Anghel Saligny híd
| Anghel Saligny híd | |
 | |
| Elhelyezkedése | |
| Áthidalt akadály | |
| Névadó | Anghel Saligny |
| Szerkezettípus | alsó pályás rácsos |
| Funkció | vasúti híd (használaton kívül) |
| Anyag | acél |
| Legnagyobb támaszköz | 190 m |
| Szabad nyílás magassága | 30 m |
| Nyílások száma | 8 (mederhidak, 5 a Duna és 3 a Borceai-Duna-ág felett) |
| Teljes hosszúsága | 2632 (1662 m a Duna és 970 m a Borceai-Duna-ág felett) m |
| Tervező | Anghel Saligny |
| Építés kezdete | 1890. október 21. |
| Átadás ideje | 1895. szeptember 25. |
| Elhelyezkedése | |
 Anghel Saligny híd
Pozíció Románia térképén
| |
 é. sz. 44° 20′ 26″, k. h. 28° 01′ 01″44.340433°N 28.017017°EKoordináták: é. sz. 44° 20′ 26″, k. h. 28° 01′ 01″44.340433°N 28.017017°E | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Anghel Saligny híd témájú médiaállományokat. | |
Az Anghel Saligny híd (románul: Podul Anghel Saligny), korábban I. Károly király híd (Podul Regele Carol I) két hídból álló acél vasútihíd-együttes a Duna és a Borceai-Duna-ág felett Romániában, Cernavodă és Feteşti között, a folyó 300 folyamkilométerénél. 1890 és 1895 között épült a Bukarest és Konstanca (illetve Munténia és Dobrudzsa) közötti vasúti kapcsolat biztosítása érdekében.[1][2] Szerepét 1987-ben átvette két újonnan épült közúti-vasúti híd: a Cernavodăi híd és Fetești híd, azóta használaton kívül van.
A két folyóág felett vezető híd összhossza 2632 m, ebből 1662 m a Duna főága felett és 970 m a Borceai-Duna-ág felett. A mederhidak alsópályás rácsos szerkezetűek. A karcsú alakú, csipkés rudakkal rendelkező, harmonikus körvonalú acélhidat szép alkotásnak tartják.[3] Műemléki védelem alatt áll; a romániai műemlékek jegyzékében az IL-II-a-A-14114 (Borceai-Duna-ág feletti híd) és CT-II-m-A-02872 (Duna feletti híd) sorszámon szerepel.[4]
Történelem
[szerkesztés]A Fekete-tengerhez vezető vasútvonal első, Konstanca és Cernavodă közötti szakasza 1860-ban épült ki, az akkor még az Oszmán Birodalomhoz tartozó Dobrudzsában. Az Orosz–török háború (1877–78), valamint az Orosz Birodalomhoz került Dobrudzsa Romániának való átadása után, 1879-ben kezdődött meg a Bukarest–Ciulnița–Feteşti vonalszakasz építése. A két szakasz összekötéséhez két híd megépítésére volt szükség a Duna és a Borceai-Duna-ág felett.
Tervezés
[szerkesztés]A román kormány eredetileg nemzetközi pályázatot írt ki a hidak tervezésére és kivitelezésére.[1][5] 1883-ban nyolc, a megismételt pályázaton 1886-ban öt induló volt Európa számos országából (Franciaországból, Németországból, Belgiumból, Svájcból),[6] köztük Gustave Eiffel, akinek az irodája nem sokkal korábban a Ploiești és Predeál közötti vasútvonal fémhídjait is tervezte,[1] de a bírálóbizottság egyik pályázattal sem volt maradéktalanul megelégedve.[6] A hidak megtervezésével és kivitelezésével a Romániai Közmunkaügyi Minisztérium 1887-ben végül a Romániai Vasutak Főigazgatóságát bízta meg, az akkor mindössze 34 éves Anghel Saligny vezetésével,[1][5] aki elismert fémhíd-tervező, a Hidak és Utak Nemzeti Iskolája Hidak tanszékének professzora volt.[1][6] A tervezés két évig tartott; Saligny specialista mérnökökből álló csapatot szervezett, és Skóciába is elutazott, hogy a világ akkori leghosszabb, Firth of Forth-on átívelő hídját, az akkor már az építés előrehaladott szakaszában lévő Forth Bridge-et tanulmányozza. Hazatérése után minden műszaki és gazdasági problémát megoldva 1889. december 1-jén véglegesítették a terveket.[6] A tervek számításait hétszer ellenőrizték.[1]
