Farsangi lakodalom

Farsangi lakodalom (Farsangi lakodalom)
opera
Eredeti nyelv	magyar
Zene	Poldini Ede
Librettó	Vajda Ernő
Főbb bemutatók	1924. február 16.

A Farsangi lakodalom Poldini Ede 1924. február 16-án a Magyar Királyi Operaházban bemutatott háromfelvonásos vígoperája. Mivel a Farsangi lakodalom volt az első európai színvonalú magyar vígopera, ezért Poldinit tartják a magyar vígopera atyjának.

Az opera története

Az opera szövegét Vajda Ernő írta még az első világháború előtt. Bánffy Miklós gróf (1873-1950), az operaház akkori kormánybiztosa hirdetett egy pályázatot, Vajda erre adta be művét, amellyel elnyerte az első helyet. A megzenésítésre ezután Poldini Edét kérték fel, aki ekkor külföldön tartózkodott, így hosszú ideig tartott, amíg a szöveget magához tudta venni -- ráadásul nem sokkal ezután kitört a háború is. Ehhez járult még a szerző körülményes munkamódszere. Mindez együtt eredményezte azt, hogy a librettó elkészülte után még több, mint egy évtizedet kellett várni az opera bemutatására.

Az ősbemutatón Kerner István (1867-1929) vezényelt és Márkus László (1881-1948) volt a rendező. A darab hatalmas sikert aratott. A magyar sajtó és közönség büszkén ünnepelte a magyar vígopera megszületését. Az előadás több mint 100 előadást ért meg. Sajnos a második világháború után eltűnt a repertoárról. 1958-ig kellett várni, hogy az Erkel Színházban felújítsák, s aztán még négy évtizedet, hogy ismét elővegyék. Legutoljára 2000-ben a debreceni Csokonai Színház vette elő a darabot, de jópár éve már ott is lekerült a műsorról. Pedig a Farsangi lakodalom azok közé a magyar operák közé tartozik, amelyek nagy sikert arattak külföldi színpadokon is: bemutatták Bécsben, Drezdában és Londonban is. Szerencsére a millennium alkalmából sor került a darab CD kiadására is a Hungaroton jóvoltából.

Az opera szereplői és helyszínei

Szereplő	Hangfekvés	Az ősbemutatón
Péter, nemzetes úr	bariton	Szemere Árpád
A nemzetes asszony	mezzoszoprán	Sebeők Sári
Zsuzsika, a lányuk	szoprán	Medek Anna
Kálmán, csurgói diák	tenor	Székelyhidy Ferenc dr.
A grófnő	szoprán	Basilides Mária
Zoltán, gárdatiszt	bariton	Szende Ferenc
Bükkyné	alt	Némethy Ella
Stanci, vénkisasszony	koloratúrszoprán	Halász Gitta
Domokos	bariton	Ney Bernát
Domokosné	szoprán	Maleczky Bianca
Andris, belső cseléd	basszus	Hegedűs Ferenc
Egy háromlányos mama		Langer Rózsi
Egy cifra grófi huszár		Juhász Ferenc
Első hajdu		id. Toronyi Gyula
Második hajdú		Kornai Rezső
Első kisasszony		Annie Kruÿswÿk
Második kisasszony		N. Bodor Karola
Harmadik kisasszony		Haynal Elma
Negyedik kisasszony		Dessewffy Izabella
Ötödik kisasszony		Kiss Edit
Hatodik kisasszony		Radnai Erzsi
Első úrfi		Szügyi Kálmán
Második úrfi	tenor	Závodszky Zoltán
Harmadik úrfi		Pilinszky Géza
Negyedik úrfi		Csóka Béla
Ötödik úrfi		Lakatos Sándor
Hatodik úrfi		Komáromy Pál
Egy kocsis		Kertész Ödön

• Kórus: vendégek, urak és hölgyek, leányok és úrfiak, szakácsnők, hajdúk, kocsisok, cigányok
• Történik: egy magyar nemesi kúriában a XIX. század elején.
• Színhelyek: I. felvonás: a kúria ebédlője; II. felvonás: a kúria aulája; III. felvonás: a kúria udvara
• Játékidő: 2 és fél óra

