Fireflash
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
Fireflash | |
Funkció | Kis hatótávolságú légiharc-rakéta |
Gyártó | Fairey Aviation |
Rendszeresítők | Brit Királyi Légierő |
Szolgálatba állítás | 1955–1958 |
Hordozó repülőgépek | Gloster Meteor, Supermarine Swift |
Irányítás | Vezetősugaras irányítás |
Robbanótöltet | Repesz-romboló |
Méret- és tömegadatok | |
Hossz | 2,83 m |
Indulótömeg | 150 kg |
Repülési jellemzők | |
Max. sebesség | 2 Mach |
Hatótávolság | 3,1 km |
Fokozatok | |
Első fokozat | |
Típusa | 2 darab szilárd hajtóanyagú gyorsítórakéta |
Háromnézeti rajz | |
A Fireflash rakéta oldalnézete | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Fireflash témájú médiaállományokat. |
A Fairey Blue Sky, Pine Hawk, későbbi nevén Fireflash kis hatótávolságú, vezetősugaras irányítású légiharc-rakéta volt, az első, melyet az Egyesült Királyságban fejlesztettek ki. A szokatlan elrendezésű rakéta törzse előtt két oldalt helyezték el a gyorsítórakétákat, melyek 1,5 másodperc alatt kiégtek és leváltak, a rakéta fejrésze ezután meghajtás nélkül repült a cél felé. Így a hajtómű ionizált égéstermékei nem zavarták a rádiójelek vételét, melyekhez a célra vezetés miatt volt szükség. A fejrész a gyorsító fokozatok leválása után fokozatosan lelassult, minél előbb el kellett találnia a célt, ezért nagyon kis hatótávolsággal bírt. A megrendelő RAF ezzel nem volt elégedett, így gyártását kb. 300 darab után leállították, az elkészült példányokat az ausztrál Woomera rakétakísérleti telepen használták el próbalövészeteken, 1955-1958 között.