Építés
[szerkesztés]A kivitelezési munkálatok 1890. október 9-én (Gergely-naptár szerint október 21.) kezdődtek.[1] A hídegyüttes építését a Romániai Vasutak Főigazgatóságának Újépítési Szolgálat nevű részlege (a CCCF vállalat elődje) végezte.[7] A 21 kilométeres Fetești–Cernavodă-vasútvonal töltései a maguk nemében a legnagyobb szabású munkálatoknak számítottak Romániában. Az öt évig tartó beruházás összköltsége – a vasútvonalak és az állomások költségeit is beleértve – 35 millió arany lej volt.[1][3]
A hidak avatására 1895. szeptember 14-én (Gergely-naptár szerint szeptember 26.) került sor nagyszabású ünnepségek keretében, I. Károly román király jelenlétében. A tisztviselőket szállító különvonat 9:05-kor indult Bukarest-Északi pályaudvarról, és 12:30-kor érkezett Feteştibe. Miután beütötték az utolsó (ezüst)szegecset, elkészítették az avatási okmányt és megtörtént, és elvégezték a vallási szertartást, egy 15 mozdonyból álló próbavonat haladt át a hídon 60 km/h sebességgel, a mozdonyok sípja, a dunai hajók szirénái és a fanfárok zenéje alkotta zajban. Ezt követően egy második, a hivatalos vendégeknek fenntartott szerelvény haladt át a hídon, 85 km/h sebességgel. Anghel Saligny egész idő alatt egy hajóban tartózkodott a híd alatt a munkásokkal, akikkel együtt dolgozott a híd megvalósításán. A cernavodă-i Duna-híd nevét az uralkodóról kapta.[1][5][3]
A híd további sorsa
[szerkesztés]
Az első világháború idején, 1917-ben a Borceai-Duna-ág felett átvezető hidat a visszavonuló román csapatok felrobbantották, hogy megakadályozzák a német–bolgár csapatok behatolását Munténiába. A híd felszerkezetének újjáépítésére 1921-ben kerül sor.[1][5][3] A Duna-híd nem semmisült meg, csak megsérült; ezt a német MAN vállalat állította helyre.[8]
A második világháború során az 1941-es bombázások okoztak károkat, de a hidat lerombolni nem sikerült. A helyreállítás négy hónapot vett igénybe, a CFR resicabányai részlege és az MAN együttműködésében, vágányzár mellett.[8]
A híd mai nevét 1944 után kapta. Az 1960-as években a Ialomița-lápját lecsapolták és mezőgazdasági művelés alá vonták; ezzel együtt 1970-ben az ottani hidat elbontották töltéssel váltották ki.[2][8] A Bukarest–Konstanca-vasútvonal villamosítása szükségessé tette a hidak megerősítését és kisebb átalakítását.[8]
A hidat majdnem egy évszázadig használták, egészen 1987-ig, amikor vele párhuzamosan új (közúti és vasúti) hidakat építettek (Cernavodăi híd és Fetești híd), a régieket pedig használaton kívül helyezték.[1][5][3]
2015-ben, a Fetești és Cernavodăi híd felújítása idejére újra használatba vették.[9]
Jellemzők
[szerkesztés]
A megvalósult tervek szerint a Dunán Cernavodánál egy 190 m-es (a kontinentális Európában elkészültekor legnagyobbnak számító) középső nyílással és további négy 140 m-es nyílással rendelkező híd épült, egy 15 db 60 m-es nyílással bíró parti híd mellett. A Borceai-Duna-ág hídjának három, egyenként 140 méteres és további 11, egyenként 50 méteres nyílása van. A két folyóág között, a Ialomița-lápján egy harmadik, 34, egyenként 42 méteres nyílással rendelkező parti híd is épült. Ily módon az összesen 4087,95 hosszú hidak átadásukkor Európa leghosszabb hídkomplexumának számítottak. A két folyóág felett vezető híd összhossza 2632 m, ebből 1662 m a Duna felett és 970 m a Borceai-Duna-ág felett. Ahhoz, hogy a legmagasabb folyami hajók át tudjanak haladni alatta, a Duna-hidat 30 méterrel a víz felszíne felett emelték.[1][5][3][2]
