Fest Imre

Fest Imre
Született	1817. november 3. Szepesváralja
Elhunyt	1883. március 11. (65 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	újságíró politikus jogász költő
Tisztsége	államtitkár magyarországi parlamenti képviselő (1865. december 14. – 1875. május 24.)
A Wikimédia Commons tartalmaz Fest Imre témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Fest Imre (Szepesváralja, 1817. november 3. – Budapest, 1883. március 11.) az Osztrák–Magyar Bank magyar alkormányzója, az osztrák Lipót-rend középkeresztese, költő.

Életpályája

Iskoláit Késmárkon, Miskolcon és Eperjesen járta; a jogot Debrecenben és Pesten végezte; 1839-ben ügyvédi oklevelet nyert. Szepesváraljára visszatérve az ügyvédi gyakorlat helyett a bányaipar terén keresett hatáskört. 1840-ben jegyzőjévé lett a felsőmagyarországi bányapolgárság egyesületének és mint ezen testület küldöttje, részt vett az 1843–1844. pozsonyi országgyűlésen az új bányatörvény kidolgozásában. 1846-tól a vasgyári vállalatokban kezdett részt venni s egyszersmind az iparegylet szepesi képviselője volt. 1848-ban mind Szepes megye, mind a 16 szepesi városkerület körében tevékeny részt vett a politikai újraébredt életben és a közigazgatásban is. 1849-ben megszűnvén ismét a politikai élet, előbbi működési terére tért vissza. 1861-ig egészen a bánya-, főleg a vasipar előmozdításának szentelte minden erejét s összes munkásságát. 1861-ben Szepes vármegye első alispánjává választatott, de a provizórium beálltával ő is visszatért a magánéletbe s a mellett a Kassa–Oderbergi Vasút eszméjének előmozdítója lett.

1863-ban Pestre tette át lakását, s itt is az anyagi, különösen a vasúti érdekek előmozdításán működött. E működésének köszönhette, hogy az 1865. december 10-ére összehívott országgyűlésre a szepes-göllnitzi választó kerület képviselőjévé választotta. Az országgyűlés alatt folyvást Deák Ferenc elveit vallotta s tevékeny részt vett a bizottsági tárgyalásokban. Az országgyűlésen kívül főleg az országos iparegyesület megalapításán fáradozott, mely szervezését nagyrészt az ő munkásságának köszönheti, mire ezen intézet igazgatója is volt. A kiegyezési tárgyalások Ausztriával megindulván, ő azokban kiváló részt vett és különösen nagy szerepet játszott az osztrák–magyar kereskedelmi s vámszerződés megállapításában. Gorove István miniszter meghívta őt államtitkárjának a kereskedelmi minisztériumba; alapos szakismereteivel derekasan képviselte azt az ekkor fennforgott számos fontos tárgyalásban.

Amikor a volt nemzeti bank 1878. szeptember 20-án Osztrák–Magyar Bankká alakították át, november 29-én I. Ferenc József e bank egyik alkormányzójává őt nevezte ki. Ez állásánál fogva elnöke volt a bank budapesti igazgatóságának s egyúttal tagja a központi főtanácsnak is.

Művei

• Öt évi működése a földmivelés-, ipar- és kereskedelmi magyar kir. ministeriumnak (1867–72.) Pest, 1872.
• Gedichte. Bpest, 1884.

Lefordította Petőfi összes kisebb költeményeit, melyek azonban (néhány elszórt mutatványon kivül) kéziratban maradtak.

A szabadságharc előtt mint hírlapíró is működött, levelező és vezércikkírói minőségben, többnyire az ipari érdekek terén a Pesti Hírlapban és a Hetilapban (1845. Higany Magyarországban); azután a Pesti Naplóban, Pester Lloydban, Magyarország anyagi Érdekeiben (1865. Első lépés az anyagi reformok terén) és a bécsi lapokban. Több költeménye jelent meg álnév alatt vagy ABC jeggyel a felvidéki német lapokban; így csak halála előtt is nehány nappal a Zipser Boteban.

Források

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái III. (Fa–Gwóth). Budapest: Hornyánszky. 1894.  
• Kárbin Ákos. „Az Osztrák–Magyar Bank és az 1892. évi valutareform előzményei”. Történelmi Szemle LIX (2017) (1), 21 (ff 19–45). o.