.1, 4.4.2 on pages 128,129. The interval I is assumed to be bounded and closed in the former two books but not the latter book.
- ↑ Nielsen 1997, Theorem 20.8 on page 354; also Royden 1988, Sect. 5.4, page 110 and Athreya & Lahiri 2006, Theorems 4.4.1, 4.4.2 on pages 129,130.
- ↑ Athreya & Lahiri 2006, before Theorem 4.4.1 on page 129.
Külső hivatkozások
[szerkesztés]- PlanetMath: continuous Archiválva 2006. szeptember 25-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Encyclopaedia of Mathematics: Continuous function