Az alépítményeket keszonokra alapozták (27 méterrel a legkisebb vízszint alatt), az ártéri hidakat pedig tölgyfa cölöpökre. „A mederhíd felszerkezete Gerber-rendszerű, változó magasságú, alsópályás rácsos tartó. A főtartók síkja nem függőleges. A 140 m-es nyílások mindkét végükön konzolosak, ezekre támaszkodnak a 90 m-es befüggesztett tartók. [...] A bal parti hidak felsőpályás rácsos vasszerkezetek.”[2] Saligny két jelentős újítást alkalmazott a híd tervezésekor: az új konzolos gerendarendszert a felépítményhez, valamint a folytacél alkalmazását az addig használt kavart vas helyett. Ezek elfogadtatásához kemény harcot kellett vívnia a tapasztalt technikusokkal.[6][2]
A hídon egyvágányú, villamosított vasútvonal vezet át, melyen a vasúti közlekedés jelenleg szünetel, de lehetséges. A híd egyik oldalán, a főtartón kívül járda és kerékpárút vezet át.[2]
A híd cernavodăi hídfőjét két román gyalogos katona (darabont) bronzszobra díszíti az orosz–török háború (1877–78) (román szemszögből függetlenségi harc) áldozatai emlékére, melyek Léon Pilet francia szobrász alkotásai, és költségüket részben a bukaresti francia nagykövetség állta.[5][10] A szobrokat három darabban öntötték Lyonban, és úgy szállították a helyszínre.[5]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c d e f g h i j k l Podul Regele Carol I / Podul Anghel Saligny (román nyelven). Institutul Cultural Român, 2011. 09. (Hozzáférés: 2021. március 21.)
- ↑ a b c d e f Gyukics Péter (fotó), dr. Träger Herbert, dr. Tóth Ernő, dr. Kordos László, Reich Gyula. Romániai hidak, A Duna hídjai – A Fekete-erdőtől a Fekete-tengerig. Budapest: Yuki Studio, 318–319. o.. ISBN 978-963-87472-1-1 (2010). Hozzáférés ideje: 2021. április 11.
- ↑ a b c d e f Mariana Iancu: Cum a reuşit tânărul inginer Anghel Saligny să ridice cel mai lung pod din Europa (román nyelven). Historia. (Hozzáférés: 2021. március 21.)
- ↑ Lista monumentelor istorice: Județul Ialomița. Ministerul Culturii, 2015. (Hozzáférés: 2017. január 28.), Lista monumentelor istorice: Județul Constanța. Ministerul Culturii, 2015. (Hozzáférés: 2017. január 28.)
- ↑ a b c d e f g h Mariana Iancu: Secretele podului de la Cernavodă, opera tânărului inginer Anghel Saligny. Episodul luptelor aeriene ale lui Horia Agarici, salvatorul Constanţei (román nyelven). Adevărul, 2016. szeptember 14. (Hozzáférés: 2021. március 21.)
Secretele podului de la Cernavodă, opera tânărului inginer Anghel Saligny (román nyelven). Historia. (Hozzáférés: 2021. március 21.) - ↑ a b c d e Podul Regele Carol I – Anghel Saligny și capodopere lui inginerești (román nyelven). Zig Zag prin Romania, 2018. (Hozzáférés: 2021. március 21.)
- ↑ Un nou pod peste Canalul Dunare-Marea Neagra va fi inaugurat la Cernavoda (román nyelven). Ziarul de Iași, 2001. május 31. (Hozzáférés: 2021. március 22.)
- ↑ a b c d VIII. Podurile Dunărene, capodopere ale geniului ingineresc și ale tehnicii românești / Danube Bridges, the masterpieces of the engineering genius and Romanian technique (román, angol nyelven). Inspectoratul Școlar Județean Ialomița. (Hozzáférés: 2021. március 23.)
- ↑ Podul nou de la Cernavodă a intrat în reparaţii (román nyelven). Digi24, 2015. szeptember 30. (Hozzáférés: 2021. március 22.)
- ↑ Podul Anghel Saligny de la Cernavodă împlinește 122 de ani de la construcție (román nyelven). Mobilitate.eu, 2017. szeptember 14. (Hozzáférés: 2021. március 21.)
További információk
[szerkesztés]- Anghel Saligny Bridge, Structurae (angol)
- Bridge over the Borcea Branch, Structurae (angol)