Az opera cselekménye

I. felvonás

Zsuzsika kézfogójára készül az egész ház: a konyhában nagy a sütés-főzés, forgolódás. Csak egy probléma van: a menyasszonynak nem tetszik a vőlegény, akit édesanyja kijelölt neki, ezért Zsuzsi annyira nem is készülődik, inkább szomorkodik. Emellett még egy bosszantó esemény nehezíti meg a nemzetes asszony dolgát: a napok óta tartó hóesés. Emiatt több vendég is jelezte már: nem tud megjelenni az ünnepségen. A vendégek keresésére hajdúkat küldenek ki, akik a vendégeket ugyan nem találják meg, de helyettük összeszednek mindenféle elakadt, átfagyott utast, aki az útjukba akadt. De a hangulat így is borult. A nemzetes úr kijelenti, hogy a hatalmas, vízkereszt táján jött hófuvatok nem szoktak elállni egy hét alatt sem és bizony addig gondolni sem lehet a tovább utazásra.

Kálmán, a vidám kedélyű csurgói diák űzi el a nyomott hangulatot. Zsuzsika tetszését hamar meg is nyeri az ifjú. Erre a nemzetes asszony is felfigyel és fel is háborodik: még csak az kellene, hogy a kézfogója előtt a lánya összejöjjön egy jöttment diákkal! Enyelgésüknek gyorsan véget is vett: már korán aludni küldi a bizonyára nagyon elfáradt vendégeit.

II. felvonás

Kálmán a következő napokban egyre csak Zsuzsikát keresi, aki csak az illem kedvéért menekül előle. Mikor a diák végre elcsípi a lányt és a várt csók reményébe legújabb hozzá írt versét akarja annak felolvasni, hirtelen közéjük robban nagy mérgesen a nemzetes asszony. Sőt, a lányának írt verset is megkaparintja. A fiatalok ijedten rebbennek szét a házúrnője pedig nyomban a férjéért kiált: a tűrhetetlen helyzetnek azonnal véget kell vetni. Péter békülékeny, csendes természetű, megszokta már, hogy a házban általában ő az, akinek hallgatnia kell. De amikor megtudja, hogy felesége ki akarja tenni a diák szűrét, a sarkára áll: az ő háza egy tisztességes magyar ház! Aki itt a vendéget bántani, elűzni akarja, az magára vessen, bárki is legyen az!

A nemzetes asszony ezután hangot -- és persze taktikát -- változtat. Észrevette ugyanis, hogy Zoltán gárdatiszt egyre inkább a grófnő után epekedik, akit azonban a családja vár Bécsben. A ház úrnője ravasz tervet gondolt ki: megkéri a grófnőt, hogy foglalja el Kálmán diákot, a gárdatisztnek meg szavát veszi, hogy Zsuzsikát fogja szórakoztatni egész nap. Azonban minden hiába: mire a nemzetes asszony visszatér a szobába, a szerelmesek ismét egymással enyelegnek. Ezután az egész vendégsereget a szavukat szegőkre zúdítja.

A vendégek tovább folytatják az előző szobában elkezdett zálogosdit. Közben megjelenik egy hajdú, aki jelenti, hogy elállt a hóesés; az utak holnapra járhatók lesznek. Kitör a jókedv. A hajdú bejelenti: Bükkyné is hamarosan megérkezik, ezt üzente egy lovassal. A vendégek ezután azon búsulnak, hogy tovább kell állniuk erről a vidám, vendégszerető helyről. Kálmán diák is egyre csak kesereg: holnap mindennek vége: szerelemnek, reménynek, boldogságnak. De az este még az övék: járják is vidáman a csárdást.

