Fehérfejű selyemmajom

Fehérfülű selyemmajom
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Osztály: Emlősök (Mammalia) Alosztály: Elevenszülők (Theria) Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia) Öregrend: Euarchontoglires Rend: Főemlősök (Primates) Alrend: Orrtükör nélküliek (Strepsirrhini) Alrendág: Szélesorrú majmok (Platyrrhini) Család: Csuklyásmajomfélék (Cebidae) Alcsalád: Karmosmajomformák (Callitrichinae) Gray, 1821 Nem: Callithrix Faj: C. geoffroyi
Tudományos név
Callithrix geoffroyi (E. Geoffroy in Humboldt, 1812)
Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Fehérfülű selyemmajom témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Fehérfülű selyemmajom témájú médiaállományokat és Fehérfülű selyemmajom témájú kategóriát.

Fehérfejű selyemajom pár és kölyke

A fehérfejű selyemmajom (Callithrix geoffroyi) az emlősök (Mammalia) osztályába a főemlősök (Primates) rendjébe és a csuklyásmajomfélék (Cebidae) családjába tartozó faj.

Korábban a fehérpamacsos selyemmajom (Callithrix jacchus) alfajaként tartották számon.

Előfordulása

Brazília délkeleti részén, Bahia, Minas Gerais és Espírito Santo államban maradványerdőkben él. Betelepítették Santa Catarina állam néhány részébe is.

Megjelenése

14-18 centiméter hosszú és 400 gramm súlyú. Teste feketésbarna, megnyúlt fekete fülbojtokkal. Homloka, arca és feje fehér. Testének alsó része világosbarna, fekete farka halványan gyűrűs.

Életmódja

Kisebb, nagyjából 15 fős csoportokban él, melyek többnyire egyetlen szülőpárból és azok különböző korú utódjaiból állnak.

A csoportok az éjszakát a sűrű bozótban vagy egy fa odvában töltik, a nap legnagyobb részében pedig egyik gyümölcstermő fáról vándorolnak a másikra. A karmosmajmok többségéhez hasonlóan főként a magasabb fákon mozog. Kis mérete miatt ki tud mászni a vékonyabb ágakra is. A csoport úgy közlekedik, hogy miután elérték egy ág végét, átugranak a következőre, ami nagy zajjal jár, így könnyű rájuk találni.

Egy csoport territóriuma 30-60 hektár között változhat. Ennek függvénye, hogy hány gyümölcstemő fa van benne. Táplálékuk java része gyümölcsből áll. Emellett fogyaszt fanedveket, illetve rovarokat, pókokat és madártojásokat is.

Szaporodása

A csoportban kizárólag egyetlen pár szaporodik. A nőstény évente egyszer, mintegy 150 napos vemhessége után egy-négy utódot hoz a világra, a legjellemzőbb azonban a két utódos ikerszülés. Az anyához viszonyítva a kölykök már születésükkor is igen nagynak számítanak. Az újszülött ikrek akár anyjuk testtömegének 40%-át is kitehetik. Valószínűleg a nagy születési testméret miatt is, de születés után azonnal az apa veszi át az utódok hordozását és később is csak a szoptatás idejére adja át a kicsiket az anyállatnak. Később, ahogy a kölykök fejlődnek, a csoport többi tagja (akik többnyire a kölykök idősebb testvérei) is részt vesz gondozásukban, olykor átveszik szállításukat az apaálattól, vigyáznak rájuk, játszanak velük és megtanítják őket az önálló táplálékszerzésre. A hím utódok mintegy egy év alatt lesznek ivarérettek, a nőstényeknél ez 20-24 hónapig is eltarthat. A fiatal állatok életük első néhány évében a szülőcsapattal maradnak, néhányuk élete végéig ott marad. Mások elvándorolnak és vagy csatlakoznak egy másik csoporthoz vagy egy másik nemű fiatal egyeddel (amelyik másik csoportból is származik, így nem rokona) új csoportot alapítanak.

Várható élettartam a szabadban 10 év, fogságban jóval tovább, akár 16 évig is elélhet.

Természetvédelmi helyzete

Eredeti élőhelyén rohamos mértékben irtják az esőerdőt és mivel az a faj kevésbé alkalmazkodó, mint a fehérpamacsos selyemmajom, ezért nemigen tud megtelepedni az erdőirtás után kialakult másodlagos erdőkben.

Fogságban elterjedt faj, bár nem annyira, mint a fehérpamacsos selyemmajom.

Jelenleg Magyarországon három helyütt él, a Budapesti Állatkertben, a Nyíregyházi Állatparkban és Szegedi Vadasparkban egy kisebb csoportját gondozzák.

Források

• Groves, Colin (16. November 2005). in Wilson, D. E., and Reeder, D. M. (eds): Mammal Species of the World, 3rd edition, Johns Hopkins University Press, 153. ISBN 0-8018-8221-4.
• Garber, P.A. 1993 "Feeding, Ecology, and Behaviour of the Genus Saguinus"; Marmosets and Tamarins: Systematics, Behaviour, and Ecology. ed Anthony B. Rylands. Oxford University Press.
• Grzimek, Bernhard Grzimek's Encyclopedia of Mammals. McGraw-Hill, 2th edition, 1989, vol. II. ISBN 0-07-909508-9

Külső hivatkozások

• A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. szeptember 14.)