Ugrás a tartalomhoz

Fügelevélmoly

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Füge-levélmoly szócikkből átirányítva)
Fügelevélmoly
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Altörzs: Hatlábúak (Hexapoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Alosztály: Szárnyas rovarok (Pterygota)
Alosztályág: Újszárnyúak (Neoptera)
Öregrend: Lepkealakúak
(Lepidopteroidea)
Rend: Lepkék (Lepidoptera)
Alrend: Valódi lepkék (Glossata)
Öregcsalád: Levélmolyszerűek (Choreutoidea)
Család: Levélmolyfélék (Choreutidae)
Nem: Choreutis
Faj: C. nemorana
Tudományos név
Choreutis nemorana
(Hübner, 1799)
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Fügelevélmoly témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Fügelevélmoly témájú médiaállományokat és Fügelevélmoly témájú kategóriát.

A faj hernyója

A fügelevélmoly (Choreutis nemorana) a levélmolyfélék (Choreutidae) családjába tartozó adventív lepkefaj, a füge (Ficus carica) kártevője. Viszonylag elterjedt magyar neve még a ligeti levélmoly is, a faj életmódjának ismeretében azonban e név használata kerülendő, szemantikai értelemben félrevezető.

Elterjedése

[szerkesztés]

Európa mediterrán területein messze elterjedt, gyakori faj, kelet felé Üzbegisztánig, dél felé Észak-Afrikáig fordul elő ott, ahol tápnövénye is megél. Elterjedésének északi határa Közép-Európa, Európa északabbi területein nem fordul elő. Legészakabbi előfordulása Londonból származik, ahol 2014-ben jelent meg.[1] Megjelenését Kínában is észlelték.[2]

Magyarországon már 1955-ben is beszámolnak budapesti előfordulásáról,[3] de ezután évtizedekig nem került elő a faj, e korai megjelenés a behurcolásnak lehet köszönhető. Magyarországon 2015-ig a Dunántúl több pontján is megfigyelték (Mecsek, Keszthely, stb.), legkeletebbi magyarországi előfordulása Egerből származik, a legtöbb adat Budapestről ismert.

Megjelenése

[szerkesztés]

Viszonylag kis termetű lepkefaj, szárnyfesztávolsága 15–20 mm, az elülső szárny alapszíne vörösesbarna, sárgás behintéssel, két világos harántsávval. A hátsó szárny alapszíne sötétbarna, rajta két apró sárgás folt látható.

A hernyók színe sárgászöld, rajtuk fekete szemölcsök láthatók, hosszuk legfeljebb 20 mm. A báb 7–8 mm hosszú, barna színű, szövedékbe burkolt.

Életmódja

[szerkesztés]

Az áttelelt lepkék már kora tavasszal, áprilistól repülnek. Tojásaikat csomókban helyezik a füge levelek színi részére. Május közepétől a hernyók fehér szövedéket képeznek, a füge levelét összesodorják és hámozgatják, erősebb kártétel esetén lyuggatják. Az első nemzedék imágói júliusban repülnek, virágokon táplálkoznak. A második nemzedék hernyói július végétől októberig táplálkoznak, majd bábozódás és kikelés után védett helyre vonulnak, ahol áttelelnek.

Kártétele

[szerkesztés]

Kártétele Magyarországon eddig nem jelentős, lombkártétele egyelőre elhanyagolható, azonban a mediterrán területeken jelentős kártevőnek számít, és a hazánkban is tapasztalható klímaváltozás kedvez a faj terjedésének, szaporodásának, így nem zárható ki a későbbi nagyobb mértékű növényvédelmi jelentőség.[4] Dél-Európában a lombkártételen kívül a hernyók a gyümölcsöt is károsítják, rontva a piaci értéküket, illetve utat nyitva a kórokozóknak.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. W. De Prins, J. De Prins (2014). „Choreutis nemorana (Hübner, 1799) (Lep.: Choreutidae), a new adventive species to the British Islands” (PDF). The Entomologist’s Record and Journal of Variation 126 (5), 157-163. o. ISSN 0013-8916. (Hozzáférés: 2015. augusztus 26.) 
  2. W. De Prins, J.Y. Baugnée, A. Georis, R. Spronck, R. Spronck (2014). „Choreutis nemorana (Lepidoptera: Choreutidae) well established in Belgium” (PDF). Phegea 42 (2), 29-32. o. ISSN 0771-5277. (Hozzáférés: 2015. augusztus 26.) 
  3. Gozmány L.. Molylepkék III. - Microlepidoptera III.. Bp.: Akadémiai Kiadó (1955) 
  4. Fazekas I.: Molylepke támadja a fügefák leveleit. Bama.hu, 2014. június 28. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. augusztus 26.)

Források

[szerkesztés]
  • Bodor J., Balázs K., Mihály K. (2011). „Őszi levélmolyok veszélye”. Kertészet és szőlészet 60 (50), 20-21.. o. ISSN 0023-0677. (Hozzáférés: 2015. augusztus 26.)