III. felvonás

Másnap délelőtt. A társaság az udvaron felállított hóembert táncolja körül. Közben megérkezik Bükkyné, de egyedül, ugyanis Jónás fiának már megvolt a kézfogója. A nemzetes asszonyt szétveti a méreg, de most az egyszer örül neki, hogy Kálmánt és Zsuzsikát együtt látja. Gyorsan kap is az alkalmon, hogy bemutassa a diákot, mint a lánya vőlegényét. A fiatalok boldogan röppennek egymás karjaiba, de az öröm korai volt. Ugyanis a nemzetes asszony csak Bükkyné előtt nem akart szégyenben maradni, ezért mondta, amit mondott -- egyébként nem enged korábbi álláspontjából. Na de ezt már Péter nemzetes úr sem tűrheti szó nélkül: a fiatalok szeretik egymást, tehát egymáséi lehetnek! Az indulóban lévő vendégeket pedig ott tartják most már a tényleges kézfogóra.

Az opera zenéje

A zeneszerző stílusa nem sokat változott a Csavargó és királylány óta. A zene gyengéd és német, csak egy árnyalatnyit operettes és nem hat benne erőltetettnek a magyaros hang sem. Poldini nem nóta hangot, inkább verbunkos-szerű anyagokat dolgoz fel -- és azokat is sokszor az ironizálás eszközeként. Az Asztali zene, illetve Kálmán diák hegedűszólós áriája esetében azonban történeti hangként idézi meg a verbunkos stílust, beállítja azt a régi úri ház világának kereteibe. A darab sikerének kulcsa ez a fajta nemzeti és műfaji harmónia volt.

Ahogy sok más magyar daljáték esetében, itt is megfigyelhető, hogy a három felvonásra tagolt cselekményt zsánerképszerű jelenetek és játékok töltik ki. A zene nagyon simulékonyan alkalmazkodik a magyar nyelv hangsúlyviszonyaihoz, és megidézi a XIX. század biedermeier hangulatát. Az egyes témák az áradó dallamívekkel jellemzik a szereplőket, kitűnő jellemrajzot adva róluk. Szinte valamennyi szereplő felismerhető az őt körülvevő zenei motívumokról. Poldini a témákat gondosan dolgozta fel, bontotta részekre és illesztette össze újból egységes egésszé, ez bizonyítja tehetségét és jó hangszerelési technikáját.

A zenei szerkezet mentes az üresjáratoktól. A színesen hangszerelt zenekarban nagy szerep jut a cimbalomnak és a szólóhegedűnek, de megszólal a szán csengőjének hangja is. A darab kiemelkedő részletei: Péter úr I. felvonásbeli köszöntője, az asztali zene verbunkosa, Kálmán belépője és már említett szólóhegedűvel kísért szerelmes dala, a nemzetes asszony második felvonásbeli monológja, valamint a felvonás csárdásszerű fináléja, illetve a harmadik felvonásban Kálmán és Zsuzsi kettőse.

Érdekességként megjegyezzük, hogy a magyar operairodalom számontart még egy hasonló című dalművet, amelyet 1845. december 4-én Kolozsvár városában vittek színre. Ennek zenéjét Egressy Béni (1814-1851), szövegkönyvét Jakab István (1798-1876) szerezte.

Az opera CD kiadása

Péter, nemzetes úr – Melis György, Nemzetes asszony – László Margit, Zsuzsika – Pászthy Júlia, Kálmán diák – Hormai Horváth József, A grófné – Takács Tamara, Zoltán – Gáti István, Stanci – Lehoczky Éva, Domokos – Bordás György, Domokosné – Tordai Éva, Bükkyné – Barlay Zsuzsa, Záloggyűjtő – Korcsmáros Péter, Andris – Széki Sándor, Közreműködik: a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zene- és Énekkara, vezényel: Breitner Tamás, A felvétel ideje és helye: Magyar Rádió stúdiója 1985 május. 6., a kiadás éve: 2000. Hungaroton, HCD 31974-75, 2 CD, AAD, Stereo.

Források

• Till Géza: Opera, Zeneműkiadó, Bp., 1973, 410-413. o.
• A budapesti operaház 100 éve, Szerk. Staud Géza, Zeneműkiadó, Bp., 1984, 229-230. o.
• Winkler Gábor: Barangolás az operák világában II., Tudomány, Bp., 2005, 1856-1861. o.

További információk

• Az opera szövegkönyve
• Kritika az ősbemutatóról (Napkelet, 1924. március)